Marko Nikolics: Mintha az elmúlt időszak sikereiért a futball most nyújtaná be a számlát

Mol Vidi–Diósgyőr 1–2 (M. Scsepovics 3., ill. B. Mihajlovics 28., Karan 33.)

Marko Nikolics, a Mol Vidi FC vezetőedzője:

– Mi történt a csapattal?
– Az az érzésem, mintha az elmúlt időszak sikereiért a futball most nyújtaná be a számlát. Semmi sem sikerül, a legtöbb szituációból rosszul jövünk ki, és a szerencse sem áll mellénk a legfontosabb pillanatokban. Valahogy olyan érzésem volt, nekünk itt ma semmi sem lesz jó, hiába akad majd sokkal több lehetőségünk, mint az ellenfélnek. Bejött a megérzés.

– Góllal kezdték az összecsapást. Ezt a lelkileg kedvező helyzetet miért nem tudták kihasználni?
– A meccset tényleg fantasztikusan kezdtük, és a helyzeteink a folytatásban is megvoltak, ám nem tudtuk növelni az előnyt, később pedig a kapunk előtt ide-oda pattogó labdákból az ellenfél előbb egyenlített, majd a vezetést is megszerezte, mi pedig hiába akartunk, képtelenek voltunk egyenlíteni.

– Min kell ilyenkor változtatni?
– Amikor jól mennek a dolgaid, sorozatban nyered a mérkőzéseket, könnyű vidámnak lenni, akkor mindenki veregeti a válladat. Erősnek kell maradnunk. Sok megoldás létezik: le lehet cserélni a játékosokat, a szisztémát, lehet módosítani az edzésmunkát. A Puskás Akadémia ellen mentálisan nem voltunk frissek, de most erre sem lehetett panaszom. A probléma szerintem nem fizikai eredetű, ezúttal a játékosok akartak, mindent megtettek, nem szólhatok rájuk egy rossz szót sem…

Fernando Fernández, a DVTK vezetőedzője:

– Nagyszerű győzelmet arattak!
– A mérkőzés előtt azt mondtam: ahhoz, hogy a Mol Vidi vagy a Ferencváros ellen megnyerje egy csapat a mérkőzését, szinte minden helyzetét ki kell használnia, továbbá szükséges, hogy az ellenfél gyengébb napot fogjon ki, s a kulcspillanatokban a szerencse is meglegyen – most minden megfelelően alakult a számunkra. Vélhetően más lett volna a mérkőzés, ha Huszti Szabolcs értékesíti a tizenegyest. Szóval, szerencsések voltunk.

– A meccs elején gólt kaptak: mi kellett ahhoz, hogy a csapat ne essen kétségbe?
– Ez a mentális állapoton múlik. Azért is különösen értékes ez a három pont, mert nem omlottunk össze. Sokat beszéltünk róla, hogy a szélen vezetett támadásokkal megzavarhatjuk a Vidit, de a győzelemhez az kellett, hogy a játékosok ezt el is higgyék.

– A kiesés elleni harcban hogyan látja a DVTK helyzetét?
– Még nagyon sok meccs van hátra, lehetetlen megjósolni, hogyan ér véget a bajnokság. Amikor átvettem a csapatot, egységes, stabil együttest akartam felépíteni, és úgy vélem, jó úton járunk. Immár sorozatban a hetedik mérkőzésünkön maradtunk veretlenek, és ez a tény, valamint a mostani győzelem önbizalmat kell hogy adjon a munka folytatásához.

Paksi FC–Haladás 1–1 (Simon A. 30., ill. Bamgboye 81.)

Csertői Aurél, a Paks vezetőedzője:

– Mi az oka annak, hogy az első félidei jó játékot szinte értékelhetetlen második követte?
– Valóban ketté kell osztani a meccset, hiszen az első félidőben az történt, amit mi akartunk, az ellenfél képtelen volt kibontakozni, s helyzetig sem jutott el. A másodikban azt hitték a játékosok, egy góllal meg lehet nyerni a meccset. Érthetetlen módon védték az előnyt, s ez a futballban általában meg szokta bosszulni magát. Most is ez történt.

– Pedig volt olyan helyzet, hogy hárman vitték rá két szombathelyire a labdát…
– Így van, csakhogy kimaradt a lehetőség. Ezen a szinten már nem szabadna ilyenkor hibázni. Ha berúgjuk, nyerünk, és most örülhetnénk.

– Azért szomorkodnia így sem kell, hiszen két tavaszi meccsből négy pontot szerzett csapata.
– Hiába győztünk bravúrral az MTK ellen, hazai pályán kevés az iksz. Közel van hozzánk a kiesőzóna, s ha nem figyelünk, bajba kerülhetünk. Fel kell kötni a gatyát a következő meccsen Kisvárdán, és újra bravúr kell ahhoz, hogy ne kerüljünk veszélybe.

