Puskás-díj: Nagyon magasra tettem magamnak a mércét – Zsóri

A MILÁNÓI GÁLÁRÓL RÉSZLETESEN ITT OLVASHAT!

– Idestova két órája tartja a kezében a pazar trófeát, azóta a tévéseknek már beszélt is róla, azaz akár tudatosulhatott is, hogy… Tudatosult? Hogy a FIFA-gálán végül is önt szólították a színpadra, és nem Leo Messit?
– Nem, nem… Ezt még most is nagyon nehéz feldolgozni. Már azt sem volt könnyű, hogy a Rangadó-díjátadón is sikerült nyernem, viszont azt, hogy most, ezen a gálán az én nevemet mondták be, azaz úgy gondolták, idén én lőttem a legszebb gólt a világon, ez… ez egyszerűen hihetetlen. Egyébként már amikor a tíz közé jelöltek, akkor sem nagyon hittem a szememnek, aztán a szurkolóknak köszönhetően bekerültem a háromba, és most itt állok ezzel a díjjal, miután egy színpadon lehettem egy sor világnagysággal… Még emésztem – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Milánóban Zsóri Dániel.

– Az imént egy angol újságíró arról érdeklődött, milyen érzés Messi előtt végezni egy ilyen versenyben.
– Óriási élmény, hogy egy ilyen fantasztikus játékossal szemben győzni tudtam, erre nagyon büszke vagyok, ám igazán arra, hogy első magyarként nem csupán a jelöltek közé kerülhettem, de el is nyerhettem a legnagyobb magyar futballistáról elnevezett díjat.

– Egy ilyen gólt, pláne az azért járó díjat inkább egy pályafutás megkoronázásának szokás tartani – az ön esetében viszont épphogy a kezdetet jelenti, hiszen élete első NB I-es meccsén nyitott rögtön ezzel, amiért most a fél világ előtt átvehette az egyik legrangosabb elismerést. Léc ilyen magasra ritkán kerül a startnál – mit tud tenni annak érdekében, hogy ne éreztessék azt önnel, öcsém, Puskás-díjas vagy, neked hetente kell megváltanod mostantól a világot?
– Az tény, hogy ezzel a góllal valóban nagyon magasra tettem magamnak a mércét. A szurkolók onnantól fogva elvárták, hogy akkor döntsem el mindig a meccseket, ami azért tizennyolc évesen nagyon nem könnyű, pláne a bemutatkozásom után, azonnal. Úgy gondolom, azzal, hogy ideigazoltam Fehérvárra, és kész vagyok a szükséges munkát elvégezni, elérhetem a célomat, azaz a maximumot nyújtani minden edzésen, minden mérkőzésen, és akkor idővel stabilan eredményes tudok lenni. Ez a díj csodálatos, ám tisztában vagyok azzal, ha nem dolgozom kőkeményen, akkor idővel csak egy dísz lesz a polcomon, semmi több.

– Mondjuk úgy, magyar futballistától aligha tud tanácsot kérni azzal kapcsolatban, miként kezelni ezt az új helyzetet, hogy nem csupán részt vett a FIFA-gálán, de még díjat is visz haza innen. Igazából az érződik, hogy önben valóban megvan az elszántság, a menedzsere is nagyon komolyan figyel a karrierjére, nyilván az edzői is – mégis, ismerjük ezt a közeget, itt a „zümmögő kórus” hangját kellene kikapcsolni, hogy adják meg azt az időt önnek, amíg beérik, ha már ennyire korán kapott egy ilyen óriási elismerést.
– Bár ezen a gálán nem volt magyar játékos és nem is díjaztak még senkit, úgy gondolom, igenis tudok kitől tanácsot kérni. Pontosabban, már tudtam is, és kaptam is. Debrecenben Tőzsér Danitól, aki nagyon sokat játszott külföldön, itt Fehérvárott Juhász Rolitól és Huszti Szabitól szerintem szintén sok és jó tanácsot kapok majd, hogy miként tudjam ezt az egészet a helyén kezelni.

– Kötelező kérdés – csalódott volna, ha nem sikerül?
– Nekem már az óriási élmény volt, hogy egyáltalán meghívtak ide, ha nem én nyerek, akkor is úgy éreztem volna, az, hogy egyáltalán beleszagolhattam ebbe a légkörbe, óriási motivációt jelent majd a jövőben.

– Esetleg sikerült néhány szót váltani a díjazott „kollégákkal”?
– Amikor vége lett a gálának, olyan játékosok gratuláltak, mint Marcelo, Sergio Ramos, Clarence Seedorf, még Jürgen Klopp is… Egyszerűen hihetetlen érzés.

