Népsport: nem volt esélyük, levágták a disznót

Az előző (1932–1933) idényben a bajnok Újpest mögött egy ponttal lemaradva ezüstérmes Hungária hatalmas optimizmussal vágott neki az 1933–1934-es bajnokságnak, sikeres volt a nyári túra, sőt a Fradi Turay „Suttyója” hozzájuk szerződött. Mi kell még?

Az biztos nem hiányzott, hogy október elején négy mérkőzés után mindössze négy pontja legyen a csapatnak, az Attila elleni győzelem (5:1) után ugyanis három vereség következett: Újpest 0:3 a Megyeri úton, Nemzeti 1:2 hazai pályán és Somogy 1:3 Kaposváron. És máris az utolsó előtti, azaz a 11. helyen állt a csapat.

A kaposvári blama után a Sporthírlapban „Nem véletlenül került a Hungária a 11-ik helyre”címmel írt cikket Márkus Pál, az alcím különösen figyelemfelkeltő volt: „Amit eddig elhallgattak.”

A felhatalmazást abban látta a szerző, hogy az Újpest elleni blama után Brüll Alfréd elnök így nyilatkozott: „A csapat rossz játékát átmeneti jelenségnek tartom, de ha a Nemzetitől is kikapnánk, akkor már komoly bajok vannak.”Nos, nem csupán a Nemzetitől, hanem a Somogytól is kikapott a csapat, „az elnök szavait idézve tehát a Hungária háza táján komoly bajoknak kell lenni”.

A cikk szerint a vezérkar a hibás, teljesen elzárkóznak, a drukkerektől különösen. Hiába alakult meg a Kék közép, s iratkoztak fel nagyon gyorsan ezren, a tagokat nem engedték be a klub új elegáns, Andrássy úti helyiségébe (Drechsler-palota, később: balettintézet, ma: szálloda), ahol „egyes uraknak nem tetszett, hogy a drukkertábor nem teljes egészében áll szmokingos urakból”.Az meg végképp nem volt ínyére a vezetőségnek, elsősorban Preiszmann Lajos alelnöknek, hogy a drukkervezérek néha meg merték mondani véleményüket. „A Kék középet kitessékelték a kaszinóból, és ugyanakkor elhangzott egy önérzetes háznagyi szentencia is: »Az MTK negyven évig megvolt Kék közép nélkül, ezután is megleszünk.«”

A pénzügyekről is szó esik a cikkben. Például arról, hogy azért nincs pénz játékosvásárlásra (például a válogatott hátvédre, Bíró Sándorra, aki aztán egy évvel később az övék lett) mert a klub tartozik Brüll Alfrédnak 40 ezer pengővel (túraköltségek), s eddig csak 15 ezret törlesztett. Ugyanakkor a havi klubadminisztráció 1500 pengő (ma: 2 401 500 forint), miközben máshol szinte ingyen végzik lelkes hívek az irodai munkát.

Ugyanakkor a vezetésben nincs mozgás, reformokra esély sincs, a vezérkar uralkodhat, mert Brüll elnök betegsége miatt sok időt tölt külföldön gyógykezeléssel, csak rövid időszakokat van itthon, márpedig ő az egyetlen, „aki a csapat játékosai körében biztosítani tudná a 100 százalékos bajtársi szellemet”.

Ami pedig a szakmát illeti, „a Hungáriában dívó csapatösszeállítási szokásokról minden ellenkező hírrel és nyilatkozattal szemben leszögezzük, hogy Senkey trénernek ebben a kérdésben sincs önálló rendelkezési joga”– írja még a Sporthírlap.

A Hungáriától már másnap válasz érkezett, Kisfalvy István főtitkár jegyezte a levelet – a Nemzeti Sportban. Azért ott, mert az ügy sürgős elintézést kívánt, s a Sporthírlap egy héten csak háromszor jelent meg. Kisfalvy végül egyetlen felvetésre sem válaszolt, csak kikérte magának, hogy Márkus Pál meg mert szólalni. Mert az, hogy a cikk sorai „alkalmasak arra, hogy egy amúgy is balszerencsével küzdő klub belső békéjét megbontsák”nem cáfolat, ahogy az sem, hogy méltatlan Brüll elnököt pénzéhes kapitalistának beállítani, ami nagy csúsztatás, elvégre miért kapzsi az, aki visszavárja a kölcsönt. Arról, hogy Senkey Imre edző nem önálló, csak annyit állapít meg Kisfalvy, hogy „e megállapításnak merészségével vitába sem szállunk”.

Közben jött az örökrangadó, a túrák miatt az első fordulóból elhalasztott Ferencváros–MTK az Üllői úton.

Persze hogy a Fradi volt az esélyes, azért is, mert „a legnagyobb baj a Hungária mostani csapatában, hogy nincsen a csapatban olyan játékos, aki igazi tekintély volna társai előtt. Ilyen játékosok közül kristályosodhatik ki pedig legkönnyebben az a szellem, ami tartást ad a csapatnak. Olyan játékos, aki a kritikus pillanatokban dirigálni tud, lelket tud önteni a csüggedőkbe, aki játékával, irányításával szembe tud szállni a sorssal is. Ha ehhez a szerephez a technikai tudás elegendő lenne, akkor Kalmár vállalhatná. Mándit intelligenciája predesztinálná erre a szerepre, sajnos az ő tekintélyét aláásta a sok kritika, ami old boy voltára célzott.”

Mándi Gyula 34 éves volt már, de kiszoríthatatlan a csapatból. A Ferencváros ellen is a védelem legjobbja volt, főszereplője a nagy meglepetésnek, a Hungária ugyanis 1:0-ra győzött. A győztes gólon már a 7. percben túl voltak a csapatok, Turay „Suttyó” remek labdájával Titkos Pál meg sem állt a kapuig. Utána a Fradi hiába támadott, hiába játszott fölényben, Sárosi „Gyurkának” nem ment játék. „Vedd ki a Fradiból Sárosit, és kapsz egy egészen normális, minden csodaszerűség nélküli együttest”– ez volt az általános vélekedés, meg az, hogy „a tipptop Sárosit nem tudta volna ennyire paralizálni a Hungária legönfeláldozóbb védőmunkája sem”.

Óriási volt a boldogság kék-fehér körökben, a drukkerek meglátták Brüll elnököt a páholyban, s máris rákezdték: „Éljen az elnök úr! Lássa, elnök úr, szív kell! Önnek köszönhetjük ezt a szép napot... Éljen!”

A játékosok fejenként 109 pengő (ma: 174 509 forint) prémiumot kaptak, érdekes elosztásban: 28 pengőt az első félidőért, 56 pengőt a győzelemért. Ehhez érkezett még fejenként 25 pengő Bécsből attól a Hungária-drukkertől, aki a Fradi elleni minden győzelem után jutalmaz. Az első félidőért járó pénzt Senkey edző alkudta ki, mondván, ha nem kapnak gyorsan gólt, akkor nem lesz semmi baj. Nem kaptak, sőt lőttek, és végül tényleg nem volt semmi baj.

A Hungária-kaszinóban nem számítottak sikerre, így a meccs után gyorsan elfogyott a teljes étlap, még a szombatról maradt készételeket is felszolgálták. De a vendéglős feltalálta magát, hideget szervírozott, szerinte csaknem 50 méter kolbász fogyott el. Külön prémiumot kapott Turay, egy aranygyűrűt, benne a nagy siker dátuma. Hogy miért a gólpasszt s nem a gólt jutalmazta Fodor Henrik dr. klubigazgató, az nem derült ki, mindenesetre a különdíj némi irigységet váltott ki a többiekből.

Brüll Alfréd belátta, hogy jobb, ha itthon van. És ha már maradt, edzés előtt fogadónapot tartott a Hungária úton, ahol mindenki előadhatta, ami a szívét nyomja. Később, a tréning után összehívta a fiúkat, volt egy kis mondókája, amit nem részletezett a Nemzeti Sport munkatársának, csak sejtelmesen megjegyezte: „Goethe mondta, hogy nemcsak a hazugságokat, hanem az igazságokat is állandóan hangoztatni kell...”

A csapat viszont nem lett jobb, a tavaszi meccsekre a 7., helyen fordult, végül 4. lett. A drukkerek sem bíztak a csodában, hiszen már karácsony előtt nagy disznótoros vacsora volt a pálya klubházában, azt a disznót vágták le, amelyiket Gutwillig Imre ajándékozott a csapatnak arra az alkalomra, amikor a tabella élére kerül. A Kék közép vezére, Fuchs Géza találó megfogalmazásában: „Igen, igen levágtuk azt a disznót, amelyet a csapat az egész őszi szezonban »elpasszolt«.”