Újpest: Szélesi lemondott a fizetése feléről, újra kerettag

– Két éve a Fradi elleni bajnokival tért vissza Újpestre, meglehet, a jövő heti derbi újfent a visszatérés jegyében telik.
– Elképzelhető, hogy az lesz az első idei bajnokim, ez az edzőmön múlik. Illetve annyiban természetesen rajtam, hogy minden edzésen a tudásom legjavát kell nyújtanom, igazolandó, hogy számíthat rám.

– A nemkívánatos Szélesi Zoltánból hogyan lett egyszeriben ismét kerettag?
– Hogy rövid legyek, úgy, hogy lemondtam a fizetésem jelentős hányadáról.

– Sejtettük, elvégre nyár óta tartott a Szélesi kontra Újpest ügy, de miért ilyen lassan érett meg önben az elhatározás?
– Engem öt hónapig senki sem tájékoztatott arról, mi az ára annak, hogy játsszak. Annyit tudtam, hogy a megszüntetett NB II-es csapat öltözőjét használva, annak az együttesnek a felszerelésében készülhetek másod-, harmad- vagy negyedmagammal. Víg Péter tulajdonképpen mint személyi edzőm tartotta bennem a lelket, ha kellett, odavágott, ha kellett istápolt, de többen is biztattak, hogy hívnak még az első csapattól. Aztán – beszélgetést kezdeményezve a tulajdonos úrral – kiderült, a büdzsét illetően változtak az elképzelések, ezek után elindult egyfajta tárgyalássorozat az elnök úr és az engem képviselő Gém Zoltán barátom között, ennek során Roderick Duchatelet-t próbálták meggyőzni arról, talán luxus az akkor még korántsem szárnyaló Újpest részéről mellőzni egy ereje teljében lévő, huszonhétszeres válogatott játékost. A megbeszélések vége az lett, hogy lemondtam a fizetésem feléről.

– Mi az, amit a legkeservesebben élt meg az elmúlt hónapokban?
– Az ember nem azért lesz futballista, hogy aztán egyedül körözzön az üres stadionban, hanem hogy meccseket játsszon. Öt hónapon át napi két edzésen vettem részt, a fizikumommal nincs baj, de társak nélkül kicsit bohóckodás az egész. Örülök, hogy végül megoldás született, és hogy a törökországi edzőtábort követően visszatérhettem a keretbe, annak pedig különösképp, hogy hosszú hetek közös munkája után Nebojsa Vignjevics megszavazott nekem húsz percet a kupanegyeddöntőben. Nagy föényben játszó, hatalmas előny birtokában futballozó csapatba szállhattam be, már csak emiatt sem szabad messzemenő következtetéseket levonni a játékomat illetően, azon vagyok, hogy mihamarabb felépítsem magam. Mindenesetre amikor az oldalvonal mellett ácsorogva meghallottam, hogy a közönség éltet, három-négyszáz meccs ide vagy oda, libabőrös lettem.

HITTE-E, HOGY KÉPES ILYEN NYERŐ SZÉRIÁRA A CSAPAT? MI VÁRHATÓ A FRADI ELLEN, LESZ-E ELŐZÉS? VÁLASZOK A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN, AMELYET ELOLVASHAT DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!