Kétszer vezetett Várdán a Vidi, de csak egy pontot szerzett

LABDARÚGÓ NB I
12. FORDULÓ
Kisvárda–Mol Vidi FC 2–2 (Sassá 26., Stopira 74. – öngól, ill. Nego 19. – 11-esből, Pátkai 39.)
Kisvárda, Várkerti Sporttelep, 2232 néző. Vezette: Vad II

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Persze hogy felismerték a svájciak Détári Lajost.

A korábbi 61-szeres válogatott labdarúgó először járt az új kisvárdai stadionban, miként az együttműködés reményében a helyi klub meghívására az FC Luzern képviseletében érkező sportvezetők is. „Döme” a Neuchatel Xamax futballistájaként hagyott némi nyomot maga után Svájcban is, ezt tudták jól az ottani élvonalbeli klub képviselői.

A svájci vendégek – és persze Détári Lajos is – közelebbről érkezett a vasárnapi mérkőzésre, mint a Mol Vidi, amely csütörtökön Görögországban járt (azért ott is tudnának mesélni a magyar válogatott egykori karmesteréről…), és hat év eltelte után nyert magyar csapatként újra főtáblás meccset az Európa-ligában.

Az őszi kupamenetelés és a PAOK elleni mérkőzés egyik főszereplője, Loic Nego ezúttal is hamar felhívta magára a figyelmet. A francia megtolta a labdát a tizenhatoson belül, belépett Ene Kornél elé, aki már csak a lábát találta el. A hazaiak abban bízhattak, hogy miként a júliusi nyitányon, úgy Felipe kapus most is kivédi a tizenegyest, csakhogy ezúttal Nego könyörtelen és higgadt ítéletvégrehajtónak bizonyult.

Húsz percig tartott a kisvárdai tábor némasági fogadalma (a Várkerti Vitézek a kifeszített drapéria szerint lelkesebb játékot várnak a kedvencektől), és ahogy szurkolásba kezdtek a hívek, nyomban élet költözött az addig siralomházra emlékeztető stadionba. Vette is a lapot a várdai csapat, amelynek fel kellett adnia a biztonságra berendezkedő játékát. Jött is az egyenlítés: Rados Protics remek centerezéséből a brazil Sassá bevetődve fejelt Kovácsik Ádám kapujába (1–1).

Miként egy hete a Mezőkövesd Zsóry ellen, ezúttal sem becsülte meg helyzetet a Kisvárda, hogy döntetlenre áll egy nála esélyesebb csapat ellen, a túlzott bátorságot pedig kontragóllal büntették a vendégek – a dicséret egyértelműen a jobb külsővel szép lövést eleresztő Pátkai Máténak jár.

Az már a mérkőzés előtt kiderült, hogy a Kisvárda semmi esetre sem tud visszacsúszni a kieső helyekre, de az egyenlítés érdekében változtatnia kellett. Jött is az ukrán válogatottal korábbi világ- és Európa-bajnoki résztvevő, Artem Milevszkij, valamint a máskor alapembernek számító Brana Ilics. Megérte őket becserélni, mert mindketten kivették a részüket az újbóli egyenlítésből, de a kétségkívül rajzolni való akció azzal zárult, hogy a menteni igyekvő Stopira a saját kapujába passzolt – öngól.

A gól után megint túlontúl lelkesek lettek a hazaiak, Felipének kellett védenie, hogy ne kapjon újabb kontragólt a Kisvárda. A hátralévő időben a hazaiak nem szégyellték az időt húzni, nekik tökéletesen megfelelt a döntetlen. A Vidinek egyáltalán nem, hiszen bravúros El-győzelem ide vagy oda, hazai porondon túl sok pontot szórt már el ahhoz, hogy idegenben jó legyen az iksz. A feszült hajrában az eredmény már nem változott, holott szabadrúgásból mindkét csapat előtt adódott még ígéretes gólszerzési lehetőség. 2–2

Miként a Chelsea elleni helytállásnak, a PAOK elleni győzelemnek is meglett az ára a Vidinél.