Pető: Válogatott játékos és nem tudja levenni a labdát!

ÚJPEST–MTK 2–2

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője: – Korán vezetést szereztünk, a folytatásban azonban már nem nagyon tudtunk kibontakozni, s hiányzott belőlünk az átütőerő. A szünetben igyekeztünk frissíteni, de a második félidőben is akadozott a játékunk, hiába vezettünk kettő–nullára, éreztem, hogy ez még bizony kevés a sikerhez. Játékosaim motiváltak voltak, ám nagy nyomás nehezedett rájuk a győzelmi kényszer miatt.

LÁSZLÓ CSABA, az MTK vezetőedzője: – Akkor is nagyon bíztam csapatomban, amikor két nagy hiba után hátrányba kerültünk. Az amúgy jogos tizenegyesek sajnos kimaradtak, van ilyen, ez esetben az edző ürességet érez, azt, hogy tehetetlen a kispadon. De dicséret illeti csapatomat, mert felállt a padlóról, egyenlíteni tudott, sőt ha a játék képét és a második félidőt vesszük, győzhettünk is volna.

PUSKÁS AKADÉMIA–FERENCVÁROS 0–0

ROBERT JARNI, a Puskás Akadémia FC vezetőedzője: – Érdekes meccs volt. A Ferencváros ugyan az utolsó negyedórában nagy nyomás alá helyezett minket, de azt megelőzően nekünk is voltak lehetőségeink, ha egyet vagy kettőt kihasználunk… De, elégedett vagyok. Örülök, és büszke vagyok arra, hogy mi szakítottuk meg a Ferencváros győzelmi sorozatát. Készséggel elismerem, a Ferencváros volt a kezdeményezőbb, szinte az egész meccsen érvényesült az akarata – ezek után nincs miért szégyenkeznünk. Ha pontosabbak vagyunk támadásban, akkor az egy pontból talán három is lehetett volna, de azt sem feledem, hogy a hajrában Pogacsics Krisztián óriási bravúrral hárított.

THOMAS DOLL, a Ferencváros vezetőedzője: – Hadd kezdjem azzal, hogy ezúttal nem játszottunk jól. Túl sok labdát vesztettünk el, és nem tetszett az sem, hogy a támadásainkban nem volt kellő átütőerő. Az ellenfél teljesen visszahúzódott a kapuja elé, még a csatára is a felezővonalnál helyezkedett el. Csak ismételni tudom magam, rengeteg volt a pontatlan átadás a játékunkban, és hiányoltam azt is, hogy nem mentünk bele bátran az egy az egy elleni szituációkba, mert azokból talán kiharcolhattunk volna egy-két szabadrúgást a kapu előtt. Félreértés ne essék, elégedett vagyok azzal, hogy pontot szereztünk, mint ahogy elégedett vagyok azzal is, hogy már huszonnyolc pont áll a nevünk mellett. Csupán az nem tetszett, ahogy most játszottunk.

PAKS–DVSC-TEVA 1–1

CSERTŐI AURÉL, a Paks vezetőedzője: – Egy meccset két perc alatt is el lehet veszíteni, az eredmény a legfontosabb, nem feltétlenül az, hogy melyik csapat mutat a kilencven perc alatt többet. Mint mindegyik riválisunknak, nekünk is minden pontra szükségünk van, most egyet gyűjtöttünk be. Ezúttal a győzelem elmaradása miatt nem jelentkezett nálam szívroham közeli állapot, mint a múlt héten, még úgy sem, hogy érzésem szerint egy szabályos góltól fosztott meg bennünket a játékvezető a második félidőben. És ha kettő–nulla lett volna… Az első félidőben kimondottan jól futballoztunk, összességében lett ebből harcos, brusztolós meccs, a játékosok maximálisan odatették magukat.

KONDÁS ELEMÉR,a DVSC vezetőedzője: – A hazaiak masszívan védekeztek, a labdákat nem tudtuk pontosan bepasszolni, ha meg terület nyílt, nem voltak beindulásaink. Azért ez változatos meccs volt, mindkét csapat győzelemre játszott. Sajnos gyorsan gólt kaptunk, a hazaiak azután játszhatták azt, amit szerettek volna, kontrázhattak. Voltak lehetőségeink, főleg a második félidőben, amikor az első percek után felpörögtünk. Ha pontosabbak vagyunk, meg is nyerhettük volna a mérkőzést. Nem véletlenül jött be Tisza Tibi, sok jó megmozdulással jelentkezett, jól indított, minőségi játékot nyújtott. Természetesen több variációban gondolkodunk, de Balogh Norbi játékára sem lehetett panasz, sőt. Ő U20-as futballista, és az MLSZ szezon előtt meghirdetett ajánlását is igyekszünk figyelembe venni. Reális az eredmény, ami nagyon nagy csatában született meg. Az egy pontot is meg kell becsülni, bár mindent megtettünk a győzelemért. Sajnos nem tudtuk a második gólt megszerezni. A szünetben elmondtam, gyorsítani kell a játékunkat, sikerült is, egy pontot ért. Ám mert mindenhol nyerni akarunk, ebből a szempontból csalódottak vagyunk.

