A Videoton nyerte meg a Honvéd és a Fradi rangadóját…

LABDARÚGÓ NB I
31. FORDULÓ
Bp. Honvéd–Ferencváros 1–1 (Lanzafame 68. – 11-esből, ill. Blazic 48.)
Budapest, Bozsik József Stadion, 4680 néző. Vezette: Farkas Á.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Végre futballhangulat!

Persze a nézőszám nagyon messze van attól, mint amikor a két csapat az egykori Népstadionban, kettős rangadón játszott emlékezetes csatákat, de mindkét kanyart megtöltötték a szurkolók, voltak koreográfiák, élőképek, lufik emelkedtek a magasba – a miliő messze meghaladta azt, amit magyar pályákon mostanában megszokhattunk.

A két csapat úgy lépett pályára, hogy tisztában lehetett a délután lejátszott öt bajnoki végeredményével, vagyis a Ferencvárost győzelmi kényszer nyomta, míg a Honvéd nagy lépést tehetett a bronzérem felé. Ennek, no meg a hangulatnak megfelelően jó iramban kezdődött a mérkőzés. Böde Dániel került először helyzetbe, ám nem találta el a kaput, válaszképpen Eppel Márton már pontosabban célzott: előbb a fejese után Dibusz Dénes a felső sarok elől ütötte el a labdát, majd amikor a csatár nagy erővel a jobb alsó sarok felé lőtt, már a forduló védését kellett bemutatnia a ferencvárosi kapusnak, hogy menteni tudjon.

Alig telt el tehát tíz perc, és máris volt három gólt ígérő akció, ehhez hasonló folytatásban reménykedtek a szurkolók. Gyorsan kirajzolódott a két csapat hadrendje: a Honvéd a tőle megszokott 3–5–2-es formációban kezdett, s ha volt ideje rendeződni, öten alkották a védelmi vonalat, előttük három fedezet próbálta lelassítani a vendégek akcióit, elől a két ék várt a kiugratásra. Ennek a lényege az lehetett, hogy az öttagú hátsó alakzat szélességében lefedje a tizenhatos előtti területet, ezzel megakadályozza, hogy az FTC szélsői lendületből a hazai játékosok mögé tudjanak kerülni. Márpedig a Ferencvárosnak nyilvánvalóan ez volt a célja. A zöld-fehérek négy védője közül a két szélső minden támadásnál felzárkózott az akciókhoz, a két belső védő és előttük a szűrő, Sztefan Szpirovszki maradt csak hátul.

Ám a taktikai táblára felrajzolt terveket, jól tudjuk, a játékosoknak kell megtölteniük tartalommal, márpedig a Fradi játéka kissé egysíkú volt: ha labdát szereztek a vendégek, azonnal Joseph Paintsilt próbálták kiugratni, ám ha visszarendeződött a hazai védelem, a támadásépítés sokszor céltalan előreívelésben merült ki. Erre pedig felkészült a Honvéd, amelyben egyébként ebben a naptári évben második alkalommal kezdő volt Pölöskei Zsolt. A piros-feketék nem voltak szerencsések az első félidőben: előbb Banó-Szabó Bence, majd a szünet előtt Djordje Kamber kért cserét sérülés miatt, alaposan felborítva az előzetes taktikai elképzeléseket.

Nagy volt a küzdelem, csakhogy ez együtt jár a folyamatos játék kialakulását lehetetlenné tévő rengeteg szabálytalansággal, emiatt ritmustalan, kevéssé élvezetes volt a játék tempója.

A második félidő sokkal élvezetesebb volt, mint az első. A játékrész úgy kezdődött, hogy Miha Blazic hetedik gólját is megszerezte ebben a bajnokságban (középső védőtől nagyszerű teljesítmény), és ekkor úgy tűnt, a zöld-fehérek elképzelései szerint alakul a találkozó. Ám nem először ebben a bajnokságban, a vezetéstől túlságosan is megnyugodott a Fradi, lassította a játékot, akkor is hátrafelé küldte a labdát, amikor lett volna területe veszélyes kontraakciót vezetni, ez a túlzott magabiztosság megbosszulta magát. Davide Lanzafame lépett ki egyedül a lesre játszó vendégvédők között, és a játékvezető úgy látta, tizenegyest érően esett át az eléje vetődő Dibusz Dénesen – a megítélt büntetőt pedig az olasz légiós könyörtelenül gólra váltotta. 1–1

A tizenegyes

Egy csapásra felpörgött az FTC, ám vérszemet kapott a Honvéd, így fokozódott a feszültség a sok ütközéssel, szabálytalansággal tarkított mérkőzésen. Böde Dániel hozta magát tiszta helyzetbe, de nem találta el a kaput. A pálya minden területén harcoltak, birkóztak, küzdöttek egymással a játékosok, és az utolsó tizenöt percben az FTC mindent egy lapra feltéve rohamozni kezdett. Ez azonban azzal járt, hogy hatalmas üres területek nyíltak a Honvéd előtt a megindulásokra, így lüktető, változatos lett a játék.
Lehetett volna az első félidőben is ilyen...

Az utolsó pillanatokban a Ferencváros mindent megpróbált, még ha ez a lendület és szenvedély jellemzi kilencven percen át, alighanem győz – ám a hátralévő időt a Honvéd átvészelte, így a Ferencváros eltávolodott a bajnoki címtől. A hátránya a Videotonnal szemben három pont, de mivel pontazonosság esetén a több győzelem számít, ha a fehérváriak a hátralévő két meccsükből egyet megnyernek, bajnokok.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!