Debrecenben nem megy: ezúttal a DVTK ütötte ki a Vasast

LABDARÚGÓ NB I
12. FORDULÓ
DVTK–VASAS 5–0 (Nono 14., Ugrai 48., 58., Vela 71., Joannidisz 77.)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 1081 néző. Vezette: Pintér Cs.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Ha volt nyertese a magyar válogatott legutóbbi két világbajnoki selejtezőjének, akkor az Ugrai Roland. A közvélemény megkérdőjelezte a beválogatásának jogosságát, ám a Diósgyőr támadója Svájc (2–5) ellen harcos játékkal és góllal felelt a kétkedőknek, majd Feröer (1–0) ellen is a jobbak közé tartozott. A Vasas elleni mérkőzésre a diósgyőriek által kiadott kiadványból megtudhattuk, hogy Ugrai a tavasszal 100. NB I-es mérkőzését horgászással ünnepelte, ezért nem zárható ki, hogy hasonló lesz a program a válogatottbeli bemutatkozása miatt is. A teljes boldogsághoz azonban – négy vereséget követően – előbb a Vasasnak kellett a diósgyőriek horgára akadnia, és kezdetben a támadó tett a legtöbbet azért, hogy így is történjen.

Bár a vezető gólt nem a bal oldali középpályásként pályára küldött játékos szerezte (hanem Nono), már előtte is leginkább az ő játékában volt benne a veszély – miként a gólt megelőzően is Ugrai Roland húzott váratlant a cseleivel. Aztán kiosztott egy kötényt Szivacski Donátnak, szóval, élmény volt nézni a nagy kedvvel játszó diósgyőri futballját. „Maradj ott, maradj ott!” – harsogta többször is az oldalvonal mellől a diósgyőri szakvezető, Bódog Tamás – aki, milyen érdekes, éppúgy szeptember 27-én született, mint kollégája, Michael Oenning, csak éppen öt évvel később. A szakvezető arra biztatta játékosait, hogy a labdavesztést követően támadják le az ellenfelüket.

Merthogy az első félidő második felében beleerősített a Vasas, és támadásait már csírájában igyekezett elfojtani a DVTK. Így aztán a vendégcsapat leginkább szögletrúgások után veszélyeztetett. Közvetlenül a szünet előtt még két távoli lövés jelentett eseményt, a Vasas részéről Felix Burmeister, a másik oldalon ismét Ugrai Roland veszélyeztetett, de mindketten a léc fölé küldték a labdát. A szünet után a Diósgyőr ezúttal is bevetette a leginkább az amerikai futballos támadáshoz hasonlítható középkezdés-figuráját, de a Vasas első védelmi vonalán elakadt az akció. Ugrai Roland azonban továbbra is megállíthatatlan volt, amikor a DVTK a Vasas szöglete után indított villámgyors kontrát, és a kétszeres válogatott szélső pazar befejezést választott (2–0), miközben cseleitől Vít Benes padlót fogott.

Tíz perc múlva pedig mintha a második gólt érő támadás filmjét fűzték volna be, csak ezúttal Diego Vela indítása után lódult meg Ugrai, aki ezúttal Szivacski Donátot csücsültette le, és úgy tekert Lubos Kamenár kapujába (3–0). Hatvan perc sem kellett tehát ahhoz, hogy eldőljön a három pont sorsa, és ekkor már biztosnak tűnt, hogy megszakad a miskolciak négy meccsből álló vereségsorozata. Sőt kisvártatva az is eldőlt, hogy, miként augusztus végén, most sem ússza meg négy kapott gól alatt a Vasas a Nagyerdei Stadionban. Pedig ekkor már nem volt a pályán Ugrai Roland, viszont Diego Vela is képes volt arra, hogy befejezzen egy olyan akciót (4–0), amelyen – immár harmadszor – a saját térfelükről indították a gólszerzőt a társak.

És miként a DVSC elleni meccsen, most is tíz emberrel fejezte be a meccset a fővárosi csapat, mert Kire Risztevszki akkor sérült meg, amikor a vendégeknek már nem volt cserelehetőségük. Teljesen összezuhant a Vasas, Michael Oenning a földet bámulta, majd helyet foglalt a kispadon, és onnan nézte együttese szenvedését. A német szakember csapata alig két hónapja kapott négy gólt ebben a stadionban – a Loki ellen –, most pedig ötöt (Nikolaosz Joannidisz is betalált még, 5–0) a második félidőben sziporkázó Diósgyőrtől. Az 52 éves vezetőedzővel aligha taníttatják majd meg a dalt, hogy „Debrecenbe kéne menni”…