– Elnézést, egy műsoron kívüli kérdés – pontosabban, a szorosan vett műsorhoz kötődő: szóval ahogy a honi, „mindenbe verjük bele a csúfot” mentalitást ismerem, legalábbis élénk vita várható arról, hogy miközben az öltönye tökéletes eleganciát kölcsönzött, addig a fehér cipő legalábbis kilógott a mezőnyből. Volt hezitálás, vagy úgymond nem haboztak ezt a kissé formabontó, viszont fiatalos húzást bevállalni?
– Az elegancia mellett mindenképpen fiatalosan és sportosan akartam kinézni, és úgy gondoltam, hogy ezt ezzel a cipővel lehet a legjobban elérni.

– Bár előtte azt mondta, a színpadon majd rögtönöz, ha az ön neve kerül elő a borítékból, de azért gondolom, egy-két mondat mégiscsak be volt készítve.
– Természetesen összeraktuk előtte a szöveget, de ez az én szövegem volt, amit mindenképp el akartam mondani, ha megadatik, hogy engem szólítanak.

– A külföldi újságírók természetesen ugyanarról faggatták, amiről az otthoniak már tavasszal is, hogy milyen érzés volt úgy megrúgni a labdát… Úgyhogy most már ők is tudják, hogy gyerekkorában sokat gyakorolta. Azt ugyanakkor fel tudná idézni, hogy az elmúlt tizennyolc évben és tizenegy hónapban rendes mérkőzésen hány ilyen gólt lőtt?
– Azért lőttem már, talán kettőt-hármat.

– Konkrétan?
– Egyre pontosan emlékszem, a Debrecen második csapatában… És a másikat is ott sikerült.

– Ollózva gólt lőni minden fiatal focista nagyon szeretne, ám keveseknek adatik meg az az érzék, hogy olyan természetesnek hasson, és a kivitelezés is úgy sikerüljön, ahogy önnek. Mikor kapott rá az ízére?
– Annak idején egy mesében láttam, hogy a főhős sokat ollózik, aztán kimentem, és elkezdtem gyakorolni. Jól ment, azaz sokat csináltam, később edzésen is. Akadt olyan edzőm, aki az egészet bohóckodásnak tartotta, nem nézte igazán jó szemmel, de a többségnek nem volt vele baja.

– Mivel egy ilyennel indította a klasszikus felnőtt pályafutását, kell némi önuralom, hogy ne akarja minimum utánozni önmagát, mert hát az a bizonyos mérce… Szóval, ha jön a beadás, akkor mekkora lesz a kísértés? Esetleg direkt úgy helyezkedni kissé, hogy…
– Á, nem, szó sincs ilyesmiről. Mivel a Fradi ellen kissé mögém jött a labda, akkor és ott az tűnt az egyetlen lehetséges megoldásnak. Csatárként azonban a gólszerzés a lényeg, biztosan nem fogom erőltetni az ollózást.

– Azon a bizonyos napon érezte, hogy valami különleges történhet önnel? Vagy csak úgy jött? Hogy épp jókor küldte be Herczeg András, nem öt perccel előbb, meg hogy egyáltalán beküldte, iksznél, tizennyolc évesen, a listavezető ellen…
– Na igen, ezt a díjat egyben Bandi bának is köszönhetem, mert ha nem szavaz nekem bizalmat, akkor most nem állnék itt – és ezért nagyon hálás vagyok neki is, a Debrecennek is. Aznap egy kicsit megváltozott az életem, bár ahogy mondtam, azért akkor is, és azóta is próbálom ezt a helyén kezelni.

– De véletlenek, ugye, nincsenek, hogy minden úgy történt végül is, ahogy?
– Nem, nem, ezt én is így gondolom. Véletlenek nincsenek…

FIFA-GÁLA, 2019 – A DÍJAZOTTAK
Puskás-díjas: Zsóri Dániel (magyar, Mol Fehérvár/Debreceni VSC)
Az év férfi játékosa: Lionel Messi (argentin, FC Barcelona)
Az év női játékosa: Megan Rapinoe (egyesült államokbeli, Reign FC)
Az év férfi kapusa: Alisson Becker (brazil, Liverpool FC)
Az év női kapusa: Sari van Veenendaal (holland, Arsenal/Atlético Madrid)
Az év férfi edzője: Jürgen Klopp (német, Liverpool FC)
Az év női edzője: Jil Ellis (egyesült államokbeli, Egyesült Államok női válogatott)
Az év férfi csapata: Alisson Becker – Sergio Ramos, Mathijs de Ligt, Virgil van Dijk, Marcelo – Eden Hazard Frenkie de Jong, Luka Modric – Kylian Mbappé, Lionel Messi, Cristiano Ronaldo
Az év női csapata: Sari van Veenendaal – Lucy Bronze, Wendie Renard, Nilla Fischer, Kelley O'Hara – Amandine Henry, Julie Ertz – Marta, Rose Lavelle, Megan Rapinoe – Alex Morgan
Fair play díjas: Marcelo Bielsa és a Leeds United
Az év szurkolója: Silvia Grecco (brazil)