Esterházy Mátyás: Dominik dönthetett arról, megy-e, vagy marad

– Végleges a döntés?
– Azért jelentettük be kedden, hogy Szoboszlai Dominik Salzburgban marad, mert bár az átigazolási időszak október elejéig tart, szerettük volna elejét venni a további pletykáknak, és nyugalmat teremteni Dominiknek – mondta a Nemzeti Sportnak Esterházy Mátyás, Szoboszlai Dominik menedzsere, miután a futballista a Liverpool elleni barátságos meccset követő sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az ősszel is a Salzburgban futballozik. – Világos elképzelésünk van arról, hogyan kell felépíteni a karrierjét, figyelembe vettünk minden tényezőt, majd ezt követően arra jutottunk, hogy akkor segítjük leginkább a pályafutását, ha a nyári átigazolási időszakban nem hagyja el csapatát. A mostani klubjában meghatározó futballistaként, vezérként számolnak vele, ennek köszönhetően nyugodtan készülhet az előtte álló feladatokra, az esetleges klubváltással pedig legkorábban decemberben szeretnénk foglalkozni.

– Szoboszlai Dominik is a Salzburgban képzelte el a jövőjét?
– Ha nem így lenne, nem maradt volna.

– Felkészültek arra, mennyien támadják majd a mostani döntésüket?
– Ha nem lenne világos elképzelésünk az előttünk álló évekről, nem hozunk végső döntést augusztus végén. A legfontosabb, hogy Dominik végre csak a labdarúgásra és az előtte álló feladatokra tudjon összpontosítani, és úgy futballozzon, ahogy a bajnoki szünetet követő időszakban tette.

– Mi a motiváció a következő hónapokra?
– Szeretne a klub történelmének részévé válni azzal, hogy a Bajnokok Ligája rájátszásában főtáblára juttatja az együttest. Korábban ez sosem sikerült, az előző idényben ugyanis a Salzburg a bajnoki címmel egyből a csoportkörbe jutott. Emellett a válogatottban is a legjobbját akarja nyújtani. Dominikot ezek a feladatok ösztönzik, amiért nagyon büszke vagyok rá, a fiatalok pedig felnézhetnek rá.

– Néhányan feltehetik a kérdést: a Bajnokok Ligája-rájátszás miatt nem szerződtek a Milanhoz?
– Az emberek természetesen rengeteg kérdést tehetnek fel, ez így van jól. Mi azonban járjuk a saját utunkat, és azzal foglalkozunk, ami Dominik hosszútávú karrierje szempontjából szerintünk helyes. Sokat gondolkoztunk a végső döntésen, végig nyíltan beszéltünk a Salzburggal, és a múlt héten arra jutottunk, hogy mindkét félnek az a legjobb, ha nem most váltunk klubot. A szerződése még két évig érvényes, a klub vezetői előtt is világos, hogy előbb-utóbb Dominiknak szintet kell lépnie. Ezek után nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, már nem évekre tervezünk Ausztriában. Ugyanakkor most ez tűnik megfelelő döntésnek.

– Úgy is értelmezhetjük a szavait, hogy a labdarúgó csak négy hónapig marad Salzburgban.
– Bárki bármit belehallhat a szavaimba, én azonban világosan szeretek kommunikálni, eddig is mindig így tettem. Annyit mondhatok, hogy eddig is felelősségteljesen építettük a pályáját, és most sem azért döntöttünk a maradás mellett, mert rosszat akarunk neki. Ha nem lennének komoly ajánlataink, akkor nem augusztus végén zárnánk le a jövőjével kapcsolatos kérdéseket, hiszen az átigazolási időszak jó negyven napig még nyitva van. Minden döntésünkben Dominik fejlődését helyezzük az első helyre, ha ezt nem látnánk biztosítottnak, természetesen másként határoztunk volna. Salzburgban kellően magas szinten futballozik ahhoz, hogy ne kelljen mindenáron váltatnunk.

– Ha a télen Erling Haalandot átigazolta a Dortmund, Takumi Minaminót pedig a Liverpool, mi az oka annak, hogy a magyar játékosért még egyetlen klub sem tett visszautasíthatatlan ajánlatot a Salzburgnak?
– Ne felejtse el, Dominik karrierjével kapcsolatban a végleges döntést minden esetben ő maga hozza meg. Az, hogy a klubnak egy ajánlat visszautasíthatatlan, nem jelenti azt, hogy a játékosnak is az. Az egyesülettel teljes mértékben egy hullámhosszon vagyunk, olyan döntés született, amellyel mindkét fél elégedett.

