Új szabályokat tanultam - Horváth Ferenc az ETO-Honvéd bíráskodásáról

LOMBARD PÁPA–FERENCVÁROS 1–0

MÁTYUS JÁNOS, a Lombard Pápa vezetőedzője: – Méltatlannak éreztem azokat a kritikákat, amelyeket az előző fordulóban a Videoton ellen elvesztett mérkőzés után kaptam – elárulhatom, ezúttal ugyanaz volt a taktikánk, mint a székesfehérvári meccsen. A különbség csak annyi, hogy nem követtünk el buta hibákat. Talán az elnök úr, Bíró Péter most boldogabb, mint én. Pápára öt héttel ezelőtt kerültem, húsz játékos ment el a keretből, tizenöt érkezett, nem voltunk, vagyunk egyszerű helyzetben. Öt hét szinte semmire sem elég, de amit lehetett, megtettük. Számunkra igazából most kezdődik a bajnokság. Játszottunk a Videotonnal, majd a Ferencvárossal, szereztünk három pontot, de nagyon fontos, hogy miként jövünk ki azokból a meccsekből, amelyeken hasonszőrű csapatokkal kell játszanunk.

THOMAS DOLL, a Ferencváros vezetőedzője: – Bár azzal kezdem a mondandómat, hogy gratulálok az ellenfélnek, rögtön hozzáteszem, amit eddig felépítettünk, azt most leromboltuk. Nem az a probléma, hogy veszítettünk, hiszen ki lehet kapni, de nagyon nem mindegy, miként. Nem szeretném a Lombard teljesítményének az értékét kicsinyíteni, de magunknak köszönhetjük a helyzetet, amelybe most belekerültünk. Igazából nem tudom, volt-e gyengébb meccsünk, amióta én vagyok a tréner, hiszen annyira rég kaptunk ki… Amikor lefújják a meccset, általában nyugodt tudok maradni. Úgy vagyok vele, aludjunk egyet a történtekre, de aztán elemezzük a mérkőzést. Mindannyian csalódottak vagyunk, a játékosok éppúgy, mint mi, edzők, de nem áll meg az élet. Jön a Chelsea elleni mérkőzés, aztán próbálunk javítani a bajnokságban.

GYŐRI ETO–BUDAPEST HONVÉD 3–1

HORVÁTH FERENC, a Győri ETO vezetőedzője: – Dehogy voltam elégedett a helyzetkihasználással, már az első félidőben több góllal kellett volna vezetnünk. Pozitívum ugyanakkor, hogy ugyanazt az ETO-t láttam, amelyikkel a legutóbbi szezonban szép eredményt értünk el. Amennyire csak lehetett, a Honvéd térfelén tartottuk a labdát, és a tempót is növeltük a szünet után. Az ellenfél csak az első félidőben nehezítette meg a dolgunkat, de akkor nagyon, a Honvéd ugyanis három gyors támadója állandó veszélyt jelentett a kapunkra. Persze, hogy sokat foglalkoztam a játékvezetői döntésekkel, mert új szabályokat tanultam, csak éppen ezek nem a labdarúgásból való törvények. Elképesztő például az a kettősség, hogy néhány játékos tíz szabálytalanság után kap egy sárga lapot, míg mást már az első után figyelmeztetnek.

PIETRO VIERCHOWOD, a Honvéd vezetőedzője: – Kíváncsi lettem volna, milyen eredményt érünk el azonos létszám mellett. Beszéltem Raffaele Alcibiadéval, állítása szerint semmi sértőt nem mondott a játékvezetőnek, mégis kiállította. Felesleges már ezen morgolódni [Vécsei Bálint óriási kimaradt helyzetén – a szerk.], bár ha vezetést szerzünk, biztosan hatékonyabban futballozunk a folytatásban. Sokkal bántóbb számunkra, hogy az ETO emberelőnyben már esélyt sem adott az egyenlítésre. Amikor a klubhoz kerültem, kaptam egy állományt, s akikkel találkoztam az öltözőben, azokkal végeztük a felkészülést. Ha más futballistákat is bemutatnak nekem az öltözőben, természetesen őket is bevonom a munkába.

ÚJPEST–DVTK 1–1

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője: – Az első félidőben gyengén futballoztunk, nagyon nem tetszett, amit láttam. Arra vártunk, hogy hibázzon a Diósgyőr. A fordulás után feljavult a játékunk, de ekkor is lehetett látni, hogy a DVTK jól játszik. Egyénieskedést láttam, s ez sem tetszett. Nem érdemeltünk győzelmet, örülnünk kell az egy pontnak.

TOMISZLAV SZIVICS, a Diósgyőri VTK vezetőedzője: – Jó mérkőzést játszottunk. A nyilatkozataimban mindig van egy kis taktika, mindenki láthatta, nem egy, hanem három pontért jöttünk… Kevesen voltunk, nyolc mezőnyjátékossal nehéz futballozni. Büszke vagyok a játékosokra, nagy alázattal futballoztak. Legyen több ilyen jó hangulatú mérkőzés.