Sokáig tartotta magát az Újpest, aztán jött Böde Dániel…

LABDARÚGÓ NB I
13. FORDULÓ
FERENCVÁROS–ÚJPEST 1–0 (Böde 83.)
Budapest, Groupama Aréna, 14 114 néző. V: Iványi Zoltán

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

Ezúttal sem bízott semmit a véletlenre Nebojsa Vignjevics, az Újpest szerb vezetőedzője: a korábban a Fradi elleni idegenbeli mérkőzéseken bevált taktikával küldte pályára csapatát a Groupama Arénában. Ez pedig azt jelentette, hogy meghagyta a 4–4–2-es hadrendet, így lezárva az oldalvonal melletti területeket a gyors hazai támadók, Lovrencsics Gergő és Amadou Moutari előtt, s igaz, hogy Nagy Dánielt csatárként szerepeltette, de a korábban a Fradiban is futballozó labdarúgónak szabad mozgást engedélyezett. Éppen a játékos gyakori helyzetváltoztatásainak tudható be, hogy a félidő elején megbomlott, elbizonytalanodott a hazaiak védekezése.

S nem csak a labdaszerzéssel akadtak gondjai a Ferencvárosnak, hanem a támadások vezetésével, megindításával is, ugyanis a vendégek már a hazai tizenhatos előtt megkezdték a védekezést, magyarán honi pályán szokatlan módon a labda mielőbbi visszaszerzésére koncentráltak Novothny Somáék. Persze a letámadások csak az együttes mozgás során lehettek hatékonyak, ezért a középpályások, Windecker József és társai a lehető legközelebb tolódtak a csatárokhoz, és a leszűkített területek miatt csak előreívelésekkel próbálkozott a Ferencváros. Hiába, mert Böde Dániel felé feleslegesen érkeztek a labdák, a válogatott csatár csak elvétve került ki győztesen a Litauszki Róbert és Pávkovics Bence elleni párharcokból.

Az Újpest akarata érvényesült, így ritkán forgott veszélyben Filip Pajovics kapuja, némi izgalmat csupán a hazai szabadrúgások és szögletek jelentettek. A lila-fehérek kapusának első vetődésére a 27. percig vártak a zöld-fehér hívek, s az eset után mintha ráérzett volna a Fradi, miként kellett volna futballozni a vendégek ellen. Ekkor már az eltiltott Thomas Doll vezetőedzőt helyettesítő Máté Csaba is előlépett a kispad árnyékából, a csapat pedig előremerészkedett. Tehette, mert az újpesti letámadások mindössze a félidő derekáig tartottak, vélhetően mert elfáradtak. Akarati tényezők terén egyik gárdával sem volt gond, ám a nagyobb színvonal elmaradása sokkal inkább számon kérhető a játékosokon.

A szünet után Máté Csaba pályára küldte Leandrót, akiről tudvalevő, hogy az átlagnál magasabb a játékintelligenciája, s egy-két lövés, pontos oldalpassz, indítás jelezte is a különbséget közte és a lecserélt Sztefan Szpirovszki között. Noha a hangulatra nem lehetett panasz, az első igazán izgalmas jelenetre mégis a 65. percig kellett várni, akkor Fernando Gorriarán életerős lövése nyomán Filip Pajovics ütötte el a labdát bravúrral a felső sarok elől.

Szinte varázsütésre megváltozott a meccs, fokozódott az iram, ezzel együtt nőtt az izgalom, sajnos azonban szaporodtak a bosszantó, ügyetlenségekből adódó hibák is. Mert hiába a gyorsaság, ha a labdaátvétel, a cselezés már gondot okoz az egyébként jól kereső futballistáknak.

S amikor már mindenki azt hitte, döntetlennel ér véget a szinte helyzetek nélküli derbi, érkezett Böde Dániel, és gondoskodott arról, hogy felrobbanjon a stadion. A 83. percig a védők szorításában küzdő csatár ugyanis egy egyszerű, de mégis látványos fejessel megszerezte a vezetést, hatalmas örömet szerezve a Fradi-tábornak (1–0).

Összességében elmondható, hogy sokáig hiába futballozott szervezettebben, taktikusabban az Újpest, a derbit mégis a hajrában a sikert jobban akaró Ferencváros nyerte – a játék koreográfiáját, a fegyelmezettséget tekintve teljesen megérdemelten.