Lang Ádám: Nem vagyok hibátlan, embernek születtem

Amikor egy héttel ezelőtt megbeszéltük Lang Ádámmal a kolozsvári találkozót, még nem sejthettük, hogy az interjúnak kellemetlen aktualitást ad a CFR–Steaua (1–1) rangadón történt eset. A mérkőzés 24. percében a kolozsvári csapat 25 éves, 22-szeres válogatott hátvédje egy csapattárstól kapott magas átadás után mellel haza akarta tenni a labdát, ám az irányt tévesztett, Florinel Coman lecsapott rá, és megszerezte a manapság FCSB néven szereplő bukaresti együttesnek a vezetést.

– Megemésztette a hibáját?
– Megemésztettem – mondta Lang Ádám. – Nem hétköznapi labdát kaptam, de nem szólhatok semmit, tisztában vagyok azzal, hogy másként kellett volna megoldanom a helyzetet. Utólag persze könnyű okosnak lenni. Most már tudnám a helyes lépést.

– Mit csinálna?
– Visszafejelném a labdát nagy erővel a mezőnybe, oda, ahonnan érkezett. Ami történt, rányomta a bélyegét a meccsre, hiába mondom, mert mondhatom, hogy egyébként jól játszottam. Ilyen a kapusok és a hátvédek sorsa; egy apró megingás, és vége az egésznek, a nyakadba varrják az eredményt.

– Hogyan tudja kezelni az ilyen helyzeteket?
– El kell fogadni, hogy nem vagyok hibátlan, embernek születtem. Néha rossz döntést hozok. Ebből lehet tanulni, a mostani eset például rávilágított arra, hogy a kétes helyzetekben nem szabad elegáns megoldást választani, hanem a legegyszerűbben kell cselekedni.

– Könnyen túllép a rossz pillanatokon?
– Muszáj. Volt még hátra hetven perc, túl kellett tennem magam rajta. Mindig jön a következő helyzet, és ha benned marad a negatív gondolat, biztos, hogy újra hibázol. Így működik az emberi agy. Amilyen információt táplálsz belé, úgy irányítja a cselekvésedet. Ha azt mondogatod magadban, hogy jaj, mi lesz, ha megint elrontom, leblokkol a tudat, és nem képes megfelelően kontrollálni a történéseket. Aztán tényleg rossz döntést hozol, még lejjebb csúszol, ahonnan végképp nehéz visszajönni.

– Hogyan talált önre a nyáron a CFR?
– Franciaországból mindenképpen el akartam jönni. Lerágott csont, hogy miért, unok is folyton erről beszélni. Ne vegye sértésnek, de most sem szeretnék már ebbe belemenni. Ami volt, elmúlt, onnan elvágyódtam, mert nem éreztem jól magam. Márpedig, ha az ember nem érzi jól magát, nem is képes olyan teljesítményt nyújtani, amilyet elvár magától. Váltásban gondolkodtam, jött a kolozsvári ajánlat a nemzetközi szintre hivatott CFR-től, a klub mondott A-t, én mondtam B-t, megtaláltuk a közös nevezőt, aláírtam. Szerették volna, hogy minél előbb csatlakozzak a kerethez, ez fontos jelzés volt nekem is. Mert akárhogy is van, végtére is azért lettem futballista, hogy mérkőzéseken játsszak. Itt jól érzem magam, tudom, hogy kellek, és ez hatással van arra is, hogy újra behívtak a válogatottba. A jelenben kell élned, a futballban nem számít a múlt. Hiába mondod, hogy de hát én két éve itt és itt játszottam, senkit sem érdekel.

– Miként élte meg a CFR közelmúltbeli, edzőváltással, kupakieséssel, vezetési zavarokkal terhes időszakát?
– Érdekes volt. Egyik napról a másikra mindenkit eltávolítottak a CFR-től, akivel tárgyaltam az átigazolásomról, és aki szerette volna, hogy ide kerüljek. Megérkeztem, egy hónappal később leváltották az edzőt, mostanában megint lehetett hallani pletykákat az újabb trénerváltásról. Ez nyilván nem az én dolgom, a klub hatásköre. Hozzátartozik egy labdarúgó életéhez, ezekre nem lehetsz hatással. Az én felelősségem, hogy milyen teljesítményt nyújtok a pályán, és milyen ember vagyok azon kívül.

– És milyen?
– Intelligens gyereknek tartom magam. Nem vagyok nagyszájú, nem akarok a társaság középpontjába kerülni, a nagyképűségnek a szikrája sincs meg bennem. Egészséges önbizalommal, énképpel élem az életemet. Ha tartalmas, értelmes beszélgetésről van szó, szeretem a társaságot, de egyedül sem unatkozom, feltalálom magam.

– A luxemburgi Dudelange elleni kettős vereséget és Európa-liga-búcsút több lap a román futball mélypontjaként értékelte.
– Úgy látom, a kudarcot és a hibát sokkal jobban felnagyítják, mint a sikert. Meglovagolják, olyan címet kreálnak, hogy a cikket minél többen elolvassák, kattintsanak oda. Rendben, nem volt szép eredmény, ezt kár tagadni. A visszavágó első félidejében visszakapaszkodhattunk volna, nem sikerült, jött két egyéni kihagyás és két gól. Gratulálni kell a luxemburgiaknak, nagyon együtt voltak a pályán, a 2016-os Eb óta mi is tudjuk, milyen az, amikor egy kis csapatot repít előre a flow-érzés.

