NB I: Tudomásul veszem, ha mással képzelik el a jövőt – Sannino

BP. HONVÉD–DEBRECENI VSC 2–3

– Mit lehet egy ilyen mérkőzés után mondani?
– Nehéz szóhoz jutni... – kezdte Giuseppe Sannino, a Budapest Honvéd vezetőedzője. – Szerintem jobban futballoztunk, kapufára rúgtuk a labdát, sok helyzetet dolgoztunk ki, de a Debrecen nyert. A Lokinak három lehetősége adódott a gólszerzésre, mindegyiket kihasználta. Mit mondjak, nem kellemes a tabellára nézni.

– Mi játszódik le az edző lelkében, amikor csapata jobban játszik ellenfelénél, mégsem szerez pontot?
– Nehéz ezeket a szituációkat megélni. Komoly, korrekt embernek érzem magam, elismertem, amikor a Paks ellen rosszul futballoztunk, aki viszont a DVSC elleni produkciónkra azt mondja, hogy gyenge, nem állít igazat. Nekem is le kell vonnom a következtetéseket, hiszen mind a négy bajnokinkon kikaptunk – ettől függetlenül szeretném folytatni a megkezdett munkát.

– Feltettem a kérdést, bíznak-e önben a vezetők. Bíztak, maradt a kispadon – mi lesz ezután?
– Bíznak bennem. A vezetők is látják, ha felépül valaki a sérültek közül, akkor jobban futballozunk. Ettől függetlenül tudomásul veszem, ha mással képzelik el a jövőt. Akkor is azt mondom majd: nagy megtiszteltetés volt a Honvédnál dolgozni.

– Érthetően boldog.
– Izgalmas meccset láthattunk, a Honvéd jól játszott, így nagy bravúrnak tartom, hogy nyertünk – értékelt Herczeg András, a DVSC vezetőedzője. – A kispestiek kezdeményeztek, benyomtak minket a kapunk elé, nem tudtuk megtartani a labdát, ennek következtében egyenlítettek is az első félidő hajrájában. A fordulás után nyugodtabban jöttünk ki, ez meg is látszott a teljesítményünkön.

– Mikor érezte, hogy ez a meccs már megvan?
– Amikor a játékvezető lefújta... A második félidőben kijöttünk a szorításból, jobban futballoztunk, mint az első negyvenöt percben. Miután Davide Lanzafame szabadrúgásból szépített, újra nehéz helyzetbe kerültünk, de végül csak nyertünk.

– Hitte az idény előtt, hogy így rajtolnak?
– Nem gondolkodtunk ezen, csak azzal törődtünk, hogy sorra nyerjük a meccseket, s szerepeljünk minél jobban. Megyünk tovább. Hogy a Ferencvárossal és a Fehérvárral fel tudjuk-e venni a versenyt? Ezek a csapatok kiemelkednek a mezőnyből, mi inkább csak magunkkal foglalkozunk.

KISVÁRDA–ÚJPEST FC 2–0

– Nemcsak győztek, szépen is futballoztak.
– Valóban jól játszottunk, különösen a második félidőben – mondta Miriuta László, a Kisvárda vezetőedzője. – Az elsőben az Újpest többet birtokolta a labdát, de nem volt igazi helyzete. Aztán szereztünk egy szép gólt, a szünet után pedig több ziccerünk volt, amelyekkel eldönthettük volna a meccset.

– Nem tart attól, hogy ha Gheorghe Grozav ilyen tempóban szerzi a gólokat, nem sokáig lehet Kisvárdán tartani?
– Egyrészt örülök, hogy itt van nekünk, de azt is el kell ismernem, neki nem Kisvárdán kellene futballoznia, hanem Németországban vagy Spanyolországban. Az is boldoggá tenne tehát, ha befutná azt a karriert, amelyre a tehetsége predesztinálja. Azonban kell mellé egy jó csapat is, amely segíti. A csapatunk most egy Mercedes, ő pedig a Ferrari.

– A negyedik meccsén a harmadik győzelmét aratta a Kisvárda. Milyen reményekre jogosít fel ez?
– Még nagyon a bajnokság elején vagyunk. Azt kell tovább tennünk, amit eddig is, de tudjuk, hogy jönnek még rossz idők is. Gyorsan meg kell szerezni azt a harminchat pontot, amely a biztos bentmaradáshoz elég lehet. Jó csapatunk van, kiváló karakterekkel.

