NB I: Semmi nem predesztinált bennünket az Európa-ligára – Kuttor

PUSKÁS AKADÉMIA–BP. HONVÉD 2–1

Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője
– Sikerült megkoronázni az idényt, győzelemmel szerezték meg a bronzérmet.
– Tudtam, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, hiszen amióta Pisont István átvette a Honvéd irányítását, ellenfelünk támadófocit játszik, nem könnyű ellene futballozni. Nagy köszönettel tartozom a játékosoknak, céltudatosan futballoztak, győztek és megszerezték a bronzérmet.

– Amikor újraindult a bajnokság, csapata hatpontos hátrányban volt a Mezőkövesddel szemben.Akkor is hitt abban, hogy dobogósok lehetnek?
– Igen, bíztam a csapatban, hiszen láttam, a játékosok mekkora belső erővel jönnek vissza, amikor újra lehetett már edzeni. A Zalaegerszeg elleni mérkőzésünkkel nem voltam elégedett, ugyanakkor a többi rendben volt, ennek is köszönhető, hogy odaértünk a harmadik helyre.

– Hova helyezi ezt a sikert edzői karrierjében?
– Sikerült jó irányt beállítani: támadófutballt játszottunk az egész idényben. Persze vannak még hibák, van mit kijavítani, de jól dolgoztak a labdarúgók. Kiléphetünk a nemzetközi porondra, nagyon fontos, hogy ott is helytálljunk.

Pisont István, a Bp. Honvéd megbízott vezetőedzője
– Aligha ilyen befejezést remélt...
– Gratulálok a Puskás Akadémiának a győzelemhez, a bronzéremhez és ahhoz, hogy története legjobb szereplését produkálta. Ezúttal nem volt átütőerő a támadójátékunkban, középen sok labdát eladtunk, ennek ellenére megszereztük a vezetést. Két hibát is elkövettünk a hazaiak egyenlítésénél, majd a második félidőben a Puskás Akadémia kontraakcióból megszerezte a győztes gólt.

– A vezetés megszerzése után mi hiányzott legjobban a csapat futballjából?
– Ugrai Rolandnak és Mayron George-nak felváltva kellett volna visszalépnie, de a Costa Rica-i támadó túlságosan statikusan játszott. Leszűkítettük a mélységi passzok előtt a területet, sajnos sok hibát követtünk el. A döntetlen talán reálisabb eredmény lett volna, de láttam a fáradtságot a játékosokon, ami érthető, hiszen már a tizenegyedik mérkőzésüket játszották az újrakezdés óta.

– Az eredmények alapján amit lehetett, kihoztak az idényből. Mit gondol, lesz folytatás a kispadon?
– Ebben a kérdésben még nem tudok semmi konkrétumot...

DVSC–PAKS 1–1

Kondás Elemér, a Debreceni VSC vezetőedzője
– Mit lehet ilyenkor mondani?
– Rendkívül szomorú vagyok, sajnálom, hogy nem tudtunk nyerni, sajnálom a közönségünket. Mindent megpróbáltunk, mindenki játszott, aki hadra fogható volt, sőt a végén az is, aki nem. Az utolsó percben meg is lehetett volna a három pont, de sajnos a lécről nem befelé pattant a labda.

– Hosszú edzői pályája során volt ennél nehezebb meccse?
– Ez volt a legnehezebb és a legrosszabb.

– Az elmúlt fordulókban úgy tűnt, csapata bírja a nyomást. Ezúttal viszont mintha megremegtek volna a lábak. Ön is így látja?
– Már a kapott gól előtt is bátortalanok voltunk, éreztem, hogy nyomja a fiúkat a tét.

Osztermájer Gábor, a Paksi FC vezetőedzője
– Ilyen meccsre számított?
– Nagyon nehéz kilencven percre számítottam, az is volt. Sajnos egy nulla után több meccslabdánk is volt, ezeket elhibáztuk, ezért magunknak tettük nehézzé a hajrát.

– A Debrecen egyenlítése után megfordult a fejében, hogy ezen múlhat a bennmaradásuk?
– Megfordult, hiszen a foci olyan, hogy ha nem lősz gólt, akkor kapsz. Mi kihagytuk a helyzeteinket, az ellenfél pedig egyenlített.

– A kiélezett hajrában viszont volt tartása együttesének.
– Igen, ezzel egyetértek. A Debrecen birtokolta a labdát, de nálunk ott volt a szív és a szervezettség.

ÚJPEST FC–KAPOSVÁR 5–0

Predrag Rogan, az Újpest vezetőedzője
– A kieséstől fenyegetett Újpesthez érkezett, ez lett a vége. Gondolta volna?
– Ezért jöttem! Azért dolgoztam, hogy az a rémálom, ami abban az időszakban volt, mielőbb véget érjen. Ez az eredmény nem az én dicsőségem, hanem a játékosoké, a szurkolóké, az egész klubé, mert mindenki összefogott, hogy elkerüljünk a veszélyes zónából. Persze az élet nem áll meg, tudjuk, hogy sok változás lesz a csapatunkban, új együttest kell építeni, de most egyelőre annak örülünk, hogy nekünk így ért véget a bajnokság.

