Magabiztos kövesdi siker Debrecenben, véget ért a Loki sorozata

LABDARÚGÓ NB I
21. FORDULÓ
Debreceni VSC–Mezőkövesd Zsóry 1–3 (Trujics 90., ill. Pillár 29., Zivzivadze 37., Silye 48.)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 3020 néző. Vezette: Bognár

Varga Kevin célozta meg a bal felső sarkot – de a labda néhány centivel elkerülte a kaput.

Ez volt az ötödik lendületes akció a mérkőzésen, és a harmadik percben jártunk ekkor...

Úgy kezdtek tehát a csapatok, ahogy várni lehetett: két, az NB I szintjén kreatívnak, sokat és jól támadónak mondott együttes találkozott Debrecenben, így a drukkerek úgy érkeztek a Nagyerdőbe, hogy ez a bajnoki nem lehet unalmas. A DVSC nyolc, a Mezőkövesd hét pontot szerzett az esztendőben, lehetetlen volt megjósolni, melyik együttes van jobb formában, és szerencsére a futballisták nem is tartalékoltak. Szó sem volt óvatoskodásról, kivárásról, az ellenfél feltérképezéséről – az első pillanattól kezdve mindkét csapat azt erőltette, amit tud, de még ennek tudatában is rendkívül pozitívnak tűnt, hogy a kezdést követő három percben a mezőkövesdi kapu előtt háromszor, a Debrecené előtt kétszer is ott volt a labda.

Persze, ezt a tempót nem lehetett bírni, majd a csapatok is rájöttek, muszáj lesz a védekezésre is ügyelni, de az iram továbbra is meghaladta az NB I-es átlagot. Negyedóra elteltével Szécsi Márk került ziccerbe, de Szappanos Péter lelopta a lábáról a labdát, nem sokkal később ismét a mezőkövesdi kapus volt a főszereplő, amikor Bódi Ádám nagyszerű lövését követően védett látványosan.

Ami érdekes volt: noha mind a két csapat fegyelmezetten futballozott, érezni lehetett, hogy a játékosok nem feltétlenül ragaszkodnak a posztjukhoz. A hazaiaknál Varga Kevin indult be sokszor középre, Bódi Ádám is feltűnt mindkét oldalon, és Szécsi Márk is besegített a védekezésbe, míg a másik oldalon Cseri Tamás bukkant föl mindenhol, Nagy Dániel időnként a csatársorból lépett vissza a védőtársak közelébe, elkérni a labdát – ettől is mozgalmas, változatos volt az összecsapás.

Bánhatták azonban a debreceniek, hogy a két kecsegető lehetőség közül egyiket sem váltották gólra, mert egy oldalról elvégzett szabadrúgást követően a vendégegyüttes megszerezte a vezetést. A kisebb sérülés miatt hiányzó Guzmics Richárd (a hírek szerint a Ferencváros ellen már ott lehet a csapatban) helyén szereplő Pillár Róbert fejelte a labdát a hazai kapuba, nem sokkal később Berecz Zsombor éles szögből beadott lövése suhant el a kapu előtt – nem sok kellett volna ahhoz, hogy gyorsan kétgólos előnybe kerüljön a vendégcsapat.

Az első félidő végén egy ütközésnél megsérült Vadnai Dániel, a szünetben Silye Erik állt be a védősorba, hogy aztán a második félidő első vendégakcióját ő fejezze be góllal. Aki nem látta ezt a találatot, idővel keressen rá az interneten, mert Cseri Tamás fordulásból leadott lövése igazi futballjelenet volt, azért már érdemes volt másfél órát fagyoskodni a lelátón – a mezőkövesdi szurkolóknak mindenképpen. Ezen a mérkőzésen is világossá vált: a Mezőkövesd az aranyéremért küzdő két alakulatot követő mezőny legjobb csapata. Látszik a szervezettség, a tudatosság, miközben a támadásokért felelős játékosok kellő szabadságot kapnak a pályán, sokszor változtatják a helyüket, de ami a csapat sikerének kulcsa lehet, és a kívülállónak ez az érzése, hogy a mezőkövesdiek szeretnek futballozni! Talán egyszerűen hangzik, mégis igaz, élvezik, amit csinálnak, felszabadultan, a szó szoros értelmében játszanak, örülnek annak, hogy ilyen teljesítményre képesek, és emiatt a futballjuk a nézők, szurkolók számára is szórakoztató, görcsösség egy pillanatig sem érezhető rajtuk.

Mindez akkor is igaz, ha a Loki a háromgólos hátránya (0–3) ellenére sem adta fel, és dicséretes elszántsággal harcolt a szépítésért, de a jelentős előnytől nyugodt kövesdi védelem szilárdan állt a lábán, vagy Szappanos Péter védett, ha arra volt szükség.

És ha Berecz Zsombor kapufája is bemegy... Nagyszerű lövés volt az is, és a borsodiak egymásra mosolyogtak: nem baj, majd bemegy a jövő héten.

A végén szépített a Debrecen, de nem volt kérdés melyik csapat érdemelte meg a győzelmet. 1–3