„Nagyon bánt” – megszólalt az öngóljával elhíresült Durica

– Nemrég az Amikor... videós múltidéző sorozatunkban elevenítettük fel a 2008-as DVSC–Fehérvár (3–1) Magyar Kupa-mérkőzést, benne az emlékezetes öngóllal. Ezután kereste meg szerkesztőségünket: „Sokan úgy gondolják, csak én voltam a rossz. El akarnám mondani az igazat” – fogalmazott levelében. Kíváncsian hallgatjuk.
– Nagyon bánt, ami történt – kezdte a 12 évvel ezelőtti mérkőzés felidézését Pavol Durica. – Ha valaki úgy gondolja, hogy így szerettem volna és pénzt kaptam érte, akkor kérdezze meg azt is, aki elvégezte abüntetőt, hogy miért úgy rúgta, ahogy és hogy akapus miért pont elém ütötte ki alabdát. Hány százalék az esélye annak, hogy valaki ezt így tervezte el és ki adna ezért pénzt? Az embereknek azonban joguk van avéleményre. Atalálkozó után mindenkitől elnézést kértem. Megértem, hogy csalódottak voltak. Legjobban Disztl László edző reakciója lepett meg, aki az öngólom után nem állt mellém. Akövetkező meccsre már nem is nevezett, a fakó csapatba száműzött. Miközben semmilyen szabályt nem sértettem meg, nem adtam neki okot erre, hogy egyből a második csapatban találjam magam.

– Ezután nem jelent meg a tartalékok meccsén és a klub szerződést bontott önnel.
– Igen, úgy döntöttem, nem utazom el a meccsre. Azonban nem azért, mert megsértődtem volna. Csak az edző hozzáállása miatt. Amikor visszatértem Szlovákiából, avezetőség hívott. Bejelentették, hogy felbontják velem aszerződést. Az edző azt állította, hogy nem tudott velem kommunikálni, de ez nem igaz, hiszen tudok magyarul, csak éppen egyetlenegyszer sem mondta, hogy várjam meg őt az edzés után, hogy beszélni szeretne velem. Ez az én álláspontom, mindenki döntse el, mit gondol!

– Árulja el, a tizenegyes után miért a kapu irányába lőtte a labdát? Mit szóltak a társai?
– Amikor a kapusról kijött a labda, a lehető leggyorsabban el akartam rúgni. Nem tudom, hogyan történt, de a labdába érés pillanatában már éreztem, nem lesz jó. A mérkőzés után senki nem mondott semmi rosszat, mindenkitől bocsánatot kértem. Tudtam, hogy mit éreznek a többiek, mert nagyszerűen küzdött a csapat azon a meccsen. A mai napig nagyon sajnálom. Ugyanakkor le a kalappal a szurkolók előtt is, mert joggal lehettek dühösek rám, de senki sem vont kérdőre.

– Nem ismertem a magyarországi viszonyokat, rövid időt töltöttem Fehérváron. Engem senki sem keresett meg vesztegetési szándékkal, de ha lett volna ilyen, természetesen visszautasítom.

– Visszatekintve arra az időszakra, hiba volt Fehérvárra szerződni?
– Az Artmedia Petrzalkánál az akkori edzőm, Vladimír Weiss azt mondta, hogy a több játéklehetőség céljából kölcsönadnak és Fehérvárról kaptam is ajánlatot. A klubnál sok lehetőséget ígértek és örültem, hogy egy ilyen nagy múltú csapatban szerepelhetek. Az ígéretből azonban semmi sem valósult meg, mert nem játszattak, aminek nem tudom az okát.

– A Fehérvár után profi szinten már nem játszott külföldön, hogyan alakult a későbbi pályafutása?
– Amikor visszatértem a szlovák bajnok Artmediához, Weiss edzőtől a nyáron megkaptam a lehetőséget, felkészülési meccsen még a Fehérvár ellen is játszottam, 8–0-ra győztünk, gólt is szereztem – el lehet képzelni, mekkora volt a különbség a két csapat között. (– Itt meg kell jegyeznünk, hogy Durica rosszul emlékszik a végeredményre, ugyanis 4–0-ra nyert az Artemdia, de a középpályás valóban gólt szerzett volt csapata ellen.) Ezután a Bajnokok Ligája selejtezőjében is szerepeltem két mérkőzésen, tovább is jutottunk, de a Zsolna elleni bajnoki rangadón megsérültem, mentő vitt kórházba, így a folytatásban már nem játszhattam a Juventus elleni selejtezőn sem. Ezek után sajnos különböző egészségügyi problémáim voltak, a térdemet meg is kellett műteni szalagszakadás miatt és már nem tudtam úgy visszatérni, ahogy szerettem volna.