Ferenczi: Talán nem tőlem kéne kérdezni, miért nem jutott fel a Gyirmót

„Sok mindenről beszélhetnék, így például arról, hogy egy éve segíteni érkeztem Gyirmótra. A tavaszi mérkőzések mindegyikén kezdő voltam, s nyolc gólt szereztem. Hogy miért nem sikerült mégis a feljutás, talán nem tőlem kellene megkérdezni. Ősszel már csak egyszer voltam kezdő, és egyetlen gól sem áll a nevem mögött. Nem magyarázkodom, de tény, hogy arccsonttörésem után a szezon kezdetekor távolították el arcomból a lemezeket, majd amikor rendbe jöttem, megsérült az Achilles-inam. Ez az oka a kevés játéknak, illetve a gólszegénységnek” – kezdte összegzését Ferenczi István, aki arra a szóbeszédre is reagált, hogy az utóbbi időben nem jött ki Csank János vezetőedzővel.

„Nem volt nekem semmi bajom Csank Jánossal. Persze ha úgy hozta a helyzet, mondta a magáét a bajsza alatt, és az is igaz, nem éreztette velem, hogy ragaszkodna hozzám, de ez benne van egy futballista életében. Laki Balázs mást játszik, mint én, mélyebben futballozik, ám Oross Mártont aligha kellene egy lapon emlegetni velem…” – fogalmazott a csatár.

A kilencszeres válogatott Ferenczi csaknem húszévnyi karrierút után a visszavonuláson gondolkodik csatár. Noha közös megegyezéssel történt a válás, a háttérben szakmai és pénzügyi gondok is állhatnak. Ha Ferenczi István mégis meggondolja magát, a tizenharmadik klub következhet pályafutásában. A Gyirmót volt ugyanis a tizenkettedik klubja pályafutása során – az ETO-t, a Vasast és a ZTE-t éppenséggel kétszer is szolgálta –, úgyhogy adódik a kérdés: minek tudható be a gyakori csapatcsere, illetve lesz-e tizenharmadik egyesülete?

„Akadnak nálam hírhedtebb vándormadarak is, nézzék csak meg Budovinszky Krisztián karrierjének állomásait. Így aztán ezen a téren nem leszek csúcstartó még akkor sem, ha netán másik csapathoz szerződöm. Sokat beszélgettem a jövőmről a családdal, a menedzseremmel, Vörösbaranyi Józseffel s természetesen a legjobb barátommal, Dzsudzsák Balázzsal. Van, aki a folytatásra biztat, ám a többség nem bánná, ha harmincöt évesen felhagynék a profi futballal, s egy osztrák kiscsapatban folytatnám. Noha hív a Szolnok, és nem titok, ajánlatot kaptam Kecskemétről is, mégis inkább az amatörizmus felé hajlok. S hogy miért volt a pályafutásomban a gyakori klubváltás? Sohasem emberi, mindig szakmai és anyagi ok állt a klubcsere mögött, de volt olyan egyesület is, amelyik eladott, mert kellett a pénz az életben maradásához” – válaszolta a játékos, aki karrierje korábbi állomásait is felidézte és kitért a lehetséges jövőre is.

„Tudomásom szerint a legtöbb pénzt a ZTE zsebelhette be, miután eladott az angol Barnsleynak. A Ferencvárosban pedig új otthonra leltem. Angliából hazatérve lettem az akkor NB II-ben szereplő együttes tagja, és harminckilenc góllal segítettem vissza a Fradit az élvonalba. Ma sem feledem a rólam szóló rigmusokat, a közönség szeretetét. Amúgy egyik csapatnál sem éreztem rosszul magam, sehol nem játszottam görcsbe rándult gyomorral, ám az Üllői úton élmény volt futballozni. Csaknem húszévnyi pályafutás alatt sok mindent tapasztaltam, jól beszélek angolul, úgyhogy talán még a menedzserem irodájának is dolgozhatnék. Konkrét ajánlatot ugyan még nem kaptam Vörösbaranyi Józseftől, de egyszer elkottyantotta már, nem csak labdarúgóként számít rám…” – utalt jövőbeni terveire Ferenczi.