Antidepresszáns – Szöllősi György jegyzete

A wikiszótár szerint a depresszió a reménytelenség lelkiállapota, amelyet boldogtalanság, levertség, nagyfokú lehangoltság, búskomorság jellemez, amit sokszor enyhít a környezetváltozás, az új munkahely vagy új tevékenység, illetve új célok kijelölése vagy régiek felélesztése.

Nos, a világban, a gazdaságban és a sportban lassan fél éve tartó „depresszió” (szó szerint lenyomottság, elnyomottság) talán ezekben a hetekben éppen nálunk érezhető a legkevésbé, köszönhetően az eddig kiemelkedően sikeres járvány elleni védekezésnek, de borzasztó látni, hogy a vonakodva elhalasztott olimpia már egyéves csúszással sem biztos, hogy megrendezhető.

Hogy megépült ugyan a Puskás Aréna, de ott egyelőre sem Aerosmith-koncert, sem francia–portugál slágermeccs nem lesz. Nem beszélve arról, hogy képtelenség ráhangolódni az elmúlt évek legfontosabb mérkőzésére, az Eb-reményeinket talán életben tartó bolgár–magyarra, amely márciusban egyszer már elmaradt (pedig már kollégáink repülőjegyét is megrendeltük Szófiába), s még most is bizonytalan, hogy októberben, ha megrendezik, odautazhatnak-e a magyar szurkolók, akik közül sokan talán hónapokig spóroltak erre a kirándulásra, erre az élményre. Sőt, nagyon valószínű, hogy nem utazhatnak oda.

Ahogyan remélt továbbjutásunk esetén talán a válogatott hazai meccsére sem mehetnek ki a nézők. Sem az európai Szuperkupa-mérkőzésre, hiába a 65 ezres csoda­stadionunk. Az augusztusi fesztiválok kényszerű tiltásával fiatalok százezreinek programja esett kútba, s ők talán még kevésbé értik, fogadják el, mire az óvatoskodás. Pedig a sport, kulturális és közösségi élmények hiányánál már csak a tömeges megbetegedés lehet szörnyűbb. Így aztán nem marad más, mint hogy a tudósoknak szurkolva imádkozunk a vakcina mielőbbi bevethetőségéért, és ha nehéz is, megtaláljuk a jelen kínálatban az értelmes időtöltés lehetőségét és azokat a bizonyos új célokat.

Mert hihetetlenül felértékelődik ilyenkor a sok lefújt esemény, elhalasztott sportverseny idején egy-egy olyan, az élet nagyszerűségét hirdető alkalom, mint a balatoni Kékszalag vitorlásverseny, amelynek csak a képeit nézve is visszatér az ember életkedve (képgalériánk itt és itt), de még a nézők nélküli Formula–1-es Magyar Nagydíj is olyasvalami, amit talán hamarosan visszasírunk. És igen, nagyon régóta nem látott érdeklődés kíséri az NB II-es rajtot, valódi stadionokban valódi futballisták valódi meccseket játszanak majd valódi nézők jelenlétében. Ez önmagában olyan luxus, amiről a világ nagy részének most le kell mondania.

Igen, ezt is megértük: egy mondatban a két kifejezés: NB II és luxus.

Mi több, ezen a hétvégén három másodosztályú meccset láthatunk a tévében is. Van még, aki depressziós?