MTK: „A stílusunk és az elképzelésünk nem változik az NB I-ben sem”

– Összességében elégedett?
– Mivel legerősebben mindig a legutóbbi meccs dolgozik az emberben, keserédes érzésekkel megyek pihenni – felelte lapunknak Michael Boris, az MTK Budapest német vezetőedzője. – A bajnoki szereplésünkre és a Magyar Kupa-elődöntőre büszkék lehetünk, ám ha a csapat tizenegyesekkel veszít, mindig ott a csalódottság. Egyenrangú partnerei voltunk a Honvédnak, olykor jobban is futballoztunk, de nem sikerült gólt szereznünk, a tizenegyeseknél pedig nem volt szerencsénk. A kispestiek elleni első mérkőzésen nyújtottuk az egész idény legjobb teljesítményét. Ez a két meccs jól mutatta, mennyit fejlődtünk, és hol tartunk.

– Volt bármi, ami meglepte a mostani idényben?
– Néhány játékost jobban kellett noszogatni, mint a többieket, de ez a világ összes csapatánál így van. Néha meglepődtem, milyen körülmények között futballoztunk. Emlékszem, a Kazincbarcika elleni meccsünket Putnokon játszottuk, ahol egy órával korábban még NB III-as bajnokit rendeztek a felázott talajon. A buszról leszállva alig hittük el, milyen pálya fogad minket, ilyesmivel szövetségi edzőként nem találkoztam. Ha nem pattant harmincszor a játékosok kezére a labda, akkor egyszer sem. Februárban és márciusban néhányszor előfordult hasonló helyzet, de szerencsére nálunk minden lehetőség adva volt, hogy minőségi munkát végezzünk.

– Mennyire hiányzott, hogy pezsgőzés és nagy közös ünneplés kísérje a feljutást?
– Nyilván hiányzott, ám a vírushelyzet előtt is láttunk példát arra, hogy valamelyik csapat egy másik együttes meccse után lett bajnok. Ugyanakkor a Vasas elleni tavaszi győzelemmel teljesítettük a vizsgát. Utána már senki sem kérdőjelezte meg, hogy az NB I-ben a helyünk.

– Bővíti a szakmai stábot a következő idényre?
– Nem tervezem. Felvetődött egy sportpszichológus alkalmazásának gondolata, de végső soron általában én vagyok az oka annak, ha a játékosoknak nincs jó kedvük, úgyhogy nekem is kell megoldanom a problémát. Ha nyíltan beszélünk a labdarúgókkal, ha elmagyarázzuk nekik, ki játszik és miért, azzal sok sérelemnek elébe mehetünk.

– Az idény előtt arról beszélt, hogy az eredményes szereplés mellett a fiatal játékosok beépítése is fontos szempont. Ezen a téren elégedett?
– A kérdés az, mit tehet a tizennyolc éves játékos, hogy kiszorítsa a harmincöt esztendős, rutinos futballistát? Nos, többet kell dolgoznia, futnia, gyakorolnia. A sebességgel, a futómennyiséggel ellensúlyozható a tapasztalat, és ha a két labdarúgó az összteljesítményt nézve csaknem azonos szintre kerül, akkor a klub filozófiája miatt a fiatalabb megkapja a lehetőséget, hiszen végtére is ezért neveli az akadémiánk a játékosokat. Ugyanakkor ha nem él vele, az idősebb labdarúgó visszaveszi a helyét, vagyis a mutatott teljesítmény dönt. Több olyan meccsünk volt, amely után elmondtam a fiataloknak: ha a pályán újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el, nem tudom megvédeni őket. A bizalmat ki kell érdemelni, majd bizonyítani is kell, hogy szintet léptek. Szerencsére a Honvéd ellen többen megmutatták, hogy megtették.

– Az NB I-ben is azt a játékot látjuk csapatától, mint amelyet a Magyar Kupa elődöntőjében?
– A stílusunk és az elképzelésünk nem változik, ha nincs nálunk a labda, ugyanazt az agressziót akarom látni a játékosaimtól. De nem vagyok naiv. Nem gondolom, hogy a mostani dobogósok ellen mindig hatvan-hatvanöt százalékban tudjuk birtokolni a labdát. Több esélyünk lesz, ha minden csapatot próbálunk nyomás alá helyezni, de legyünk őszinték, az első számú célunk a biztos bennmaradás kiharcolása lesz, és közben háromszor játszunk például a Ferencvárossal, amelyet már nem is a magyar bajnokság megnyerésére, hanem az európai kupák csoportkörére raknak össze.

– Érezte bármikor, hogy meginog az önbe vetett bizalom?
– A vezetőség részéről nem, az első napon megbeszéltük, milyen úton járunk majd. A stábomban eleinte csodálkoztak egy-két újdonságon, a játékosok részéről is éreztem némi kételkedést, de ahogy jöttek az eredmények, elhitték, hogy sikeresek lehetünk. Ezért sem akarjuk a nyáron jelentősen átalakítani a keretet. Csak öt-hat labdarúgó szerződtetését tervezzük.

– Az NB I-ben hány külföldi játékossal bővül a keret?
– Pontos számot nem tudok mondani, de olykor muszáj légióst szerződtetni, mert előfordul, hogy az utánpótlásban és a magyar piacon sem találni megfelelő labdarúgót egy posztra. Nekünk például a változtatási lehetőségek bővítése miatt kellene egy ballábas belső védő, ám ezen a téren nincs túlkínálat az NB I-ben. Ráadásul, ha mégis találnánk ilyen labdarúgót itthon, aligha tudnánk megfizetni.

– Mi a cél a következő idényben?
– Ami a mezőny legnagyobb részére igaz, az ránk is: a biztos bennmaradásnál messzebbre jelenleg nem érdemes tekinteni. A klub az utóbbi években többször ingázott az első és a másodosztály között, célunk, hogy ennek a folyamatnak véget vessünk, és végre stabil élvonalbeli klubbá váljunk. De a filozófiánkból nem szeretnénk engedni. Minden más egyelőre csak ráadás.