Dzsudzsák Cocuvel gyakorolta a jobblábas lövéseket

– Régóta gyakorolja a jobblábas lövéseket?
– Eddig sem csak támaszkodásra használtam a jobb lábamat, noha nagyjából egy héttel ezelőtt az egyik csapattársammal együtt a többiektől félrevonulva kifejezetten azt fejlesztettem. Phillip Cocu másodedző felpasszolta nekem a labdát, én meg lövöldöztem egyből. Arra azonban nem számítottam, hogy az alkmaariak otthonában kétszer is a kapuba küldöm a labdát, s mind a kétszer a tizenhatoson kívülről.

– Ha ilyen jól megy mindkét lábbal, legalább több variációs lehetősége lesz Fred Rutten vezetőedzőnek.
– Igen, mondta is, most már számítsak rá, hogy ide-oda irányít majd a pályán – persze, csak viccelt. Mindenesetre saját magam miatt is fejlesztem a jobbomat, mert kétlábas futballistaként többféle helyzetből is veszélyesen tudok kapura lőni, arról már nem is beszélve, hogy a védők kicselezésére is nagyobb esélyem mutatkozik, ha nem csupán egy irányba tudok kellően gyorsan mozogni a labdával. Mint például Arjen Robben, aki „kényszerballábas", mindig balra cselez – igaz, az esetek jelentős többségében meg is veri ellenfeleit egy az egyben, ezért is világklasszis. Én viszont arra törekszem, hogy a megfelelő lövési technikák elsajátítása mellett képes legyek mindkét irányba jól mozogni a labdával, mert így kiismerhetetlen leszek őrzőim számára, az pedig jelentős előny.

– Csaknem két hónap elteltével szerzett ismét gólt a bajnokságban. Ingerült volt emiatt?
–Igencsak. Miután Ibrahim Afellay januárban a Barcelonához távozott, kimondva-kimondatlanul tőlem várták, illetve várják, hogy meccseket döntsek el, kaptam is új, rendkívül jó feltételekkel kialakított szerződést az eindhoveni vezetőktől. Én pedig minden egyes pályán töltött percben bizonyítani szeretnék nekik, s mivel december óta nem tudtam gólt szerezni, frusztrált voltam, a szombati mérkőzésen ezért jelentős tehertől szabadultam meg. Fontos pillanatban lőttem az első gólt, a másodikkal meg gyakorlatilag végleg eldöntöttem a meccset. Ha úgy tetszik, megnyugodott a lelkem.

– Már nincs olyan együttes a tizennyolc csapatos holland élvonalban, amelynek ne lőtt volna gólt, az Alkmaar eddig megúszta.
– Erre nem gondoltam volna. Egyébként az AZ-ről eszembe jut egy másik sztori. Három évvel ezelőtt, éppen februárban játszottam ellene első alkalommal Hollandiában, s bár gólt nem szereztem, a tőlünk időközben távozó Danko Lazovics nekem köszönhette a gólját. Vagy harminc méterről kapura bombáztam a labdát, amely a lécről vágódott vissza a mezőnybe, Lazovics pedig jókor volt jó helyen. De most már el is felejthetem ezt a lövést, hiszen az alkmaari csapat kapcsán nyilván a szombati duplázásom jut eszembe először.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!