– Kevés öröme lehetett a mérkőzésben.
– Nem jól jöttünk ki ebből az összecsapásból, és nem is volt ez szép mérkőzés, rengeteg volt a harc a pályán – fogalmazott Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője. – A különbséget Gheorghe Grozav jelentette, mert ő adta azt a pluszt, amellyel a Kisvárda maga felé billentette el a mérleg nyelvét. Nem voltunk gólveszélyesek, a beadásokat könnyedén hatástalanították a védők. Muszáj jönnie a fordulatnak.

– Nagyon szűk az Újpest kerete, tizennyolc játékosból áll, amely most tizenhat hadra fogható futballistát jelentett. Aggódik, netán kiszolgáltatottnak érzi magát emiatt?
– Bizonyos, hogy ez a helyzet tarthatatlan, változtatnunk kell rajta, több játékossal is meg kell erősítenünk a keretet az átigazolási időszak letelte előtt, ezen dolgozik most is a vezetőség.

– Az újpesti szurkolók követelték a távozását...
– Nekem nyilván az lenne a könnyebbik út, ha itt hagynám a fiúkat és a csapatot. Nincs elég játékosunk, akik pedig itt voltak, mintha testben valahol másutt jártak volna. De nem adom fel, nem mondok le. Természetes, hogy az Újpest szurkolói jobb csapatot szeretnének, mint ahogy én magam is. Ha elmennék, mi változna?

DIÓSGYŐRI VTK–MEZŐKÖVESD 0–3

– Erre aligha számított...
– Nagyon nehéz napon vagyunk túl – felelte Fernando Fernández, a DVTK vezetőedzője. – Mit lehet ilyenkor mondani? Az első félidőben úgy éreztem, a döntetlen megfelel a játék képének, de a szünet után sajnos gyorsan eldőlt a mérkőzés.

– Mi volt ebben az időszakban a legfontosabb?
– Egyértelműen az első gól. Már készülődtünk a cseréhez, de talán túl későn határoztuk el magunkat, ráadásul annál az akciónál lassan rendeződtünk vissza. A Mezőkövesd pedig nagyon erős, ha vezetést szerez. Szervezetten védekezett, nem tudtunk áttörni rajta.

– Az ellenfél hibátlan mérleggel érkezett, számítani lehetett rá, hogy jó formában lesz, s mégis, mintha ez meglepte volna a Diósgyőrt.
– Az volt a tervünk, hogy megakadályozzuk az ellenfél építkezését. Tudtuk, hogy a mezőkövesdiek középen, a pálya belső részén próbálnak létszámfölényt kialakítani, ezért az oldalvonalak mellé rendelt játékosoknak kellett volna szélességet adniuk a mi játékunknak. Ám nem tudtunk a védelem mögé kerülni, és bár miénk volt az első ziccer, kihagytuk, az ellenfél pedig minden lehetőségét gólra váltotta.

– Furcsa közjáték vezette fel a mérkőzést, a DVTK azzal vádolta önöket, kémet küldtek az edzésére.
– Tudtam, hogy ez szóba kerül, de nem is szeretnék erre a felvetésre reagálni – reagált Kuttor Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője. – Tisztelem Fernando Fernández munkáját, és nagyon sok sikert kívánok a Diósgyőrnek a folytatásban. De azért vagyok itt, hogy erről a mérkőzésről beszéljünk...

– Már az első félidőben nagy fölényben voltak, mégsem sikerült előnyt szerezniük – miért?
– Egyáltalán nem volt ez könnyű mérkőzés, a szünetben megbeszéltük a problémákat, sokkal veszélyesebben próbáltunk játszani a széleken, ennek meglett az eredménye. Három góllal győztünk a Diósgyőr otthonában, jár a gratuláció a játékosoknak.

– Magyar szinten kimondottan jónak számító játékosok ülnek a padon vagy a nézőtéren – nincs ebből feszültség?
– Nem szabad, hogy legyen. A helyén kezeljük a sikert, akkor is próbáltunk józanul gondolkodni, amikor a tabella végén kullogtunk. Profi futballisták vannak a keretben, tudják, hogy nem lehet sikert elérni tíz-tizenöt labdarúgóval, húsz vagy még több játékosra van szükség. Mi pedig jó játékosokat kerestünk, és mindenkire szükségünk van ahhoz, hogy a folytatásban is sikeresek maradjunk.

PAKSI FC–MOL FEHÉRVÁR FC 0–2

– Reális a végeredmény?
– Érzésem szerint több volt a mérkőzésben, megvoltak a helyzeteink a gólszerzéshez, és ha csak egyszer betalálunk, másként alakult volna a meccs – mondta Tomiszlav Szivics, a Paks vezetőedzője. – Ám a labdarúgásban nincs értelme a „ha”-val kezdődő mondatoknak, a tapasztalat és a minőségbeli különbség ezúttal a Fehérvár javára döntött.

