Paksi patrióták – Bodnár Zalán jegyzete

Egyre-másra bukkannak fel mostanában a közösségi oldalakon vicces illusztrációk arról, milyennek képzeltük az ezredfordulón a 2020-as esztendőt, és ezzel szemben a valóságban milyen lett. A humor forrása persze az, hogy a különbség ég és föld. Például: azt képzeltük, hogy mostanra majd kolóniákat létesítünk a Marson, vagy egy óra alatt elrepülhetünk Amerikába, ehhez képest kezet mosni tanítjuk az embereket, Amerikában pedig épp Kolumbusz-szobrokat dobálnak az óceánba.

Ha a 2020-as magyar futballról vizionáltunk volna húsz éve, bizonyosan ugyanilyen nagy lenne a kontraszt az elképzelt és a való világ között. Nyilván nem gondoltuk volna eleve azt, hogy tizenkét csapatos lesz a bajnokság, azt sem, hogy lényegében minden együttes korszerű, gyönyörű új stadionban játszhat – vagy azt sem, hogy a Paksnak megszakítás nélkül már tizennégy éve NB I-es csapata lesz. Épp akkor, húsz éve lett a Tolna megyei klub ügyvezetője Haraszti Zsolt. A gárda az NB III-ban szerepelt, a pályát egy fakorlát vette körbe, amelyet száz-kétszáz néző használt söralátétnek. Az együttes azóta magyar bajnoki ezüstérmes lett, megjárta az európai kupaporondot, kinevelt gólkirályt, Eb-szereplő játékost (Böde Dániel), most készült el vadonatúj, ötezer férőhelyes stadionja, és – ami hosszú távon még nagyobb szó – noha idén majdnem kiesett, alapvetően minden idényben magabiztosan megőrzi élvonalbeli tagságát, szereplésének nincsenek szélsőséges kilengései.

Miközben rendre elhangzik futballberkekben a kérdés, hogy „Mi szüksége van a magyar futballnak egy Paksra?”, erre mindig érkezik is az adekvát válasz: „Igaz, ők legalább csak magyarokat játszatnak.” Kétségkívül ez a zöld-fehér csapat legnagyobb vonzereje, és ebbe tényleg senki sem tud belekötni, ez rokonszenvessé teszi még a rivális drukkerek szemében is. Miként a csak baszk játékosokat alkalmazó Athletic Bilbao, a Paks is híven ragaszkodik ehhez az elvéhez, és mint Haraszti Zsolt lapunknak adott interjújából kiderül, ebből senki kedvéért nem engednek. És nemcsak a honi labdarúgókhoz ragaszkodnak, a jól bevált klubvezetőkhöz, régi munkatársakhoz is Balog Judit ügyvezetőtől Karszt József technikai vezetőig; szívesen foglalkoztatják korábbi hűséges játékosaikat a visszavonulás után is; még a vezetőedző, Osztermájer Gábor is helyi arc.

Szilárd értékekre alapozva dolgoznak Pakson, és ha az anyagi háttér nem is a legstabilabb, jó döntésekkel, helyes értékrenddel folyamatosan a felszínen tudják tartani a csapatot.

A 2020-as év futballjában ez nem is olyan kis szó.