MLSZ: itt az új, négymilliárd forintos támogatási rendszer!

MIÉRT KELL LEVÁLTANI A „FIATALSZABÁLYT”? – MIK A CÉLOK?

„A Magyar Labdarúgó-szövetség továbbra is eltökélt, hogy minél több hazai játékos és azon belül minél több fiatal játékos szerepelhessen a profi csapatokban. A cél helyes volt, és ez a jövőben sem változik” – szögezte le elöljáróban Roskó Zoltán a szövetség operatív igazgatója az új támogatási rendszer sajtóbemutatóján.

Változás csak a cél megvalósulását ösztönző rendszer tekintetében lesz, ugyanis teljesen új eszközt vezet be a szövetség. Az operatív igazgató kifejtette, a tapasztalatok azt mutatták, a jelen szezonban még érvényben lévő „fiatalszabály” egyre kevésbé hat valódi ösztönzőként a klubokra – a 12 csapatból öt már biztosan nem részesül ebből a támogatási formából, mert nincs olyan, 1997. január 1. után született játékosa, aki legalább 17 mérkőzést végigjátszana a szezonban –, ráadásul több, a szövetség által nem kívánt hatást is kiváltott az intézkedés.

Ár- és fizetésfelhajtó hatása volt, több klubnál a pénzügyi kényszer felülírta a szakmai szempontokat, hiába nem volt kötelező az ajánlás betartása, továbbá egy-egy játékos pályafutása szempontjából csak nagyon rövid távon hatott, mert sok futballista, ahogy kikerült a kedvezményezett korból, hirtelen már a klubjának sem volt annyira fontos, gyakran elveszítette a korábbi biztos helyét a csapatban. Az MLSZ ezért olyan rendszert kívánt kidolgozni, amely kiküszöböli ezen nem kívánt hatásokat, továbbá a nevelőegyesületek munkáját is ösztönzi, mert az eddigi támogatási forma azt nem vette figyelembe, honnan indult a játékos pályafutása.

NÉGYMILLIÁRDOS ALAP – MENNYI PÉNZT OSZTANAK, ÉS MILYEN FORRÁSBÓL?

A produktivitási pontszámítási rendszert egyéves előkészítő munka előzte meg, amely során nemzetközi mintákat is figyelembe vettek. Most tesztidőszak vette kezdetét, s az új szezontól már ezen pontok alapján részesülhetnek plusztámogatásban a klubok. Roskó Zoltán elmondta, a rendszer finanszírozási alapját jelenleg egy négymilliárd forintos keretösszeg képezi. A négymilliárd forintot aszerint határozták meg, hogy most nagyjából ekkora összeg járna a pontrendszer alapján a kluboknak, ha már életbe lépett volna ez a számítási mód, de az alap, ha szükséges, később bővíthető is.

A rendszer megértéséhez fontos leszögezni, hogy ezt az összeget nem a profi kluboknak járó, az úgynevezett vagyoni értékű jogokból (például televíziós és sportfogadási jogdíjakból) származó bevételekből különíti el a szövetség, mint eddig a légiósokra vonatkozó ajánlás és a „fiatalszabály” esetében, hanem az utánpótlás-nevelő egyesületek egészére fordított normatív költségvetési és taotámogatásokból. Éppen ezért ebből a támogatásból már nemcsak a 32 profi klub részesülhet, a négymilliárd forintos keretből nagyjából 300-350 egyesület juthat forrásokhoz idényenként (de a produktivitás függvényében ez a szám nőhet és csökkenhet is). Lássuk is, hogyan: jöjjön a pontszámítás gyakorlati része!

A PONTSZÁMÍTÁS RENDSZERE – HOGYAN SZÁMOLNAK?

Egy futballista pályafutását két részre bontották. A képzési időszakra, amely 19 éves korig tart, és a produktív időszakra, amelyben már pontokat termel az adott játékos a nevelőklubjai számára, minden alkalommal, amikor tétmérkőzéseken – hazai vagy külföldi bajnoki meccseken, felnőtt- vagy U-válogatott mérkőzéseken, nemzetközi kupamérkőzéseken – pályára lép.

A pontszámítást visszamenőleg 2007-nél kezdik, vagyis azok esetében számolódnak a pontok, akik 2007. január 1-jéig nem töltötték be a 19. életévüket.

Egy játékos produktivitási pontszáma úgy jön ki, hogy a játszott percek számát össze kell szorozni a produktivitási súllyal.