– Biztos volt abban, hogy képes megmenteni az Újpestet? Mit tanult önmagáról az elmúlt hetekben?
– Ismertem a játékosokat, és az első perctől kinyilvánítottam a szeretetemet és azt, mennyire bízom bennük. És igen, hittem önmagamban is. Pillanatok alatt olyan lett az öltöző, mint egy nagy család, fantasztikus volt a csapatszellem, a játékosok fegyelmezetten futballozva elérték a célunkat.

– Milyen volt ez a mérkőzés?
– Egyáltalán nem volt könnyű, hiszen sorozatban játszottuk a nekünk roppant fontos bajnoki meccseket. Úgy éreztem, irányítottunk, sok helyzetet kialakítottunk, és ahogy nőtt az előnyünk, úgy nyíltak a támadóink előtt egyre nagyobb területek. Azt kértem a játékosoktól, élvezzék a futballt, szolgálják ki a közönséget.

Disztl László, a Kaposvár vezetőedzője
– Elfogytak a végére?
– Igen. Azért nagy különbségek vannak a klubok között, a lehetőségeket a játékoskeretek nagyságát és minőségét tekintve nekünk talán a többieknél nehezebb volt elviselni ezt a sorozatterhelést. Mégis a kényszerszünetet követő újrakezdés után – leszámítva a ZTE elleni találkozót – jó teljesítményt nyújtottunk. Erőben és mentalitásban is voltak problémáink ezen a mérkőzésen. Pedig nem kezdtünk rosszul, két nagy lehetőségünk is volt a meccs elején, ám felhoztuk az Újpestet, amely az első helyzetéből gólt szerzett, és a második félidőben már nem tudtuk tartani a lépést ellenfelünkkel.

– Mit lehet tudni a folytatásról?
– Több játékos távozik, a másodosztályban nem lehetnek légiósok, van, aki abbahagyja a futballt, és csak egy hét szünet jut most a játékosoknak.

– Milyen tanulságokat hozott a kaposvári Rákóczinak ez az idény?
– Talán korai a konzekvenciát levonni, de a harmadosztályból indulva fantasztikus siker volt elérni az NB I-et, és a szakmai stáb úgy gondolta, akik kiharcolták, megérdemlik, hogy az első osztályban futballozzanak. Persze egy idő után kijönnek a hibák... A búcsú ellenére is úgy gondolom, szép évad volt ez a klubunknak. Tisztességesen megpróbáltunk mindent megtenni.

ZTE FC–Mol Fehérvár FC 1–1

Márton Gábor, a ZTE FC vezetőedzője     
– Sokan tét nélkülinek tartották a mérkőzést. Ön szerint igazuk volt?
– Tévedtek, mert igenis jelentős tétje volt a találkozónak. Győzni szerettünk volna, s megszerezni az ötödik helyet. Ennek szellemében készültünk, ennek szellemében futballoztunk. Nagyszerű mérkőzés kerekedett belőle, még akkor is, ha csupán döntetlen lett az eredmény. Nagy tettnek tartom ezt is, hiszen az utóbbi hetekben körbeutaztuk a földet, a játékosok mindent kiadtak magukból.

– Mit szól a csereként beálló Babati Benjámin teljesítményéhez?
– Nehéz bármit is mondani egy ilyen csodálatos gól után, hiszen nem lehet szavakba önteni sem a látványt, sem az érzést. Egy biztos, a játékos hosszú sérülés után mostanra utolérte magát, s az is tény, hogy ő és a csapat közönségszórakoztatóan futballozott.

– Lejár a szerződése, miként alakul a jövője?
– Elkezdődtek a tárgyalások a folytatásról, egyelőre ennél többet nem tudok mondani.

Joan Carrillo, a Mol Fehérvár FC vezetőedzője
– A gyors vezető gól után úgy tűnt, sima meccs lesz. Mégsem nyertek. Miért?
– Mert bár a gól után is sikerült helyzeteket kidolgozni, nem tudtuk lezárni a mérkőzést. Nagyon kellett volna a második gól. A korai időpont és a nagy meleg ellenére mindkét csapat nagyszerűen futballozott. A hazaiak fantasztikus egyenlítő gólja után is mindent megtettünk a győzelem megszerzéséért, de a helyzeteink kimaradtak.

– Hogyan alakul a következő időszak programja?
– Az biztos, hogy két hét szabadságra megyünk, de már elkezdődtek a tárgyalások a jövőről. Azon vagyunk, hogy erősebb legyen a keret, ám még sok munka vár ránk.

– A zalaegerszegieknél két fehérvári labdarúgó is játszik, Bolla Bendegúz és Tamás Krisztián. Velük számol-e a jövőben?
– Valamennyi, kölcsönben szereplő futballistánkat figyeljük, így a Zalaegerszegen játszókat is. Rendszeresen elemezzük a játékukat. Egyelőre nem tudni, miképp alakul az említett játékosok jövője, de az biztos, hogy mindketten klubunk labdarúgói.

