Az ETO-vita – Szöllősi György jegyzete

„Közpénzt nem költhetünk az első osztályú labdarúgócsapat működtetésére” – jelentette ki Győr polgármestere. Mármint az előző, Borkai Zsolt 2015 márciusában a Kisalföldnek nyilatkozva. Ez akkor történt, amikor Tarsoly Csaba cégbirodalma kártyavárként összeomlott, aminek következtében az NB I-es csapat is kizuhant az élvonalból egyenesen az NB III-ba, s majdnem három év telt el, mire a város talált olyan befektetőt, Mányi Józsefet, aki hajlandó volt rendezni az örökölt adósságokat, rendbe tenni az addigra lerongyolódott futballklubot.

„Az önkormányzat ezután sem lesz tulajdonos, és a felnőttcsapat működését közpénzből nem tudja segíteni, az utánpótlás-nevelést azonban továbbra is támogatni fogják” – idézte a megyei lap a korábbi kijelentését megerősítő polgármestert. Mondom, az előzőt.

Ehhez képest most azon kajánkodik a fél magyar média, hogy az új polgármester, Dézsi Csaba megelégelte, hogy a város eddig százmilliókkal segítette az ingyenélő profi focistákat, s ez nem mehet tovább. És ezt a vaskos félreértést maga a polgármester sem igyekszik eloszlatni, vagy maga is egy félreértés áldozata, ugyanis ezt írta a Facebookon: „Ezt a lelketlen, szívtelen, munkának nem nevezhető teljesítményt nem vagyok hajlandó pénzzel honorálni. Ha ezt munkának nevezném, amit a győri ETO színeiben futballozó emberek manapság produkálnak a pályán, az sértő lenne azokra a győri dolgozó emberekre, akik munkával keresik meg nap mint nap a kenyerüket.”

Nos, az NB II-es csapat futballistáinak teljesítményéről természetesen szíve joga véleményt mondani a polgármesternek, mint minden szurkolónak, de a város eddig sem adott egyetlen fillér közpénzt a profik fizetésére, nem is adhat. Szimpla népszerűség-hajhászásnak tűnik tehát a sikertelenség esetén persze sosem közkedvelt „futballozó emberek” ellen hangolni a polgárokat. Főleg, hogy a pénz, amit a tulajdonos kér, továbbra is a Fehér Miklós Akadémiára, a gyerekek sportjára, a kollégiumra és az iskolára kellene (ha jól értjük a klub nem kevésbé ellentmondásos kommunikációját). A polgármester pedig – bár a felnőtteket szidja – a jelek szerint erre, a fiatalok amatőr sportjára nem ad támogatást, mondván, „nincs rá pénze a városnak”. Az ország egyik leggazdagabb megyeszékhelyének, amelynek csak az iparűzési adóból származó bevétele meghaladja a 20 milliárd forintot (ennek kevesebb mint egy százalékát kapta az ETO utánpótlása az elmúlt két évben a várostól: 127, illetve 163 millió forintot), s ahol az önkormányzat – elismerésre méltó módon – milliárdos nagyságrendben támogatja a helyi kultúra többi ágát, a színházat, balettet, könyvtárat, a művelődési házakat, a filharmonikusokat. A profik önkormányzati támogatásáról tehát a jelek szerint szó sincs, Dézsi Csaba mégis az NB II-es csapat játékosainak lelkesedéséhez köti a támogatást, sőt a hírek szerint a szakvezető személyére is van javaslata. A polgármester most rajzzal is szemléltette, mint gondol a helyzetről (különös, de az ETO fordulatos története során nem elsőként nyúlt ehhez a kifejezési formához krízishelyzetben...), pedig megnyilatkozásaiból nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal éppen őt „rajzolhatták” meg.