Korolovszky: Nem voltam egy második Guti!

Korolovszky Gábor évek óta eltűnt a magyar futballrajongók szeme elől. A korábbi válogatott játékos 2003 nyarán szerződött Ciprusra, és azóta is ott szerepel. Pedig egykoron a Real Madridnak is tagja volt, igaz, csak a B-keretben vették számításba.

– Elégedett vagyok, nagyon jól érzem magam Cipruson – nyilatkozta Korolovszky a Nemzeti Sport Online-nak. – Hetedik éve futballozom a szigeten, bajnokságot, kupát nyertem, volt, hogy az év legjobb külföldi játékosának választottak. Az viszont igaz, hogy jelenleg a kiesés ellen küzdő csapatban futballozom.

– Több magyar futballista kevésbé volt elégedett a kinti körülményekkel, sokan főleg a fizetések elmaradására, csúszására panaszkodtak. Önnél ilyen eset nem fordult elő?
– Az Omonia Nicosiánál és az Apollon Limasszolnál nem, vagy csak nagyon ritkán, hiszen ezek nagycsapatok. Az Arisznál már inkább vannak csúszások, de szerintem ez nem csak ciprusi „specialitás”, az egész világon történnek ilyesmik.

– Ezek szerint hosszabb távon is Cipruson szeretne futballozni?
– Harminc éves múltam a nyáron, itt már nevet szereztem magamnak. Amennyiben kiesik a csapatom, akkor elgondolkodom a váltáson, de ha Cipruson nem találok magamnak új, élvonalbeli együttest, akkor el kell gondolkodnom a hazatérésen.

– Miután jól beszéli a nyelvet, a görög bajnokság nem jöhet szóba?
– Nem biztos, hogy megéri. Ott csak három igazán jelentős csapat van, a Panathinaikosz, az Olympiakosz és az AEK Athén. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy ők nem engem keresnek...

– Amíg itthon elsősorban a védelemben kapott szerepet, addig odakint középpályást játszik.
– Már évek óta. Az Omoniánál először én is védő voltam, de az edzőm úgy vélte, hogy a középpályán többet tudok hozzátenni a játékhoz. Ugyan többet kell hajtani, de ez egyáltalán nem baj, jól érzem magam ebben a szerepkörben. Bár lehet, az idő múlásával újra visszakerülök a védősor tengelyébe.

– Korábban futballozott Spanyolországban, ráadásul a Real Madrid B-csapatának volt a játékosa. Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?
– Felemás érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Önkritikusan el kell ismernem, hogy nem ütöttem meg azt a szintet, amit megkívántak.

– De valamiért csak leszerződtették Önt.
– Kint voltam próbajátékon, és ott megfeleltem. Félre ne értse, nem voltam annyira fogalmatlan, hogy belefejeljek a guruló labdába, ám a Real B-csapata akkor a másodosztályban játszott. Az egy bivalyerős bajnokság volt, amilyen birkózás, ütés, verés ment ott, arra én húsz évesen, a magyar NB II-ből érkezve nem voltam felkészülve. Talán, ha még van egy-két évem, többet elértem volna, de a Realnál is tudták, hogy nem vagyok egy második Guti vagy Redondo.

– Akárcsak egy évtizede Önnek, úgy most Szalai Ádámnak sem sikerült felkerülnie az első keretbe. De ahogy elnézem a B-csapat akkori keretét, talán csak Iker Casillas futott be komoly karriert.
– Sok jó játékos volt abban a keretben, és ha nem is a Real Madridban, de más élvonalbeli csapatban többen lehetőséghez jutottak, ez pedig ott nagyon nagy szó. Olyan tehetségeket fedeztek fel, hogy csak lestem. Mondják, hogy Magyarországon száz évenként bukkan fel egy tehetség, ott pedig minden héten.

– A válogatottságról milyen emlékei vannak?
– Hatszor szerepeltem a nemzeti csapatban, és őszintén bevallva, voltak rossz meccseim. Ezek közül is kiemelkedik a Moldova elleni összecsapás, amelyen az én hibámból kaptunk gólt. Bár egyszer Gellei Imre még Ciprusról is beválogatott, nem csodálkozom, hogy elfelejtettek. Talán ha százötven játékost kipróbálnának, akkor én is kaphatnék meghívót, de így is többet értem el, mint amire számíthattam. Helyén tudom kezelni a dolgokat, és ami a fontos: a családom, a barátaim így is büszkék rám.