HALADÁS–VASAS 1–1

MÉSZÖLY GÉZA, a Haladás vezetőedzője: – Végül is minden bejött, bár letámadtak a vendégek, mint ahogy azt vártuk, mégis mi uraltuk a játékot, az történt a pályán, amit akartunk. Illetve… Így volt ez egészen a hajráig, ám akkor aprócska hibát követtünk el, és ennek következtében két pontot kiengedtünk a kezünkből. Büszke vagyok, és közben sajnálom is a játékosokat, mert egész jó meccset játszottak. Sajnálom például a jó formában futballozó Stef Wilset, aki az egyik legrutinosabb futballistánk, s most mégis hibázott. Noha jóval veszélyesebben futballoztunk, mint legutóbb a Honvéd ellen, ezúttal nem tudtunk másodszor is a kapuba találni, pedig helyzeteink voltak, ráadásul a cseréink is jól sikerültek.

SIMON ANTAL, a Vasas vezetőedzője: – Meglepett bennünket, de elég hamar válaszoltunk rá, igaz, nemcsak Németh Márió új posztja jelentett újdonságot, hanem az is, hogy előre gyors embert állított a Haladás mestere. Jól reagáltak a játékosok, és az első félidőben ez látszott a labdabirtoklási arányon is, bár hozzáteszem, a gyors szombathelyi játékosok rendre veszélyes kontrákat vezettek. Erről talán mindent elmond, hogy Halmosi Péter a védelmünk mögé került, s aztán meglett a baj. Azonban a cserékkel felráztuk a csapatot, átálltunk a kétcsatáros játékra, ettől sokkal veszélyesebbé váltunk a hajrára, az egyenlítés is a cseréinknek és a szerkezetváltásnak tulajdonítható.

BÉKÉSCSABA–VIDEOTON 2–0

ZORAN SZPISLJAK, a Békéscsaba vezetőedzője: – Nagyon örülünk, hogy végre megszületett az első hazai siker is. Erre készültünk, vártuk, hogy a Videoton pontosan passzolgat, járatja a labdát, mi pedig a labdaszerzés után megpróbáltunk minél gyorsabban a kapuja elé érni. Egyértelműen a stabil védekezés volt a siker kulcsa. Egyre inkább összeáll a hátvédsorunk, hétről hétre jobbak vagyunk, és szerencsére ez ezen a napon is működött. Hetek óta mondogatom a játékosoknak, bízzanak a munkában, a sok gyakorlás előbb-utóbb meghozza a sikert, és lám, valóban egyre stabilabbak vagyunk, és ezt ők maguk is érzik a pályán. A játékosok hihetetlen lelkesedéssel tették a dolgukat, mentek előre becsülettel, a kapunk előterében pedig olykor önfeláldozóan vetődtek bele a lövésekbe, beadásokba. Ezt a mentalitást szeretném a jövőben is látni.

PETŐ TAMÁS, a Videoton megbízott vezetőedzője: – Borzasztóan csalódott vagyok. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Fogalmam sincs, hogyan lehet egy csapat ennyire kétarcú, az egyik héten remek futballal legyőzzük az Újpestet, a másikon pocsék futballal alulmaradunk a sereghajtó otthonában. Pedig a mérkőzés előtt azt láttam a srácokon, hogy rendkívül motiváltak, elszántak, na ebből a pályán semmit sem láttam viszont. Az elgondolkodtató, hogy van olyan válogatott játékosunk, aki a labdát sem tudja levenni… Több gyenge egyéni teljesítmény volt a csapatunkban, de ez a mi gondunk. Azzal kaptunk ki, amire egész héten készültünk. Tudtuk, hogy a Békéscsaba kontrákból a legveszélyesebb, alighanem ellenünk is erre törekednek majd, és lám, ezzel vertek meg bennünket. Hiába járattuk a labdát, a labdatartási mutatóban bizonyára nagy a fölényünk, de ezt a játékot gólokra játsszák.

BP. HONVÉD–DVTK 2–1

MARCO ROSSI, a Honvéd vezetőedzője: – Le a kalappal a fiúk előtt! Remekül játszó, nagyot küzdő DVTK-t győztünk le. Teljesen megérdemelten. Ha az egész meccset nézzük, egyértelmű, hogy a három pont minket illet.

BEKŐ BALÁZS, a Diósgyőr vezetőedzője: – Mindenekelőtt szögezzük le: ezen a találkozón négy szabályos gól született, mégis kettő–egyre kikaptunk. Számunkra egyértelmű, hogy Novothny Soma találata után középkezdésnek kellett volna jönnie. Természetesen mi is hibáztunk, de ezért a teljesítményért nem tudom elmarasztalni a játékosaimat. Az első félidőben nekünk kellett volna előnnyel fordulnunk, mégis hátrányból kellett talpra állnunk, nem voltunk rosszabbak a Honvédnál.