Ugrai Roland: Januárban valami megváltozott, elillant a varázslat

– Túl az első soroksári edzésen?
– Igen – mondta Ugrai Roland, ötszörös válogatott támadó, aki szerződést bontott Diósgyőrben. – Lipcsei Pétert még a Ferencvárosból ismerem, lehetőséget kértem, hadd mozogjak a futballcsapattal, ne csak egyedül futkározzak. Szuper tréning volt, jó gyakorlatok, egymás közötti játék, más ez így, mint egyedül erősíteni.

– Milyen állapotban van?
– Nem vagyok önmagam ellensége, bárhogy folytatódik a pályafutásom, jó erőben, lehetőleg jó formában szeretnék csatlakozni az új klubomhoz. Ezért végigcsináltam a felkészülést, dolgoztam, edzettem, nem engedtem el magam. Noha bizonytalan volt a helyzetem, nem álltam meg, nem hagytam abba a munkát.

– Hogyan érzi most magát?
– Felszabadultan, derűlátón, motiváltan várom a folytatást.

– Néhány napja beszéltünk, akkor mindennek tűnt, csak felszabadultnak nem.
– Megegyeztem a Diósgyőrrel, semmi olyasmit nem mondok, ami félreérthető lenne, és ezt a megállapodást tiszteletben tartom.

– Ez világos, de arra vagyok kíváncsi, hogyan élte meg az elmúlt időszakot. Nincs egy éve, hogy gólt szerzett a magyar válogatott világbajnoki selejtezőjén, aztán pedig... Az NB I-es klubja nem számított önre, kitették a keretből. Hatalmas hullámzás.
– Az ember akkor álmodik, amikor tényleg úgy érzi, hogy jó lehetőségei vannak. Igen, az előző ősz jól sikerült, behívtak a válogatottba, óriási megtiszteltetés volt, remek visszajelzés, hogy jól dolgoztam, más is észrevette, milyen formában vagyok. Akkor kerestek külföldről, ám nem akartam váltani. Jól éreztem magam a klubban, jól ment a csapatnak, az ősszel a negyedik legtöbb gólt szereztük, és azért ebben volt szerepem, versenyben voltunk a Magyar Kupában, az volt a téma az öltözőben, hogy hat pontra, két győzelemre vagyunk a dobogótól, oda is érhetünk – minden kerek volt körülöttünk. Aztán...

– Mi történt?
– Nem tudom. Januárban érezni lehetett, hogy valami megváltozott, elillant a varázslat. Nem tudom, miért, mitől, de a tavasz nagyon nem sikerült, nekem sem ment a játék, a csapatnak sem. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a rossz szereplésben mekkora az én felelősségem, nem ilyen teljesítményt vártak el tőlem, én sem magamtól. Ettől aztán feszült voltam, görcsös, bekerültünk egy negatív spirálba, meccsek mentek el úgy, hogy nem rúgtunk gólt, nem szereztünk pontot. Fokozódott a nyomás, és hajszálon múlt a sorsunk a kiesés elleni harcban. Szerencsére benn maradtunk.

– De akkor már a spanyol Fernando Fernández volt a vezetőedző, és azt is lehetett hallani, hogy Bódog Tamás leváltásában volt szerepe...
– Én is hallottam. Meg sok más, hasonlóan ostoba dolgot is magamról. Tamással szerettem együtt dolgozni, jó erőben voltam, ment a játék, és ha nem, akkor sem vett ki a csapatból, bízott bennem, éreztem, hogy számít rám. Akkor kerültem be a válogatottba, szóval... Amúgy pedig: ha én azt mondom, küldjék el az edzőt, akkor elküldik? Ezt komolyan elhiszi valaki?

– Mikor érezte, hogy a távozás oldja meg a problémáit?
– A tavasz végén egyre erősebben. Sokkal jobb lett volna nekem is, ha pénzt kap értem a klub, ha megvesz valaki. Akkor a szurkolók is másképp állnának hozzám, jobb érzéssel kívántunk volna sok sikert egymásnak, azt hiszem. Nem így akartam eljönni.

– Merre tovább?
– Külföldre szeretnék menni. Nem akarok kapkodni, az NB I-ből több ajánlatom is van, ez azért megnyugtató, ám ha rajtam múlik, országot váltanék. Ez persze sok tényezőtől függ. Ha nem sikerül, itthon folytatom.

A közelmúltban nemcsak Ugrai Rolandnak, hanem Busai Attilának is mennie kellett Diósgyőrből.