Sannino: Régóta edzősködöm, de ilyesmit nemigen éltem meg

– Tényleg becsomagolva tartja a kofferjét?
– Szakmai ártalom – indította nevetve a Nemzeti Sportnak adott interjúját Giuseppe Sannino, a hat forduló elteltével a 11. helyet elfoglaló Bp. Honvéd 62 esztendős vezetőedzője. – Rutinos szakvezető vagyok, volt időm és módom megtapasztalni, hogy a futballban bármikor bármi megtörténhet. Akár az is, hogy holnap megköszönik a munkámat. Persze az is előfordulhat, hogy kitöltöm a szerződésemet – ez esetben csak a szünetben kelek útra. Akárhogy alakul is, a bekészített bőrönd előnye, hogy az utazás előtt nem kell sokat vacakolni a pakolással.

– Feltételezem, egy ideig nem szívesen hagyná el Magyarországot.
– Nem, bizony! Az itt töltött négy hónapban megszerettem az országot, már értem, hogy Marco Rossi miért áradozik folyton róla. Budapest meseszép, az emberek barátságosak, a hozzáállásuk kifejezetten tetszik. A futballt övező szenvedély meg lenyűgöző.

– Olaszországban rosszabb a helyzet?
– Maradjunk annyiban, hogy más. Vegyük a mi esetünket! Öt vereséggel állunk a bajnokságban, a szurkolóink mégis kitartanak mellettünk. Régóta edzősködöm, de ilyesmit nemigen éltem meg. Hihetetlen, hogy a drukkerek mennyire együtt vannak a csapattal, mennyire tudnak örülni egy-egy sikernek.

– Mostanában elszoktak tőle…
– Tisztában vagyok azzal, hogy a labdarúgásban elsősorban, sőt valójában kizárólag az eredmény számít. A külső szemlélő az alapján ítéli meg, milyen a csapat – és milyen az edző. Noha nem vagyok az a típus, aki szüntelen a tabellát böngészi, tudom, hányadik helyen szerénykedünk pillanatnyilag. A tizenegyedik pozíciónk azonban mindent tükröz, csak a realitást nem. De nyilván megvan az oka annak, hogy csupán a Kaposvárt előzzük meg.

– És mi ennek az oka?
– Ha tudnám, nem három pontunk lenne. Ugyanakkor olyan ember vagyok, aki hisz a sorsban, vallom, hogy ami velünk történik, meg van írva. Ha az eredményeket veszem alapul, ilyen rossz időszakot még nem éltem meg edzőként. Ez elszomorít. Bánatomban a kardomba is dőlhetnék, de nem teszem, mert nap mint nap látom, a játékosok megfeszülnek, hogy a helyzetünk jobbra forduljon. Mint ahogy én is ezen dolgozom éjt nappallá téve a segítőimmel. Amikor jól ment a sorom, ugyanúgy végeztem a munkám, mint manapság, se többet, se kevesebbet nem foglalkoztam a futballal. A lelkem mélyén tudom, hogy egyszer vége szakad ennek a rossz sorozatnak, s bízom abban, hogy már szombaton.

– Az elmúlt napokban egy-két játékosa úgy nyilatkozott, muszáj győzniük a Mezőkövesd otthonában.
– Örülök, ha így gondolkodnak. Erős csapat vár ránk, nem véletlen, hogy a második helyet foglalja el, de nem állhatunk másképp a meccshez, mint hogy meg akarjuk nyerni. Már csak azért is, mert ez a klub többet érdemel. Teljességgel megértem, hogy mindenki jobb kezdést remélt, s azon vagyunk, hogy mihamarabb felkapaszkodjunk az élcsapatok közé. Fontos, hogy ha nyerünk, az jó teljesítménnyel párosuljon, sosem tettek boldoggá azok a győzelmek, amelyeket szerencsével értünk el. De nem tagadom, a hétvégén kiegyeznék azzal, ha rossz játékkal szereznénk meg a három pontot.

