Délvidéki születésűként úgy került az Újpesti Dózsába, hogy a család Budapestre költözött. Az újpesti Viola utcai iskola csapatából vezetett az útja a Megyeri útra 1957-ben. Végigjárta a korosztályos együttesek grádicsait, már UEFA-tornán is részt vett, de úgy érezte, a nagyok között nem számítanak rá. Pontosabban nem rá számítanak...
Rajna Károly játszott a jobbhátvédposzton, ha nem, akkor Káposzta Benő vette át a helyét. Ám egy Dorog elleni edzőmérkőzésen helyet kapott a csapatban, s az ellenfél edzője, Buzánszky Jenő így hívta a Bányászhoz: „Kisöreg, nincs kedved lejönni Dorogra?”Hogy a Dózsában is szükség lett volna rá, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a klub nem adta ki, egy évet ki kellett várnia. A Labdarúgás című lapban erről így beszélt: „Az egy év kihagyás, úgy érzem, nem tett jót.”
Erős együttes volt a Dorog Ilkuval, Fellegivel, Prohászkával, Karábával, Szuromival, Monostorival, Kertessel, Csórival. Az NB I-ben a Vasas ellen mutatkozott be a Fáy utcában jobbhátvédként az 5:2-re elvesztett mérkőzésen 1963. június 9-én. Népsport: „Nemigen tudta tartani Ihászt.”Ihász Kálmán balszélsőként gólt is szerzett. Jobbfedezetként Prohászkával ott volt a pályán az FTC 1963. őszi 2:1-es legyőzésekor, a Népsport megállapította: „Szűcs olykor előretört.”Noha a játékos úgy látta, a Dorog nagyon jó szellemű együttes, amikor 1965-ben a kiesés szélére került, többre vágyott – ám a Bányász nem akarta elengedni a Ferencvároshoz. Úgy tűnt, ismét egy év kihagyás következik, de megoldódott a helyzet.
Minden idők egyik legjobb Ferencvárosához került (Novák Dezső, Mátrai Sándor, Varga Zoltán, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Fenyvesi Máté), eleinte szorongott, ugyanakkor büszke volt, hogy az ország legjobb csapatában játszhat, a legnagyobb közönség előtt. Juhász István mellett balfedezetként, beállósként lépett pályára, kemény belépői miatt durvának tartották. Az Újpest 1966. májusi 5:2-es legyőzése után a Népsport ezt írta: „Szűcs inkább a védekezésben jeleskedett, de a második félidőben elvesztette a fejét, többször is érthetetlen durvaságokra ragadtatta magát.”A Labdarúgásban erről így vallott: „Általában a Farkas-típusú csatárok ellen játszom nehezebben, akik hozzák a labdát, jobban fekszenek. Előfordul persze, hogy velük szemben is tempót vesztek szereléskor, s a labda helyett bizony a lábukat érem el először...”
Tátrai Sándor irányításával 1966-ban ezüstérmesek lettek a zöld-fehérek, majd Lakat Károly edzősége idején 1967-ben és 1968-ban bajnokok. Szűcs Lajost fáradhatatlan munkabírás, hatalmas lövőerő jellemezte, leginkább – ahogyan ő fogalmazott – modern értelemben vett középpályást szeretett játszani, mert úgy a góllövés öröme is megadatik neki. Nem véletlen, hogy 1967-ben bekerült az év csapatába, rá egy évre a Népsportban ő érte el az osztályzatok alapján a legmagasabb átlagot, a Labdarúgásban is az év legjobbja lett. A Képes Sport így írt róla 1968 áprilisában: „Erőtől duzzadó, magabiztos játéka láttán joggal örvendeztek a ferencvárosi szurkolók. Úgy tűnik sokszor, hogy a szabályosnál kétszer akkora pályán is végig tudna játszani akár két mérkőzést.”A nagy ellenfél dózsások ősereje miatt egymás közt csak úgy hívták, a Bengáli tigris.
Illovszky Rudolf válogatottjában lépett először pályára a legjobbak között a magyar–jugoszláv (1:0) meccsen 1967-ben: „Szűcs bemutatkozása nagyszerűen sikerült. Végig meglepő biztonsággal, s tapasztalt játékoshoz méltóan látta el a második középhátvéd szerepkörét. Szerelésben kemény, erélyes volt, megelőző szereléseket is láttunk tőle és jó volt a labda továbbításában is. Szinte hibátlanul játszott.” A meccs előtt idősebb játékostársa, Rákosi Gyula így biztatta: „Csak nyugodtan, mintha a Viola utcában lennél.”
Mivel nem vett még részt vb-n, pályára léphetett az 1968-as olimpián, valamennyi meccsen játszott, a hatgólos Dunai II Antal mellett négy gólt szerzett – Japán ellen hármat –, mi több, a torna legjobb játékosának választották. Élete egyetlen fejes gólját a játékokon a négy közé jutásért Guatemala ellen érte el Fazekas László szögletéből az 1:0-ra megnyert mérkőzésen: „Fazekas szöglete »eltalálta« a fejemet”– mondta erről szerényen. A Népsport szerint: „Egyik mozgatója volt a csapatjátéknak, sokszor felzárkózott a támadásokhoz.”