– A menedzseri tevékenységére vonatkozó kritikákra felkészült? Sokan mondhatják, hogy ha ilyen teljesítmény után „nem tudta” eladni a középpályást, akkor valamit rosszul csinál.
– Azért dolgozunk, hogy olyan futballisták útját egyengessük, akiket a közvélemény és a szurkolók többsége már most valamelyik európai topcsapatban akar látni. Ugyanakkor a munkám megítélésével kapcsolatban egyetlen vélemény érdekel, és az Dominiké. Nem a szurkolóknak, hanem az ügyfeleimnek kell megfelelnem, azt gondolom, hogy Dominik elégedett a munkámmal, és rendkívül nyugodtan tekint az előtte álló feladatokra. A célunk ez volt, kijelenthetem, hogy ezt most elértük.

– Volt olyan pillanat a nyáron, amikor a klubváltás tűnt valószínűbbnek?
– Mivel az átigazolási piac egyik legkeresettebb játékosáról beszélünk, Dominik dönthetett arról, hogy megy-e, vagy marad. Ritka helyzet ez, valljuk be őszintén. A klubbal végig nyílt és őszinte beszélgetéseket folytattunk az utóbbi hónapokban, és az utolsó megbeszélés után úgy álltunk fel az asztaltól, hogy mindenki ugyanazt akarta. A Salzburg szeretné, hogy Dominik segítsen bejuttatni a csapatot a BL-csoportkörbe, és mivel Salzburgban vált felnőtt férfivá, érett játékossá, szerettük volna érzékeltetni, hogy nekünk mennyire fontos, amit a klubtól kaptunk. Nyilván érkeztek olyan ajánlatok, amelyeken elgondolkodtunk, de végül abban maradtunk, hogy a legjobb döntés maradni.

– Ha Ralf Rangnicket nevezték volna ki a Milan vezetőedzőjének, akkor sem beszélnénk klubváltásról?
– Nem tudom, mert nem nevezték ki vezetőedzőnek. Jó viszonyban vagyok Ralf Rangnickkal, ám nem lett volna etikus a Milanról beszélnem vele, amíg nem nevezik ki a kispadra. Mivel ez nem történt meg, minden ilyen jellegű találgatás értelmét vesztette.

– Mi történik, ha szeptember végén egy BL-főtáblás topcsapattól érkezik ajánlat, magas átigazolási összeggel és mesés fizetéssel? Akkor is kitartanak a maradás mellett?
– Kezet fogtunk a vezetőedzővel és a sportigazgatóval, a mi életünkben az adott szó a legfontosabb. Eldöntöttük, mi a legjobb, és kitartunk az álláspontunk mellett. Nyugodtan várom a következő hónapokat, Dominik is nyugodtan beszélt a jövőjéről, és úgy jön haza a válogatotthoz, hogy nincsenek kérdések a karrierjét illetően. Ezt az állapotot semmiért sem áldoznánk fel. Mindannyian boldogok vagyunk.

– A mostani nyáron eladhatták volna annyi pénzért, hogy ő legyen minden idők legdrágább magyar labdarúgója?
– Nagyon kérem, senki se vegye szerénytelenségnek, de a jövőben – akár télen, akár jövő nyáron – is ilyen áron adja majd el a Salzburg. Ugyanakkor többször elmondtam, nem az a célunk, hogy mindenáron nyélbe üssünk egy átigazolást, egyértelműen az a cél, hogy akkor váltson, amikor a lehető legjobban felkészült a következő szint megugrására.

– Nem tartanak attól, hogy a mostani döntést sokan annak tudják majd be, hogy a középpályás nem akarta vállalni a konkurenciaharcot egy európai topcsapatban?
– Az ilyen jellegű megnyilvánulások nem igazán foglalkoztatnak, mert a tények önmagukért beszélnek. Tizenhat esztendősen bekerült a Salzburg második csapatába, tizenhét éves kora óta az első csapattal készül, ahol válogatott játékosokkal vette fel a kesztyűt azért, hogy stabil tagja legyen a kezdőnek. A magyar válogatottba is tizenhat évesen hívták meg először, vagyis tizenkilenc esztendős korára elég sok feladattal nézett már szembe, és sosem futamodott meg a kihívás elől. Győztes típus, nem tart a konkurenciaharctól, már csak azért sem, mert bármikor is vált klubot, ezzel a helyzettel úgyis meg kell birkóznia. Az eddigi karrierjét végignézve logikátlan következtetés, hogy fél a kihívástól. Salzburgban például most mindenki alapemberként tekint rá, minden meccsen olyan teljesítményt várnak tőle, amelyet a szünet után mutatott. Ennek az elvárásnak megfelelni szintén egyfajta kihívás. Nem csinált hiúsági kérdést az átigazolásból, inkább beleállt az újabb feladatba. Ez a mentalitás talán idegen a magyar futballban, de mi büszkék vagyunk rá, és úgy ítéljük meg, hogy helyesen döntött.