Budafok: és lőn Világosság! – nagy célokat tűztek ki

Az 1950-ben Budapesthez csatolt, ma a főváros XXII. kerületét alkotó, egykor többségében svábok lakta Budafok futballcsapata, a Budafok MTE – amelyet 1912-ben még Világosság Football Club néven alapítottak – az évtizedek során megjárta már a magyar futball minden mélységét, de olykor egy-egy hegyormára is felkapaszkodott. A háború után egy évig, az 1945–1946-os idényben az NB I-ben is szerepelt az Aranycsapat későbbi legendás szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv irányításával, ám volt, hogy a budapesti bajnokságban sínylődött.

Alapvetően viszont klasszikus NB II-es együttes, története csaknem nyolcvan évét töltötte a változó nevű és lebonyolítású második vonalban (amelyből a pályán sohasem esett ki, pusztán az átszervezések áldozataként sorolódott alacsony osztályba többször is).

Négy éve, 2015 nyarán viszont történeti mélyponton volt: másfél évtizede szerénykedett már a BLSZ I-ben, az amatőr fővárosi bajnokságban, kvázi az országos negyedosztályban, saját utánpótlás nélkül, felújítás után kiáltó stadionnal és klubhelyiségekkel, szinte kilátástalan helyzetben. Elérkezett az ideje az összefogásnak, amelynek élére Jakab János, a csapat korábbi NB II-es játékosa állt, aki a Tatabánya színeiben volt NB I-es labdarúgó is, és edzőként dolgozott a MEDOSZ Erdértnél (ahol játékosa volt az ifjú Orbán Viktor is), illetve felügyelőbizottsági elnökként segítette a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia munkáját. Jakab János immár a budafoki klub tiszteletbeli elnöke, neki köszönhetően érkezett Budafokra befektetőként Robert Belteky, alias Bélteky Róbert ausztrál–magyar üzletember, aki azon túl, hogy a kontinensnyi déli országban parkolóházak százait üzemeltette, korábban a legnépszerűbb ausztrál profi futballklub, a Melbourne Victory egyik tulajdonosa és támogatója is volt.

„Szerettem volna megvásárolni, majd megpróbálni felvirágoztatni egy magyar klubot is, miután a melbourne-i csapatom már többször megnyerte a bajnokságot – mondja Bélteky Róbert. – Nem első osztályú klub megvásárlására gondoltam, kisebb egyesületet szerettem volna, és Jakab János barátom ajánlotta a figyelmembe a nagy múltú Budafokot, amely méltatlan helyzetben sínylődött, és szüksége volt egy megbízható befektetőre, miután korábban olyan sokan kihasználták már a klub vezetőinek jóhiszeműségét.”

Bélteky fantáziát látott a projektben és nem is habozott: hamarosan 95 százaléknyi tulajdoni hányadot szerzett az egyesületben (öt százalék egy, a budafoki futballért felelősséget érző közalapítványé maradt). Már a közös munka kezdete is biztató volt, az Újbudával fuzionálva a Budafok egy osztályt máris feljebb léphetett, és a 2015–2016-os idény küzdelmeit az NB III Közép-csoportjában kezdhette meg Budafoki MTE-Újbuda néven. A lelkesedés, az elhivatottság és a stabilizálódó háttér a pályán is gyorsan meghozta az eredményét, első nekifutásra negyedik lett a csapat, egyetlen ponttal csúszva le a dobogóról. A következőben viszont már magabiztosan, 11 pontos előnnyel megnyerte a bajnokságot Prukner László vezetőedző irányításával, miközben a Magyar Kupában páratlan bravúrt vitt véghez azzal, hogy első NB III-as csapatként jutott el a legjobb négy közé, s ott is csak a későbbi győztes és bajnoki címvédő Ferencváros előtt hajtott fejet, miután a menet közben búcsúztatta például a Videotont is. Azóta, 2017 nyarától a Budafok stabil tagja az NB II-es mezőnynek – ahogy az a hagyományaihoz, a múltjához illik.