– A gyengélkedésre lehet magyarázat a sok sérülés, illetve hogy későn állt össze a keret?
– Ha valami nem megy, azt nem szeretem külső körülményekre fogni. Tény, példátlan sérüléshullám sújt bennünket, s az is igaz, hogy az átigazolási időszak utolsó napjaiban is érkeztek hozzánk játékosok, mi több, Vadócz Krisztián személyében még annak a lejárta után is, de az eddigi szereplésért vezetőedzőként nekem kell vállalnom a felelősséget, és vállalom is.

– A hírek szerint már felvetődött a menesztésének lehetősége, ám a vezetők kitartottak ön mellett, és a futballisták is ragaszkodtak önhöz.
– Minden jól működő kapcsolat alapja a bizalom. Fontos, hogy a labdarúgók bízzanak bennem, egyúttal abban, hogy amit csinálunk, az jó. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik hisznek bennem, úgy érzem, adósa vagyok a klubnak. A tartozásomat mi mással róhatnám le, mint jó eredményekkel?

– Azért nem árt, ha tudja, Magyarországon ritkán hagynak meg az állásában egy edzőt öt vereség után.
– Olaszországban már kettő után kirúgják! Sőt, ha a felkészülés nem sikerül, akkor még a bajnokság rajtja előtt. Utaltam már rá, a fociban az eredménynél nincs fontosabb. Talán csak a bizalom. Hallott már Maurizio Sarriról?

– Innen-onnan…
– Amikor a Serie B-ben szereplő Empoli edzője lett, úgy indított, hogy az első kilenc mérkőzését nyeretlenül zárta. Mégis hagyták dolgozni, s ezt ő meghálálta: a második évben feljuttatta a csapatot az élvonalba. Vagy ott van Massimiliano Allegri esete. Öt vereséggel nyitott a Cagliari kispadján. Kirúghatták volna, de nem tették. Ezt később nagyszerű eredményekkel viszonozta. Mindezzel csak oda szerettem volna kilyukadni, hogy sosem tudhatjuk előre, mi a helyes döntés.

– Aggódik a jövője miatt?
– Ha valami miatt aggódom, az az, hogy holnap minden rendben legyen. Hogy mi lesz velem egy hónap, netán egy év múlva, nem érdekel. A jelenben élek, azért teszek meg mindent, hogy ami ma jól ment, az holnap is jól menjen, esetleg még jobban. Arra vágyom, hogy aki bármilyen formában kötődik a Honvédhoz, annak legyen oka az örömre. Eddig sajnos kevés­szer adatott meg nekünk, hogy a lefújást követően mosolyoghassunk. Ám meggyőződésem, ezen a téren is gyorsan változik a helyzet.

– Múlt szombaton, a Dunaharaszti elleni Magyar Kupa-meccsen hét egyre nyertek. Utána mosolygott?
– Azért nem, mert az kötelező győzelem volt. Minden tiszteletem a Dunaharasztié, de szégyen lett volna, ha kikapunk egy harmadosztályú csapattól. Örültem, hogy a futballisták élvezték a játékot, az önbizalmuknak is jót tett a hét gól, ám ezt a sikert a helyén kell kezelnünk. Majd ha a saját „kategóriánkban” nyerünk, akkor nézze meg az arcomat.

– Lehet még szép idényük?
– Hogyne lehetne! Feltett szándékunk, hogy a bajnokságban és a Magyar Kupában is maradandót alkossunk. Előbbiben jó lenne nemzetközi kupaindulást érő helyen végezni, míg utóbbit meg akarjuk nyerni. Elfogadom, ha némelyek szerint túlságosan is derűlátó vagyok, de ha én nem hinnék ebben, akkor ki?!

– Ha már úgy tartja, hogy minden meg van írva előre, mit gondol, önnek mit tartogat a jövő?
– Ó, ezt még csak nem is sejthetem. Azt viszont tudom, hogy a Honvédtól kaptam egy nagy esélyt, és szeretnék élni vele.