Magasfeszültség: megverte a Honvéd a Diósgyőrt

LABDARÚGÓ NB I
12. FORDULÓ
Bp. Honvéd–Diósgyőri VTK 1–0
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 2669 néző.Vezette: Pintér Cs.
Gólszerző: Lanzafame (29.)
Kiállítva: Sannino (94., vezetőedző), ill. M. Ivanovszki (93.), Feczkó (94., vezetőedző)

ÉLŐ SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS ITT!

Otthon, idegenben…

Többen is kettős érzésekkel érkeztek meg a szombat esti összecsapásra. Feczkó Tamás, a DVTK nemrég kinevezett vezetőedzője másfél évig az MTK Budapest csapatát vezette, így nyilvánvalóan különleges lehetett neki megérkezni a Hidegkuti Nándor Stadionba, a Honvéd ideiglenes otthonába, amelyet oly' jól ismerhet. De talán nem volt teljesen közömbös az ellenfél a diósgyőri kapusedző, Andrusch Józsefnek sem, aki 1982 és 1987 között háromszor is bajnoki címet nyert a Honvéd tagjaként.

De a kérdés persze az volt: ki nyer ma? Vigasztalhatatlanul zuhogott az eső, mégis két lelkes, a sajátjait folyamatosan biztató szurkolótábor előtt folyt az összecsapás, vagyis végig jó hangulatban harcoltak a csapatok. Persze, amikor a pályán kívülre csúszó Gazdag Dánielt éppen Feczkó Tamás segítette fel, rájöhettünk: küzdelem ez, mégsem ellenségeskedés…

A borsodiak négy védővel, két szűrővel kezdték a mérkőzést, de menet közben gyakran 4–4–1–1-es hadrendre váltottak, ekkor Prosser Dániel visszalépett a bal oldalon a vonal mellé, elöl csak Florent Hasani tartózkodott, mögötte Rui Pedro próbálta összegyűjteni a labdákat. A Honvéd a tőle megszokott felállásban kezdett, Banó-Szabó Bence nem volt ott a kezdőben, helyette Vadócz Krisztián került be a fedezetsorba. Érdekes volt látni a kispestiek játékát: a három belső védő előtt Nagy Gergő szűrt, és nagyjából tíz-tizenöt méterre előtte helyezkedett Gazdag Dániel, valamint Vadócz Krisztián, míg legelöl Davide Lanzafame, kint a szélen Amadou Moutari feladata volt a diósgyőri kapu veszélyeztetése.

Majdnem fél óra telt el, amikor azt rögzítettük: nem tudnak helyzeteket kialakítani a csapatok, legfeljebb távoli lövésekkel próbálkoztak addig, úgy tűnt, mind a két fél alaposan megszervezte a hátsó alakzatát, mintha túlságosan tisztelték volna a másikat: hajtós, de óvatos futballt láthattak a szurkolók. Aztán jött Davide Lanzafame. Márpedig ha ő helyzetbe kerül, azonnal talpra ugranak a kispesti szurkolók, és most sem kellett csalatkozniuk. Egy finom csellel szembekerült a kapuval, és a diósgyőriek a labdaátvétel pillanatában tudták: innen nincs irgalom, mehetnek a középkezdéshez.

A gól után bátrabb, tempósabb játékra kényszerült a Diósgyőr, és bár az akarattal nem is volt probléma, helyzetet nem tudtak a borsodiak kidolgozni. Érdekes volt látni: Djordje Kamber nagy bedobásai közismertek, veszélyes taktikai fegyver, hogy képes az oldalvonaltól a kapu előterébe hajítani a labdát. Most esett az eső, ám amikor taccs következett, a Honvéd védője egy odakészített törölközővel mindig jól megszárítgatta a labdát, nehogy az kicsússzon a kezéből. Lám, a győzelem érdekében minden apró részletre oda kell figyelni.

A színvonal sajnos nem emelkedett, a feszültség azonban igen. A mérkőzés utolsó szakaszában a kontrákra építő Honvéd többször bebiztosíthatta volna a győzelmét, de Amadou Moutari a legtöbb helyzetben rossz megoldást választott, az egyiknél hosszan hallgathatta az építő jellegű kritikát Gazdag Dánieltől, és igaz, ami igaz: ha a légiós passzol, Gazdag az üres kapuval találja magát szemben…

De Moutari inkább kiszorított helyzetből lőtt – gyatrán. A szívós Honvéd így is nyert: a bajnokságot rosszul kezdő kispesti együttes az elmúlt hat fordulóban öt győzelemmel és a Ferencváros elleni döntetlennel 16 pontot gyűjtött. A mérkőzés feszültségére jellemző, hogy előbb mind a két edző sárga lapot kapott, majd a hosszabbításban elküldték őket a kispadtól.

ÉLŐ SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS ITT!