Dzsudzsák: A Liverpool? Oda sem engedett el a Dinamo

– A török légitársaság lett az egyéni szponzora?
– Ha így folytatom, az lehet – vette a lapot Dzsudzsák Balázs a Nemzeti Sportnak adott válaszában.
– Mivel a Dinamo kétszer is Törökországban edzőtáborozik a télen, ezekben a hetekben valóban többet repülök oda. Ami pedig a mostani villámlátogatást illeti, a kellemest összekötöttem a hasznossal – előbbi a hazaugrást, utóbbi az ügyintézést jelentette. Jövök-megyek, mint a pályán…

– Befáslizva is?
– Edzésen szétrúgtak. Teszem hozzá, nem direkt. Az egymás közötti játék során az egyik lelkes fiatal egy ütemet késett. Ráadásul a bal lábamat találta telibe. Este még csak fájt, másnapra bedagadt. Szerencsére csak a látvány volt csúnya, súlyosabb baj nem történt. A vasárnapi, Steaua elleni mérkőzésen pályára is léptem. Igaz, beinjekciózva.

– Ezek szerint a szerdai játékának sincs akadálya?
– Nincs hát! Ha fáj is kicsit, kibírom.

– Na ja, ez lesz az ötvenedik!
– Már belegondolni is jó. Nagy dolognak tartom, hogy huszonhat évesen itt tartok. Ritkán szoktam ilyet mondani, de büszke vagyok rá!

– Gera Zoltán és Juhász Roland távollétében a csapatkapitányi karszalagot is felhúzhatja?
– Titkon azt remélem, hogy igen, a cseresznyét az jelentené a habos tortán. Persze a csapatban akad még egy-két futballista, aki méltán viselhetné a karszalagot, ezért presztízskérdést nyilván nem csinálok belőle. Ha a szövetségi kapitány megtisztel a választásával, örülök, ha másra esik a voksa, akkor sem szomorkodom. Az ötven válogatottságot úgysem veheti el tőlem senki.

– És ha azt mondom, már csak negyvenhat nap?
– Rávágom, hogy Románia.

– Ennyire a meccs lázában ég?
– Nincs olyan nap, hogy ne kerülne szóba! A román újságírók ugyanis állandó vendégei a Dinamo Moszkva törökországi edzéseinek, a tévé pedig az összes mérkőzésünket közvetíti. Ami egyrészt érthető, hiszen az edzőnkre, Dan Petrescura mind a mai napig kíváncsiak, másrészt nekem kicsit sok. Folyton interjút kérnek, azt szeretnék, hogy valami nagyot mondjak, hogy kijelentsem, ez lesz életem meccse, vagy hogy erre készültem gyerekkorom óta. Erre azonban hiába várnak, mert nem vagyok hajlandó vagdalkozni. Ha belemennék az üzengetésbe, az aligha terelné jó irányba a történetet. Rendben, más meccs lesz, mint a többi, ám egy futballcsatából bűn lenne háborút kreálni. Nyerjük meg szép csendben, és kész.

– A csend garantáltnak tűnik…
– Rettentően sajnálnám, ha a FIFA nem enyhítene az ítéletén. Ha telt ház lenne a Puskás Ferenc Stadionban, legalább negyvenezer okunk lenne a győzelemre, így viszont… Fura, borzasztóan fura lesz egy ekkora tétre menő összecsapást kongó lelátók előtt megvívni. Tudom, mit beszélek, nemrég volt balszerencsém megtapasztalni, milyen érzés nézők nélkül játszani. December elsején a Rubint fogadtuk, az előző hazai fellépésünkön, a Zenit ellen kitört botrány miatt zárt kapuk mögött. Annak a kilencven percnek mindössze két pozitívuma volt: három nullára nyertünk, miközben olyan jól hallottuk a kispadról érkező taktikai utasításokat, mint még soha…

(...)

– Nyugodtan elárulhatja, volt-e valós alapjuk a távozásáról szóló híreknek.
– Volt. Nem rajtam múlt, a Dinamo nem engedett el.

– A Liverpoolba sem?
– Oda sem. Erről azonban nem mondhatok többet, nem az én tisztem. Bocsánat, annyi mégis kikívánkozik belőlem, hogy bár idehaza már sokan leírtak, a jelek szerint néhány tekintélyes külföldi klubnál még hisznek bennem.

DZSUDZSÁK BALÁZS CSALÓDOTT AMIATT, HOGY NEM ENGEDTE EL A DINAMO? ZRIKÁLJÁK EGYMÁST DAN PETRESCUVAL A MAGYAR–ROMÁN ELŐTT? VÁLASZOK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN.