Erősen kétlem, hogy Anton Pavlovics Sinder valaha is hallott Besenyő Pista bácsiról. Nevezett fiatalember (született 1987, Szumi, Szovjetunió, ma Ukrajna) azzal írta be nevét a magyar futballtörténelembe, hogy élete második OTP Bank Liga-mérkőzésén – egy általa sérelmezett ítélet után – „megfejelte” Pintér Csaba játékvezetőt, aki válaszul kiállította. Az álmoskönyv szerint a Kisvárda Master Good légiósának most egy ideig szabadok lesznek a hétvégéi, így aztán ha talál egy, a nyelvi leleményekben jártas tolmácsot, belenézhet a L’art pour l’art Társulat előadásába, s szembesülhet Pista bácsi klasszikusával: „Nooormális?”
S e kérdést akár önmagának is felteheti, éppúgy, ahogy a Kisvárda illetékesei is a szombati stadionavató után, amely felért egy L’art pour l’art-i abszurddal. Volt minden a várdai sporttelepen: pályaszentelés, sasröptetés, nyilvános leánykérés, játékvezető lefejelése (piros lapért), szerelési kísérlet fejmagas karaterúgással (piros lappal büntetve), a házigazdák kárára tévesen megítélt tizenegyes. Az újabb vereséggel az újonc továbbra is nullapontos, 360 perc alatt gólt sem szerzett, a gólkülönbsége mínusz 11.
Olcsó poén lenne, hogy ezt az eredményt a Fradi-meccs előtt muzsikáló rezesbanda is hozta volna, s vélhetően olcsóbban, mint amennyibe a futballcsapat kerül. Mindenkinek jogában áll elszórnia a pénzt (főleg, ha saját zsebre dorbézol…), de azért egyszer vélhetően számonkéretik, kinek az agyából pattant ki az NB II-ből feljutó társulat szétzavarása, s ezzel párhuzamosan majd tucatnyi tucatlégiós leigazolása. Hogy szakmailag mennyire felkészült az illető, azt az NB I-es tabella állása megmutatja. S hogy mennyi fogalma van a játékoskiválasztás pszichológiájáról, azt illusztrálja egy ideggyenge ukrán és egy Bruce Lee-imitátor görög magánszáma a Várda első hazai élvonalbeli fellépésén.
Hogy a klubvezetőség a történtek után átzavarja-e Anton Pavlovicsot a 22 kilométerre lévő határ ukrán oldalára, alegységprobléma. Ám vegyük észre: az OTP Bank Liga negyedik fordulója után máris az a kérdés, sikerül-e a szabolcsiaknál (immár Dajka László várkapitányságával) úrrá lenni az anarchián, vagy a Kisvárda Master Good önnön paródiájává válva csorbítja az NB I – némileg amúgy is megtépázott – presztízsét.
Nooormális?