FERENCVÁROS–MEZŐKÖVESD 1–0

Szerhij Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője
– Kapott már ekkora tűzijátékot bárhol is aranyéremért?
– Ukrajnában a díjátadó általában május kilencedikére esik, nemzeti ünnep, a Dinamo Kijevnél nagy ünneplés volt, de nem lehet a kettőt összehasonlítani. Nekem minden bajnoki cím egyaránt kedves. Le a kalappal a szurkolók előtt, na és minden futballistámnak gratulálok. Egész idényben keményen dolgoztak, kitettek magukért.

– Elégedett volt ezen a napon is a csapattal?
– Rászolgáltunk a győzelemre, agresszívak voltunk a labdavesztések után is. De elfáradtak, egy hónap alatt tíz mérkőzést játszottunk. Örültem neki, hogy három körrel a vége előtt bajnokok lettünk. Önbizalommal telve mehetünk a nyári szünetre.

– Mennyi pihenőt kapnak a játékosok?
– Július tizenhatodikán kezdjük el a felkészülést, kétszer megyünk Ausztriába edzőtáborba. Remélem, hogy elegendő ellenféllel mérhetjük össze a tudásunkat, nem tudhatjuk, a vírus miatt mit hoz a közeljövő.

Kuttor Attila, a Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője
– Most még szomorú, de lesz, amikor örül majd a negyedik helynek?
– Ez már most is így van. Nem vagyok csalódott. Az idény során többször is hangsúlyoztam, semmi nem predesztinál bennünket az Európa-ligára, nem is ez volt a célunk. Ettől függetlenül természetesen örültünk volna a bronzéremnek. A célunk az volt, hogy napról napra, hétről hétre, évről évre fejlődjünk. A tavalyihoz képest nagyot léptünk előre. Elégedett vagyok a csapattal.

– A Ferencváros elleni mérkőzésen is az volt?
– Nincs okom elmarasztalni a fiúkat. Jól játszottunk, s ami ránk volt jellemző ebben az idényben, azt ezúttal is hoztuk. Csak a gól hiányzott a játékunkból.

–Két nagy helyzettel kezdték a mérkőzést. Ha abból egy bemegy, megszerezhették volna a győzelmet?
– Jó lett volna ezt kipróbálni. De sajnos ilyen passzban vagyunk. El kell fogadnunk, hogy a Ferencváros győzött, a hazaiak egy helyzetüket berúgták.

DVTK–KISVÁRDA 0–2

Feczkó Tamás, a Diósgyőri VTK vezetőedzője
– Mi a véleménye a látottakról?
– Meglehetősen vegyes érzések munkálnak bennem, furcsa összecsapást láthattunk. Volt már nekünk is olyan találkozónk, amelyen egyszer lőttünk kapura, gól lett belőle, és azzal nyertünk. Most a vendégek kétszer kerültek a kapunk elé, és mindkét esetben kihasználták adódó lehetőségeiket. Túl korán, már a nyolcadik percben gólt kaptunk, így felborult minden, amit elképzeltünk. Hiába végeztünk el rengeteg szögletet, semmire sem mentünk vele.

– Mit kért a szünetben játékosaitól?
– Azt, hogy vállalják a bátrabb támadójátékot. Változtattunk is az elképzelésünkön, de csak a ziccerek kidolgozásáig jutottunk el, a befejezés most nem sikerült. Szeretném hangsúlyozni, három nagyon fiatal, saját nevelésű játékos szerepelt a csapatban, akiben sok öröme lesz még a diósgyőri tábornak. Egyelőre nehezebben viselik el a rájuk nehezedő nyomást, és ezért több hibát követnek el.

– Csalódott?
– Természetesen az vagyok, mert jobb helyezést is elérhettünk volna. Szerettük volna feledtetni szurkolóinkkal az utóbbi hetek rosszul sikerült mérkőzéseit, de ez most nem valósult meg. A hajrára elfogytunk, sajnos fizikailag is.

Bódog Tamás, a Kisvárda vezetőedzője
– Úgy alakult a mérkőzés, ahogy tervezte?
– Szerencsére viszonylag gyorsan sikerült gólt szereznünk, és utána kézben tartottuk az irányítást. Nekünk egyetlen célja volt a mérkőzésnek, győzni akartunk és megkapaszkodni a legjobbak között. Amit terveztünk, azt a játékosok maximálisan végre is hajtották, példás hozzáállásról tettek tanúbizonyságot. Azt hiszem, nem férhet hozzá kétség, hogy megérdemelten nyertünk.

– Furcsa érzés volt ellenfélként visszatérni Diósgyőrbe?
– Nekem több emberrel is remek a kapcsolatom Diósgyőrben. Amikor itt dolgoztam, nem lett sikeres, amit elképzeltem, de ez az én saját egyéni problémám. Jó volt látni a sok ismerőst, és néhány szót váltani velük.

– Nehéz volt mentálisan megerősíteni a csapatot?
– Remek edzői stábbal dolgozhatok, és valamit mi is betettünk a közösbe. A játékosok előtt le a kalappal, mert három nappal ezelőtt kaptak egy nagy pofont, de képesek voltak elfelejteni a kellemetlen történetet. Az elszántság erőbe csapott át, egymást tolták előre, és nagyszerű volt a kohézió.