Az olimpián mutatott teljesítménye alapján 1968 novemberében a német Dettmar Cramer meghívta a világválogatottba, amely Rióban Brazíliától 2:1-es vereséget szenvedett, Albert lőtte a „világ” gólját. Az akkori magyar futball erejére jellemző, hogy Flóri és Szűcs mellett Farkas János és Novák Dezső is világválogatottként játszott. A Brazíliából Európába tartó repülőn Franz Beckenbauer felvetette, helye lenne a Bayern Münchenben, de Szűcs nem akart disszidálni.
A Labdarúgás 1969-ben is az év csapatába választotta, miközben az év végén kérte átigazolását a Bp. Honvédba. Az FTC-nél kialakult állapotok miatt távozott: sem Mátrai, sem Varga Zoltán nem volt már ott az 1967-es együttesből, Albert súlyosan megsérült, az általa kedvelt Lakat Károly – „edzőként és emberként is kivívta a tiszteletet ” – szerződését nem hosszabbították meg. Az is bántotta, hogy vele nem foglalkoztak – leszámítva, hogy nem engedték el a piros-fehérekhez, ezért egy évet ki kellett várnia, csupán 1971. január 14-én le(hete)tt kispesti... A zöld-fehér szurkolók nehezen emésztették meg a távozását, előfordult, hogy a zöldségesnél nem szolgálták ki, de például az is, hogy felesége, Pécsi Ildikó autóján a szerelő az indexet átkötötte...
Hamar ismét válogatott formába lendült, 1971. április 4-én a Práterben az osztrákok 2–0-s legyőzésekor a második félidőben Kocsis Lajos cseréjeként „beállása után nyomban belelendült, és hasznos tagja volt a csapatnak”. Az év végén ismét az év játékosa lett. Átigazolását utóbb is jó lépésnek tartotta – már csupán azért is, mert idővel a Fradiban Páncsics Miklóssal és Alberttel tulajdonképpen abbahagyatták a játékot. Páncsiccsal csapattársak lettek Kispesten, igaz, a Honvéddal nem lett bajnok, csupán ezüstérmes (1972, 1975), kupa- (1973) és KK-döntős (1975).
Tagja volt az 1972-ben a belgiumi Eb négyes döntőjébe jutó válogatottnak, majd a müncheni olimpián ezüstérmes lett. Az 1974-es vb-selejtező valamennyi találkozóján pályára lépett, a svédek elleni 3–3 során a Juhász Péterrel összezördülő Illovszky Rudolf őt állította a balhátvéd posztjára. Sokan – Bicskei Bertalan mellett – a kudarcos vb-selejtező bűnbakjának kiáltották ki, a Népsport viszont tárgyilagosan fogalmazott: „Számára szokatlan poszton becsülettel igyekezett helytállni. Keményen szerelt, fel-felfutott, a lövésekkel azonban nem volt szerencséje.”Ekkor lépett utoljára pályára a válogatottban.
Mindaddig a Bp. Honvéd oszlopa volt, amíg Tichy Lajos edző közölte vele: „Öreg, nem férsz bele az elképzeléseimbe!”Megkeresték a Vasas Izzótól, s nem mondott nemet, ám visszatalált a zöld-fehérekhez: utánpótlásedző lett, majd Albert Flóriánnal és Rákosi Gyulával volt egy szobában a régi klubházban, s később a Népligetben is.
Szűcs Lajos méltósággal viselt hosszú betegség után 2020-ban hunyt el 76 évesen.
Szűcs Lajosnak Az aranyember című filmet látva, megtetszett a Noémit alakító Pécsi Ildikó, ám hiába üzent az akkor a Pécsi Nemzeti Színházban fellépő színésznőnek, elutasította, mondván, futballistával nem ismerkedik. Ám Albert Flórián felesége, az ugyancsak színész Bársony Irén segítette összehozni a fiatalokat, akik 1969. január 4-én összeházasodtak. Szűcs tanúja Lakat Károly volt, Pécsié Szakáts Miklós színész. „Édesjólajosom” és a művésznő sztárpárt alkottak, igaz, az ő idejükben még nem létezett a kifejezés... |
SZŰCS LAJOS Született: 1943. december 10., Apatin Elhunyt: 2020. július 12., Budapest Sportága: labdarúgás Posztja: balfedezet, beállós, középpályás Egyesületei: Újpesti Dózsa (1957–1962), Dorog (1963–1965), FTC (1966–1969), Bp. Honvéd (1971–1977), Bp. Vasas Izzó (1977–1980), Hévíz FC (1982) Válogatottság/gól: 37/2 (1967–1973) Eredményei: olimpiai bajnok (1968), olimpiai 2. (1972), Eb-4. (1972), VVK-döntős (1968), 2x magyar bajnok (1967, 1968), 2x bajnoki 2. (1972, 1975), MNK-döntős (1973) |