„Az atyaúristen sem tudna meggyőzni, hogy maradjak az MTK-ban”

– Mondhatjuk, hogy az elmúlt fél esztendő pályafutása legnehezebb időszaka volt?
– Kétségkívül igen. Korábban is voltak hullámhegyek és -völgyek a pályafutásomban, de a hullámvölgy eddig azt jelentette, hogy nem futballoztam jól – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott interjút Pátkai Máté. – Ez viszont teljesen más helyzet volt, hiszen nem játszhattam, sőt nem is edzhettem együtt a csapattal, és nem azért, mert a teljesítményemmel probléma adódott, hanem mert nem volt egy évnél hosszabb szerződésem.

– Ki is mondták a vezetők, hogy ha nem hosszabbít, a lelátóra kerül? Hogy történt ez pontosan?
– Ha most erre azt mondanám, hogy igen, rögtön feljelentenének, mert nincs rá tanúm. Maradjunk annyiban, hogy egyértelművé tették, ha aláírok, akkor játszom, ha nem, kikerülök a csapatból. Az pedig tény, hogy ebben a szezonban nem játszhattam tétmeccsen, és nem járhatok edzésekre sem, miután nem írtam alá új szerződést. A nyáron szerettek volna hosszabbítani velem, én nem is zárkóztam el ettől, de nem tudtunk megegyezni. Ezután olvastam olyan nyilatkozatot az MTK részéről, amely szerint én közöltem, hogy mivel a nyáron nem engedtek el, inkább felülök a lelátóra. Ez azonban nevetséges állítás, egy profi labdarúgó nem kér ilyet, hiszen ezzel saját magának ártana.

– Ráadásul nem ön az első, akivel ez megtörténik az MTK-nál. Korábban Busai Attila is hasonló történetről mesélt a Nemzeti Sport Online-nak.
– Emlékszem Attila esetére, de így járt Horváth Levente is, és van még a keretben olyan futballista, akinek három éve, amikor szintén nem akart hosszabbítani, a korosztályos válogatottban több meccse volt, mint az MTK-ban. Úgy látszik, én vagyok a következő, és Kákonyi Dani, akivel együtt külön edzünk a csapattól.

– Említette, hogy nem készülhet együtt a többiekkel, hogyan képzeljük el akkor a tréningeket?
– Pölöskei Gábor és Teodoru Vaszilisz foglalkozik velünk a pálya mögötti félköríves területen. Hogy mit tudunk ott csinálni? Hát, nem sok mindent. Taktikai elemeket, pontrúgásokat, kisebb játékhelyzeteket nem tudunk gyakorolni. Elsősorban a párharcokra, a technikai és a futó, kondicionáló gyakorlatokra korlátozódik az edzésünk. Azt hiszem, ezeket mindennek nevezhetjük, csak profi körülményeknek nem.

– Azóta próbálták meggyőzni a vezetők? Mit szólt mindehhez Garami József szakmai igazgató?
– Domonyai László ügyvezető igazgatóval szeptember óta nem beszéltünk. Józsi bácsi nyilván nem szólhatott bele az ügybe, de november végéig hetente érdeklődött, hogy változott-e a helyzet, mert azt szerette volna, hogy játsszak. Próbált rábeszélni a hosszabbításra, ám engem már az atyaúristen sem tudna meggyőzni arról, hogy maradjak az MTK-ban.

– Nyáron a Győr érdeklődött ön iránt, konkrét ajánlatot is tett, az MTK azonban ezt nem fogadta el. A hírek szerint most ismét szóba került a neve Győrben. Mit gondol, télen lesz esélye a váltásra?
– Az idén, még az év elején, beszélgettünk már az MTK-val arról, hogy milyen összegért lennének hajlandóak elengedni. Úgy tudom, hogy ezt az összeget, mintegy százötvenezer eurót a Győr nyáron hajlandó lett volna kifizetni értem, és még a továbbadásomból is részesedett volna az MTK. A két klub mégsem jutott egyezségre, az MTK nem akart részesedni a továbbadásomból, de a tárgyalásokon már többet, információim szerint kétszázezer eurót kért, s ennyit a győriek már nem kívántak megadni, ami érthető is, hiszen mindenkinek véges a bankszámlája. Én is hallottam róla, hogy Győrben ismét szóba került a nevem, ám minden az MTK-tól függ. A klubnak is érdekében áll, hogy elengedjen, mert most még pénzt kaphat értem, hiszen a nyáron lejár a szerződésem, és akkor, mivel betöltöm a 24. életévemet, még nevelési költséget sem kell majd értem fizetni.

– Az MTK akadémiájáról került ki, a nevelőegyesületéről beszélünk. Hogy fog ezek után visszagondolni a klubra?
– 2003 óta vagyok az MTK-nál. Korosztályos bajnoki címeket, felnőttbajnoki címet, Szuperkupát nyertem a csapattal. Nagyon sok sikernek voltam a részese, és nem gondolom, hogy ezért a klubért nem tettem semmit. Nyilván a klub is sokat tett értem, ez vitathatatlan, nagyon sokat kaptam a csapattól, és próbáltam minél többet visszaadni. Négy évig stabil játékosa voltam az NB I-es gárdának, játszottam száz élvonalbeli mérkőzést, emellett BL- és UEFA-kupa-selejtezőt. Nem gondolom, hogy egy játékos jövőjével így kellene foglalkozni, ahogy azt az esetemben tették. Nem vagyok link ember, sosem vettem félvállról a dolgokat, tiszta a lelkiismeretem. Úgy látszik, ez a hála. Sajnos nem minden olyan szép az MTK-nál, amilyennek kívülről tűnhet. Remélem azonban, hogy az én történetem, az, hogy mindezt elmeséltem, segít abban, hogy a jövőben más játékossal ne fordulhasson elő hasonló eset.