Ez utóbbit számos tényező határozza meg, minél magasabb szinten futballozik valaki, annál nagyobb számmal kell megszorozni a játszott perceket, de az egyes szinteknél meg van határozva, hogy adott szinten hány éves korig számolódnak a pontok.

A legalacsonyabb szorzó 0.25, ha egy U19-es játékos pályára lép az NB III-ban, akkor ennyivel kell megszorozni a lejátszott perceit, de a harmadosztályban U19 fölött már nem jár pont. Az NB II-es meccseknél 0.5-ös a szorzó, az NB I-nél 1-es, de a másodosztályban csak 23 éves korig, az élvonalban 25 éves korig számolják a pontokat, viszont ebben a két osztályban, ha U19-es és U21-es korosztály közötti játékosról beszélünk, akkor pluszszorzókat lehet szerezni (0.75 és 2.5 között), ahogy pluszszorzót jelent az is, ha valaki az adott klub saját nevelésű játékosa (1.2). Külön szorzója van az úgynevezett kiemelt külföldi bajnokságoknak (2-es), az Európa-liga- és Bajnokok Ligája-mérkőzéseknek (2.5), ahogy az utánpótlás-válogatott (1.00–2.5) és a felnőtt A-válogatott találkozóknak (3.00) is.

A külföldi bajnokságok esetében, illetve a nemzetközi kupameccseknél és a válogatott találkozóknál már nincs életkori megkötés, a játékos teljes pályafutása alatt számlálódnak a pontok. Értelemszerűen viszont ezeket a pontokat el kell osztani az adott játékos nevelőegyesületei között, amelyeknél U19-ig szerepelt, méghozzá a nevelési idővel arányosan.

Roskó Zoltán néhány konkrét példán is szemléltette a pontszámítást. Botka Endre hiába a Ferencvárosban szerepel jelenleg, 25 éves koráig minden NB I-es pályára lépése után a pontokat a nevelőegyesületei, a Honvéd és a Goldball FC kapják meg. A legtöbb pont ebben a szezonban az RB Leipzigben védő Gulácsi Péter után járna, aki stabil válogatott, rendszeresen játszik a Bundesligában és nemzetközi porondon is, pontjait az MTK kapná, hiszen 2007 után, a 19. életévének betöltéséig ennél az egyesületnél volt igazolt játékos.

EGY PONT HÁNY FORINT? – KI JÁRHAT JOBBAN AZ ÚJ RENDSZERREL?

És akkor lássuk, hogy mit jelentenek a pontok egy játékos esetében forintosítva. Egy pont nagyjából 4000 forintnak felel meg, így ha egy NB I-es csapat egy csak nála nevelkedő, 20 év alatti játékost 90 percig játszat az élvonalban, akkor utána egymillió forinttal számolhat. Információink szerint ez fele annak az összegnek, amit egy fiatal játékosért eddig elszámolhatott az adott klub egy teljes meccs után, de azért a pénzért további feltételnek is meg kellett felelni (legalább 17 bajnokin végig a pályán kellett lenni), míg az új rendszerben nincs további feltétel. A legnagyobb vívmánya a produktivitási rendszernek, hogy a nevelőklubok akkor is pontokat, illetve pénzt kapnak egy-egy játékos után, ha már nem ott futballozik az illető. Vagyis azok a nevelőklubok, amelyek az évek alatt számos játékost adtak más NB I-es vagy NB II-es csapatoknak – például a Honvéd, a Haladás, vagy az MTK –, szinte biztosan jobban járnak majd az új rendszerrel, hiszen sokkal több futballista után kaphatnak pénzt, mint eddig. Továbbá a 350 jogosult egyesület között nagyon sok a kis egyesület is, amely részt vállalt egy-egy profi játékos nevelésének korai szakaszában, és az új rendszerrel az ő nevelőmunkájukat is elismeri, illetve tovább ösztönzi a szövetség.

A pontok követésére létrehoznak egy nyilvános adatbázist, amelyet folyamatosan frissítenek, így mindenki nyomon követheti, hogy aktuálisan mekkora összeggel számolhat az általa kinevelt játékosok után. Ezáltal tervezhető lesz a rendszer, de – mint Roskó is hangsúlyozta – ahhoz, hogy a produktivitás alapú támogatási mechanizmus valóban kifejtse hatását, alighanem jó néhány évnek el kell telnie.

Csak legyen türelem kivárni, a 2015-ben ugyancsak nagy reményekkel életre hívott „fiatalszabály” három szezont élt meg…