Horváth Ferenc, a Haladás vezetőedzője:

– Bár a két idei meccsén csupán egy pontot szerzett csapata, úgy tűnik, jól sikerült a téli felkészülés, és mintha erősebb is lenne a keret az őszihez képest. Egyetért ezzel?
– Erősödtünk, főleg Saláta Kornél szerződtetésével, aki magas színvonalon futballozik a védelem tengelyében. De mint azt a Paks elleni meccs is bizonyította, Rui Pedro is hasznos tagja az együttesnek.

– Mégis csak egy félidőt játszott, miért?
– Azért, mert még nincs megfelelő erőállapotban, de ahogy a csapat, ő is fokról fokra lép előre, fejlődik. Valóban látható, hogy előreléptünk, és az első félidőben harminc percig uraltuk a meccset. Aztán a kapott gól kicsit megzavart bennünket, de a második félidőre már nem lehet panasz. Dinamikusabbak voltunk, jobb ritmusban játszottunk, s közelebb álltunk a győzelemhez, mint a hazai együttes.

– A döntetlen mekkora lökést adhat?
– Reméljük nagyot, s elhiszik a játékosok, nem szabad feladni. Továbbra is vallom, látszik a folyamatos fejlődés, hogy aztán ez mire lesz elegendő, egyelőre nem tudom.

Budapest Honvéd–Puskás Akadémia FC 2–1 (Holender 9., 17., ill. Radó 73.)

Supka Attila, a Budapest Honvéd vezetőedzője:

– Nyeretlenül megvívott hat bajnoki után győzött ismét a csapata.
– Nagyon fontos sikert arattunk, nagy szükségünk volt erre az önbizalom-növelő három pontra. Mindenki azt mondta, hosszú ideje nem nyertünk, de azzal senki sem foglalkozott, milyen problémáink vannak. Ha úgy játszottunk volna, mint az előző héten a Ferencváros otthonában, négy- vagy öt-nulla is lehetett volna a végeredmény.

– Mennyire bosszantja, hogy kettő-nullás előny után nem szerezték meg a harmadik gólt és így izgalmas lett a mérkőzés hajrája?
– Nagyon bosszant. Az első és a második játékrészben is megvoltak a lehetőségeink, saját magunknak tettük nehézzé a találkozót.

– A harmadik helyen áll a Budapest Honvéd. Ez jól mutat a tabellán, nem?
– A harmadik hely európai kupaindulást ér, márpedig mindenképpen szeretnénk kilépni a nemzetközi porondra. Jó látni, hogy a játékosaink mindent elkövetnek ezért.

Radoki János, a Puskás Akadémia FC vezetőedzője:

– Csapata ezúttal meg sem közelítette azt a teljesítményt, amelyet legutóbb, a Mol Vidi ellen mutatott.
– Tulajdonképpen rúgtunk három gólt, mégis kikaptunk kettő-egyre… Harminc éve vagyok a futballban, de ilyen hibákat még nem láttam, amelyeket a hazaiak góljai előtt elkövettünk. A második félidőben a Honvéd alig tartózkodott a térfelünkön, pontosabb játékra lett volna szükség tőlünk.

– „Óvodás” gólokat kaptak, jelentős védelmi kihagyások után. Volt Bundesliga-védőként miként éli ezt meg?
– Az ember sok mindenre számít, de arra nyilván nem, hogy ilyen hibák jönnek. Egymásra vártunk, akinek a fejére jött a labda, az lehúzta a fejét, csak azt nem tudom, miért. Fáj, ahogy kikaptunk, tanulnunk kell a mérkőzésből.

– Kilencen fejezték be a meccset, ez jelzi, a fegyelemmel is probléma volt. Lesz a kiállításoknak következménye?
– Amikor van már sárga lapod, nem szabad butaságot csinálnod. Nemcsak a második kiállításnál, hanem az elsőnél is butaságot csináltunk, lesz mit megbeszélnünk.

Kisvárda–Debreceni VSC 3–0 (Cukalasz 42., Lukjancsuk 45., Horváth Z. 56.)

Dajka László, a Kisvárda vezetőedzője:

– Meg tud szólalni a meglepetéstől?
– A csapaté az érdem. Jól kezdtük a mérkőzést, lehetőségeink is voltak, majd jött egy tizenöt-húsz perces időszak, amikor a Debrecen átvette a kezdeményezést. Nagyon nem volt mindegy, ki szerzi meg az első gólt, nekünk sikerült betaláltunk, s ez megnyugtatta a csapatot, főleg hogy nemsokára jött a második is. Ez volt a döntő. A szünetben arra kértünk mindenkit, hogy fegyelmezettek legyünk, mert biztos lesz még helyzetünk. Meg is szereztük a harmadik gólt, és megérdemelten nyertünk.