– A városban azt beszélik, a bukás miatt kéthavi fizetésmegvonással büntette meg a CFR
a játékosait.
– Én ezt nem érzékeltem. Nincs ilyenről szó, és nincs is értelme elővenni az ostort és korbácsot, a büntetés nem visz előre.

– Néhány éve szemtanúja voltam a jelenetnek, amint Vass Ádám, a CFR akkori magyar légiósa késő este betoppan a magyar szurkolók törzshelyének számító Bulgakov sörözőbe, ahol azonnal ellepte őt az autogramra, közös fényképre vadászó rajongók csoportja. Úgy hallom, ön csendesebb életet él Kolozsváron.
– Mindenki más. Én is szeretek elmenni azokkal, akikkel jól érzem magam. A magyar szurkolókkal nincsen még szorosabb kapcsolatom, bár jólesik, amikor hallom, hogy mérkőzésen bekiabálnak egy-egy biztató szót.

– A román futball vezetőinek minden igyekezete ellenére még mindig felhangzanak a román stadionokban magyarellenes rigmusok, sértések. Van ebben személyes tapasztalata?
– Nincs, bár lehet, csak nem értettem, amit mondtak. De ha esetleg kapok ilyen szöveget, azt sem szabad magamra vennem, mert olyan emberrel, aki nem halad a korral, és száz évvel ezelőtti sérelmek miatt ordítozik, hogy levezesse magánéleti feszültségeit, nincs mit kezdeni.

– Két fontos mérkőzésen van túl a magyar válogatott, a finnektől kikapott, a görögök ellen nyert a Nemzetek Ligájában. Milyen a hangulat most a csapat öltözőjében?
– Olyan, amilyennek egy válogatottnál lennie kell. Az ország kirakatcsapataként mindig érezzük a nyomást, de megtiszteltetés ott játszani, és a kivételes helyzetet élvezni kell. Persze, vannak elvárások, célok, nem szabad hagyni, hogy ezek súlyként nehezedjenek az emberre.

– Mi változott Marco Rossi szövetségi kapitány színre lépése óta?
– Úgy éreztem, az együtt eltöltött idő élményt jelentett. Jó volt ott lenni, pozitív megerősítésekkel könnyebb minőségi munkát végezni, a jelzéseket tudod kamatoztatni a meccsen is. Valahogy mindenben a pozitív hangvétel a meghatározó, mosolyogva megy oda az ember. Nem szeretnék senkit sem kritizálni, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy az előző időszakban ugyanez volt a helyzet. Eltűnt az öröm, átvette a helyét a negatív szellem, kívülről is jöttek támadások, és ez magával rántotta a csapatot. Nem tudtál duzzadó mellkassal játszani, olyan volt, mintha a válladon ülne még hatvan kiló pluszteher. Sokat számít, mit és hogyan közöl az edző a játékosokkal.

– Milyen Marco Rossi edzői stílusa?
– Letisztult, egyszerű. Nem kér bonyolult dolgokat, csak olyat, amit már utánpótláskorban el kellett sajátítani. Azokat viszont elvárja. Figyel a részletekre, hogy minden klappoljon, mert csak így működik a gépezet. Azt fogalmaztuk meg célként, hogy a Nemzetek Ligája novemberi mérkőzései előtt reális esélyünk legyen a rájátszásba jutni. Utána kezdődik az Eb-selejtező, lehet majd tovább gondolkodni. A Nemzetek Ligájában két meccs után mondhatjuk, hogy képesek lehetünk megnyerni a csoportot. A görögöket megint meg tudjuk verni, s véleményem szerint a visszavágón a finneket is meg tudjuk fogni. Nem beszéltem még az észtekről, a párharccal kapcsolatban szintén bizakodó vagyok. Nem szabad beleveszni a statisztikákba, a múltbeli eredményekbe, a körülményekbe. Tiszta lapot kell elővenni, amelyre mi írjuk a magunk történetét. Nekem senki se mondja, hogy nem vagyunk képesek kijutni az Eb-re, mert igenis képesek vagyunk rá.

– A csapatkapitányi tisztségét Szalai Ádám örökölte. Miként befolyásolta a váltás a csapat életét?
– Olyan karaktert kellett találni, akire hallgatnak a többiek, akinek van nemzetközi tapasztalata. A választás indokolt módon „Szalára” esett, aki a pályán kívül is intelligens ember, jó észrevételei vannak. Kádár Tamás jöhetett volna még szóba rajta kívül, ő is alkalmas lett volna.

– Mi hajtja előre futballistaként?
– Hogy magamnak megfeleljek. Magasra tettem a lécet, sokat várok magamtól. Kisgyerekként arról álmodoztam, hogy válogatott játékos leszek, részt vehetek világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon, és bár két éve a franciaországi Eb-n ez sikerült, nem elégszem meg ennyivel. Át akarja élni az ember még egyszer, meg aztán még egyszer az élményt, annyiszor, ahányszor csak lehet. Rövid a pályafutás, a kivételes pillanatokat meg kell becsülni, mert ezek örökre megmaradnak, az agyadba bevésődnek, és sohasem felejted el őket. Ilyen élményekért futballozom, ezek töltenek fel, tesznek boldoggá.