– Mi hiányzott a pontszerzéshez?
– Épp akkor kaptunk gólokat, amikor a játék képe alapján bizakodhattunk volna. Már kezdtük elhinni, hogy működik a taktikánk, amikor a vendégek betaláltak. A fordulás utáni percekben mi irányítottunk, de ismét a listavezető szerzett gólt. Ilyen hibákat nem követhetünk el, az ellenfél kapusa ráadásul többször is bravúrral hárított.

– Hogyan tovább?
– Szombaton volt két hónapja, hogy leültem a kispadra, jelenleg ennyire vagyunk képesek. Egyenrangú ellenfelei voltunk a Fehérvárnak, de nem tudtuk legyőzni. Az biztos, hogy jó úton járunk, remélem, a sok munkának köszönhetően idővel képesek leszünk megnyerni a kiélezett meccseket.

– Ilyen bajnoki kezdésről álmodott?
– Büszkék lehetünk erre a sorozatra, az utóbbi években egyszer sem kezdtünk ilyen jól – válaszolta Marko Nikolics, a Mol Fehérvár vezetőedzője. – A Paks elleni győzelemért alaposan megdolgoztunk, a hőségben a kispad előtt is szakadt rólam a víz, képzelem, mit éreztek a pályán a játékosok. A lefújás után az öltözőben az arcukon is láttam, mennyire értékelik ezt a győzelmet.

– Mi volt a győzelem kulcsa?
– Mindkét félidőt jól kezdtük, de a szerzett gólok után túlságosan megnyugodtunk. Amit a két játékrész végén láttam, az kevésbé tetszett, kiengedtük a kezünkből az irányítást. Annak ezért örülök, hogy a játékosok egyre jobb formába lendülnek, a konkurenciaharc miatt Juhász Roland és Huszti Szabolcs a kispadon ült, de a többiek bizonyították, hogy rájuk is számíthatok.

– A Kisvárda ellen meglehet az ötödik siker is?
– A Kisvárda ellen is nehéz kilencven perc vár ránk, és egyelőre úgy tűnik, a bajnoki címért zajló versenyfutás nem csak kétcsapatos. A Mezőkövesd mind a négy meccsét megnyerte, és még a Debrecen sem hibázott.

KAPOSVÁR–ZTE FC 0–4

– A vereség ellenére sincs okuk a csalódottságra. Egyetért?
– A vereség mindig fájó, de valóban dicséret illeti a csapatot, mert a játékosok megmutatták, hogy az élvonalban a helyük – mondta Disztl László, a Kaposvár vezetőedzője. – A kiállítás és a könnyen megadott tizenegyes mellett azonban nehezítette a helyzetünket a két sérülés miatt végrehajtott csere is.

– A második félidő első percében szerzett gólról mi a véleménye?
– Az, hogy a játékvezető nem adta meg, pedig biztos vagyok benne, hogy a vendégek gyomra összerándult volna, ha emberhátrányban felzárkózunk egy gólra. Emellett két-három helyzetet is kidolgoztunk, szóval, alaposan szorongattunk.

– A két mennyire befolyásolta a taktikát és az eredményességet?
– Annyira biztosan, hogy Andrij Jakimiv a középpályán már sérült volt, amikor a vendégek támadásából megkaptuk a második gólt. Emberhátrányban ez azért már sok volt. A négy kapott gól ellenére csak ismételni tudom magam, az NB I-ben a helyünk.

– A hőn áhított első győzelem...
– Végre megvan, pedig idegesen kezdünk, mert az előző két fordulóban eredménytelenek maradtunk – értékelt Dobos Barna, a ZTE vezetőedzője. – Később fokozatosan javult a játékunk, és az emberelőny is csak hasznunkra vált.

– Korábban a helyzetkihasználást kritizálta, gondolom, most elégedett.
– A legfontosabb, hogy győztünk, illetve, hogy a következő fordulóban végre hazai pályán játszhatunk, s ezzel a győzelemmel talán további zalai szurkolókat nyertünk meg. A helyzeteink kihasználásával elégedett vagyok, a támadásvezetéseinkkel ugyancsak.

– A második félidő elején, emberelőnyben mintha visszavettek volna a tempóból. Miért?
– Valóban, nem is tetszett annyira ez a játékstílus, sőt valójában csak a két félidő hajrájában működött az a fajta szervezettség és a mezőnyfölény kialakítása, amelyet látni szerettem volna. A ritmusváltásokban is javulnunk kell.