– A legutóbbi öt fordulóban immár negyedszer, kapott gól nélkül. Ez mekkora erény?
– Hatalmas. Hónapok óta azon vagyunk, hogy stabilizáljuk a védekezésünket, és bár voltak a Debrecennek lehetőségei, azért ezen a téren is lépegetünk előre..

– Ha azt vesszük, hogy a dobogóra pályázó, a forduló előtt egyik legjobb formában lévő csapatot győzték le, van-e félnivalójuk a folytatástól?
– Szerénynek kell maradnunk, még akkor is, ha nagyon örülünk a jó kezdésnek, az idei két győzelmünknek. Annak viszont nem örülünk, hogy továbbra is nagyon szoros maradt a tabella, de ezzel különösebben nem akarok foglalkozni.

Herczeg András, a DVSC vezetőedzője:

– Az utóbbi időben nem ehhez szokott hozzá. Mit szól a látottakhoz?
– Olyannyira nem ehhez szoktunk hozzá, hogy az előző négy meccsen egyetlen gólt sem kaptunk, most viszont hármat. Már az első húsz percben is rengeteg pontatlanság, kapkodás jellemezte a játékunkat, majd kezdtünk lábra állni, amikor egyéni hibából betalált az ellenfél, majd jött a bombagól. Ez nem a mi napunk volt.

– Az említett kapkodás és egyéni hiba annak a következménye volt, hogy a hiányzók miatt több poszton is fel kellett forgatni a csapatát?
– Nem hiszem, hogy ezért játszottunk volna gyengébben. Még úgy sem, hogy a pálya közepéről valóban kiestek emberek, és Tőzsér Dániel sem volt százszázalékos. Tetézi a bajt, hogy ezen a mérkőzésen Bényei Balázs is megsérült. Ugyanakkor nem erre fognám a vereséget, majd az öltözőben megbeszéljük az okokat

– Vége a kapott gól nélküli sorozatnak, de mennyire aggasztó, hogy az előző két meccsen nem találtak az ellenfelek kapujába?
– Ez azért probléma, mert az előző két mérkőzésen valamennyi támadónkat bevetettük. Ezen el kell gondolkodnunk…

Mezőkövesd–MTK Budapest 2–3 (Drazsics 28., Vajda S. 47., ill. Katona 32., Kanta J. 65., Vass P. 78.)

Kuttor Attila, a Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője:

– Nem úgy nézett ki, hogy vereség lesz a vége…
– Nem is erre számítottam. Szerintem jó mérkőzést játszott a két csapat, főleg a külső szemlélők szórakozhattak jól, mi csalódottak vagyunk. Kidolgoztuk a lehetőségeket, azokat azonban rendre elpuskáztuk, nem éltünk az eséllyel, viszont ellenfelünk megtette ezt. Kettő-egyes vezetésünkig nem volt gond, kézben tartottuk a meccset, a második egyenlítés viszont megfogta a csapatomat.

– A szünetben kettőt is cserélt, noha ez nem szokása. Mi indokolta a frissítést?
– Történt egy sérülés, a védelemben friss erőre volt szükség, elöl pedig szerettem volna hatékonyabbá tenni a támadójátékunkat. Meg is lett az eredménye, hiszen Vajda Sándor gólt szerzett.

– Cserélt már edzői pályafutása során ennél jobban?
– Előfordul az ilyen… Komolyra fordítva a szót: nem vezetek erről statisztikát, a véletlenen múlt, hogy a pályára küldött csere szinte azonnal kapuba talált. De kiderült, ez kevés a pontszerzéshez.

Feczkó Tamás, az MTK Budapest vezetőedzője:

– Ilyen mérkőzésre számított?
– Nagyon nehéz és verejtékes csatát vártam, és nem is csalódtam. Alaposan meg kellett küzdeni a három pontért. Játékosaim erejét dicséri, hogy kétszer is fel tudtak állni a padlóról.

– Milyen feladattal küldte pályára Kanta Józsefet?
– Azt kértem tőle, hogy fogja össze a csapatot, váratlan megoldásokkal kísérletezzen – meg is hálálta a bizalmat. De szeretném megemlíteni, hogy Katona Máté is minden dicséretet megérdemel, védő létére ugyanis szenzációs produkcióval rukkolt elő.

– Gondolta hátrányban, hogy fordulhat a kocka?
– Bíztam benne, hiszen láttam, mennyire küzdenek a fiúk az egyenlítésért. Átvettük a kezdeményezést, többet támadtunk, helyzeteink is adódtak. A harmadik gól után le is zárhattuk volna a találkozót, az újabb gól azonban elmaradt, de így sem vagyunk elégedetlenek, hiszen az első fordulóban elszenvedett kellemetlen vereség után javítani tudtunk.

AZ ÚJPEST–FERENCVÁROS MÉRKŐZÉS UTÁNI EDZŐI ÉRTÉKELÉSEKET IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!