Bundesliga: Sallainak már meccs közben elment a hangja; beérné Szalait

– Tizenhat hónap után szerzett gólt a Bundesligában. Mit érzett, amikor látta, hogy csúsztatása után a hálóban köt ki a labda?
– Hatalmas teher esett le a vállamról – válaszolta a Nemzeti Sportnak Sallai Roland, aki a Freiburg–Union Berlin (3–1) mérkőzés első hazai gólját szerezte. – Nagyon régóta vártam a pillanatra. Többször egészen közel álltam hozzá, novemberben a Werder Bremen ellen videobíró vonta vissza a gólomat, és korábban is akadtak ígéretes helyzeteim. A sors fintora, hogy éppen ilyen lehetőségből sikerült a kapuba találnom.

– Kissé rekedtes a hangja… Ilyen nagy ünneplést csapott?
– Dehogy! Természetesen örültünk a győzelemnek, de ezen a héten is nehéz mérkőzés vár ránk, nem vittünk túlzásba semmit. A hangom még a mérkőzésen ment el. Ahogy véget ért, indultam haza pihenni és regenerálódni.

– Visszatérve a gólra: begyakorolt figura, hogy szögleteknél az öt és felesen belül, a rövid saroknál várja a labdát?
– Erre a mérkőzésre azt a feladatot kaptam, hogy blokkoljam a kapust. A labdának nem feltétlenül kellett volna felém jönnie, de láttam, hogy nagyon jól érkezik, s ha teszek néhány lépést felé, gólt szerezhetek. Szerencsére így is lett.

– Azt se feledjük, hogy gólpasszt adott, és nem sokon múlt, hogy duplázzon. Egyedül tört kapura, be is talált, és már ünnepelt, amikor kiderült, lesről ugrott ki.
– Támadás közben nem nagyon figyeltem, mi történik körülöttem, kizárólag a labdára koncentráltam és arra, hogy jó ütemben szakadjak el a védőtől. Amikor belőttem, a szurkolók hangjától nem hallottam a sípszót, az sem tűnt fel, hogy a partjelző beintette volna a lest. Jó lett volna két gólt szerezni, de nem vagyok telhetetlen, az egynek is nagyon örülök.

– Ez volt eddig a legjobb mérkőzése a Bundesligában?
– Jól ment a játék, de teljesítettem már jobban. A bemutatkozó mérkőzésem mellett, amelyen gólt szereztem, több olyan találkozó is volt, amelyeken nem sikerült a kapuba találnom, de nagyon jól éreztem magam a pályán. Természetesen azok az összecsapások, amelyeken eredményes is vagyok, mindig különlegesebbek és fontosabbak az átlagnál, de úgy érzem, sok jó meccset játszottam már a Freiburgban.

– Januárban azt mondta lapunknak, hogy százszázalékos állapotban várja a bajnokság folytatását, február végéig mégsem kapott sok játéklehetőséget. Miként élte meg?
– A sérüléseket szerencsére magam mögött tudtam, lekopogom. Vigyázok magamra, edzések előtt és után is végzek extra feladatokat, odafigyelek a regenerálásra. Szerettem volna, ha januártól stabilan számol velem az edző, de önbizalmat adott, hogy mindig megnyugtatott, és azt mondta, elégedett az edzésmunkámmal. Az ő dolga sem könnyű, a keretben nyolc-kilenc játékos közül kell válogatnia három támadó pozícióra, hatalmas a konkurencia a csapatba kerülésért – ezért sem vettem magamra, amikor csak a kispadra fértem oda. Sőt! Ez idő alatt talán többet fejlődtem, mintha a pályán lettem volna. Edzéseken kétszáz százalékon pörögtem, rengeteg plusz munkát végeztem, minden erőmmel arra törekedtem, hogy újra elnyerjem Christian Streich bizalmát. Azt hiszem, ilyen helyzetben amúgy sincs más út. A futballistaélet tele van hullámvölgyekkel és nehézségekkel, a gödörből csak úgy lehet kimászni, ha az ember nem törődik bele a sorsába, hanem még jobban hajt, és bizonyítja, hogy az adott poszton ő a legjobb.

– A legutóbbi két bajnoki mérkőzésen kezdőként jutott szóhoz, ezt lehet jó jelnek tekinteni?
– Mindenképpen, és remélem, ezután is ez lesz a jellemző. Persze sok függ a taktikától. Nem egy olyan mérkőzésünk volt, amelyen azért nem kaptam lehetőséget, mert szélsők nélkül állt fel a csapat, szombaton az Union Berlin ellen pedig csatárt játszottam.

– Melyik poszton érzi a legjobban magát?
– Igazából mindegy, a támadósor melyik részén szerepelek, a legfontosabb, hogy a kapu közelében legyek. Örülök minden labdaérintésnek, próbálok minél többet játékban lenni, élvezem a focit.

– Az Union Berlin legyőzését követően angolul adott interjút a klub honlapjának, inkább azt használja a német helyett?
– Egyelőre magabiztosabbnak érzem az angol nyelvtudásomat, ha meg kell szólalni a sajtó előtt. A németem is egyre jobb, a csapattársakkal úgy beszélgetek, s a városban is jellemzően azt használom. Barátnőmmel és francia buldogunkkal másfél éve lakunk Freiburgban, nagyon megszerettük a várost, megvannak a kedvenc kávézóink és kirándulóhelyeink.

– Ha hosszú távra tervez, említést érdemel, hogy Szalai Ádám a Bundesliga legeredményesebb magyar játékosa ötvenkét góllal. Felzárkózhat hozzá a jövőben?
– Hatalmas eredmény lenne, ha valamikor megközelíteném, esetleg lehagynám. Ami azt illeti, rajtam nem múlik, napról napra azon dolgozom, hogy minél jobb legyek.

– Egyre közeledik március huszonhatodika, a magyar válogatott Európa-bajnoki pótselejtezője Bulgária ellen. Eszébe jut időnként a mérkőzés?
– Amióta Marco Rossi egyik segítője kinn volt februárban a kölni mérkőzésünkön, és a lefújást követően néhány percet beszélgettünk, egyre jobban várom. Természetesen, ha edzés vagy mérkőzés van a Freiburgnál, kizárólag arra koncentrálok, de amint hazaérek és kiengedek, sokszor elgondolkodom, milyen jó lenne az Eb-re kijutást ünnepelni.

NÉMET BUNDESLIGA
25. FORDULÓ
Freiburg–Union Berlin 3–1 (Sallai 34., Günter 55., R. Koch 82., ill. S. Andersson 61.)