Amióta Bélteky Róbert átvette a klub irányítását, részben az ő, részben a tao- és önkormányzati támogatásnak köszönhetően az egyesület infrastruktúrája jelentős ráncfelvarráson esett át. Miként Vizi Sándor elnök kérésünkre összefoglalta: 2016 és 2018 novembere között három ütemben elkészült a Promontor utcai stadion fedett lelátója, továbbá egy modern szociális blokk a hazai és a vendégcsapatnak, két büfé, a VIP-lelátó, a korszerű játékoskijáró és a villanyvilágítás is. Megtörtént a centerpálya teljes felújítása, beleértve a gyepszőnyeg cseréjét és a pályafűtési-rendszer lefektetését, és az utánpótláscsapatok két kis műfüves pályát kaptak a gyakorlatozáshoz.

Merthogy most már van saját utánpótlása is a klubnak, amelynek igencsak nehéz volt pótolnia azokat az alapvető hiányosságokat, amelyek a BLSZ-ben töltött másfél évtizedben megrendítették az alapjait, így elsősorban a saját utánpótlását, amelyet az alapoktól kellett újra felépíteni. Amikor visszakerült az NB III-ba, egyetlen budafoki kötődésű játékosa sem volt, most az NB II-ben pedig már öt saját nevelésű futballista is a felnőttkerethez tartozik. A tizenhét esztendős Farkas Bálint nem csupán bemutatkozott, már gólt is szerzett az NB II-ben. Budafokon immár távlati cél is van: átvenni egész Dél-Buda utánpótlásának a szervezését és irányítását.

A vezetőség abban bízik, hogy most, miután rendezettek a körülmények, biztos a háttér a nyugodt munkához, amelyhez minden feltétel megvan, a pályán is folytatódik a töretlen fejlődés. A 2018-as tizennegyedik hely után a nemrég véget ért idényben a tizenhatodik helyen végzett az együttes a húszcsapatos Merkantil Bank Ligában, de a vezetőség határozottan jelentős előrelépést vár. Jakab Jánostól megtudjuk: az új idényben az a cél, hogy a mezőny első felében, vagyis a legjobb tíz csapat között végezzen a Budafok.

A feladat megoldása legfőbbképpen két tehetséges fiatal vezetőre vár – nem olyan régen mindketten még a pályán szolgálták a Budafok felemelkedését. A korábban a Kaposvári Rákócziban, a Debrecenben és a Ferencvárosban is futballozó, 39 éves Oláh Lóránt a 2016–2017-es idényben még csatárként segítette 16 góljával az NB II-be jutáshoz a Budafokot, 2017 júniusa óta viszont sportigazgatóként felel az együttes szerepléséért. Első sportvezetői idényében még afféle játékos-sportigazgatóként, a játéktól elszakadni nem tudván, még maga is részt vett a felkészülésben, és öt mérkőzésen pályára is lépett a csapatban, de most már kizárólag az irodai feladatokra koncentrál. A másik pedig a nála is öt évvel fiatalabb vezetőedző, a 34 esztendős Csizmadia Csaba.

A marosszentgyörgyi származású korábbi védőjátékos Oláh Lóránthoz hasonlóan a Ferencvárosban futballozott, és ő is a pályán szolgálta a Budafokot 2016-tól, mígnem 2018 decemberében új fejezetet nyithatott az életében: a gyenge bajnoki rajt miatt menesztett Vitelki Zoltán helyére a klub neki ajánlotta fel a vezetőedzői posztot. Eleinte játékos-edzőként látta el a feladatot, majd miután benn tartotta az együttest, véglegesítették a pozícióját. A vezetőség nem titkolja, hogy mindkettőjükben nagy potenciált lát, és hosszú távra tervez velük.

És milyen perspektívát lát a vezetőség a klub előtt? Mennyire mernek nagyot álmodni Budafokon? Jakab János szerint négy év alatt a munka felét tudták elvégezni, folyamatosan szeretnének fejlődni, és hogy nem kishitűek, azt jelzi, hogy a tulajdonos már kijelentette: ha csapat elérné a célját, és feljut az élvonalba, vállalják az NB I-es tagságot, a szereplésnek pénzügyi akadályai nem lennének.

Odáig még természetesen hosszú út vezet, de a tulajdonos egyáltalán nem csupán álomként tekint az élvonalbeli szereplés lehetőségére. A hetvenes évek közepének budafoki együttesét (lásd az alsó csapatképen) szokták a klubtörténet legjobbjának nevezni, de az egyesület vezetősége szeretné, hogy a most alakuló csapat a nem is olyan távoli jövőben hasonlóan eredményessé váljon, sőt felül is múlja.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. június 29-i lapszámában jelent meg.)