Légiósok: A Freiburg hajthatatlan volt, küzdött értem – Sallai

– Tényleg kérlelni kellett a ciprusiakat, hogy engedjék el?
– Ragaszkodtak hozzám, győzködtek, hogy maradjak, játsszak még egy idényt náluk, de a végén már ők is hajlottak az üzletre – mondta lapunknak Sallai Roland fél órával azt követően, hogy aláírta szerződését a német élvonalbeli Freiburggal. – Jólesett, hogy bíznak bennem, s hogy számítanak rám, de legalább ennyire imponáló volt a németek érdeklődése.

– Mióta tud a Freiburg szándékáról?
– Eleinte csak tapogatóztak a vezetői, majd érdeklődtek, ám komolyra csak napokkal ezelőtt fordult az ügy. Ahogy a ciprusi klubomnál számítottak rám, legalább olyan jólesett, hogy a freiburgiak sem adták fel, jöttek, tárgyaltak, hajthatatlanok voltak, küzdöttek értem. Mostanra került pont az ügy végére. Mondhatni, a legjobbkor.

– Milyen érzés?
– Egyelőre csak ízlelgetem. Alig fél órája, hogy odakanyarítottam a nevem a szerződésem aljára, úgyhogy nem sok időm volt azon gondolkodni, milyen is Bundesliga-játékosnak lenni. Annyit mondjuk már most mondhatok, nagyszerű! Nagy lehetőség előtt állok, játszottam már Olaszországban, az elmúlt szezonban a Bajnokok Ligájában is volt szerencsém kipróbálni magam, de most itt, a Bundesligában új hatások érnek. Nagyon remélem, hogy ezt az akadályt is megugrom, ahogy az eddigieket. Boldog vagyok, hogy összejött az átigazolás, szeretném bizonyítani, hogy helyem van a német élvonalban.

– Mit látott eddig a székházból, a stadionból?
– Először is az orvosi szobát. Tüzetes vizsgálaton estem át, nem kíméltek a szakemberek, minden porcikámat megnézték. Aztán a klub vezetői körbevezettek a stadionban, és miután az edzőközpont is itt van, közvetlenül az aréna mellett, oda is átmentünk, az öltözőt is megmutatták, hol lesz a helyem. Mondani sem kell, hogy az öltöző üres volt, a csapat szombaton a Hoffenheim otthonában lép pályára, így a társak már pénteken elutaztak a találkozó helyszínére.

– Mikor találkozik új csapattársaival?
– Vasárnap délelőtt. Errefelé is az a szokás, hogy a keret tagjai, pontosabban akik sokat játszottak a mérkőzésen, regeneráló edzésen vesznek részt, a többieknek rendes gyakorlást vezényel a szakmai stáb. Vasárnap délelőtt én is ott leszek az öltözőben, sőt az edzésen is részt veszek.

– Mit gondol, az APOEL után a Freiburg a megfelelő lépcsőfok?
– Szerintem a legjobb! Alig múltam huszonegy, de volt lehetőségem rutint szerezni. Sosem felejtem, hogy a Puskás Akadémiáról indultam, és fokozatosan vettem a lépcsőfokokat. Most a Freiburg következik. Persze Cipruson is nagyon jól éreztem magam, egyetlen rossz szót sem mondhatok. A klubnál kedveltek, a városban a szurkolók is megismertek, úton-útfélen megállítottak, nem vicc, úgy éreztem magam, mint egy kiskirály. Ez szerintem mindenkinek jólesne, az önbizalmának is jót tenne. Ráadásul jó szezon van a hátam mögött, megnyertük a ciprusi bajnokságot, a Bajnokok Ligájában sem okoztam csalódást, úgy éreztem, az APOEL-nél ennél többet nem tudnék kihozni magamból. Miután nagy álmom, hogy egyszer európai topcsapatban futballozzak, és erről nem vagyok hajlandó lemondani, újabb lépcsőfokra volt szükségem.

– Mivel fogadták a Freiburgnál? Állandó játéklehetőséggel kecsegtették?
– Ilyet egyetlen klubnál sem jelentenek ki. Mindenkinek meg kell küzdenie a helyéért, nekem is. A szakmai stábbal egyelőre nem találkoztam, pénteken leginkább ügyintézőkkel beszéltem, ők is rendkívül barátságosak voltak, láttam rajtuk, megkönnyebbültek, hogy végre itt vagyok, és aláírtam a szerződésemet. Ez is egyfajta visszajelzés nekem.

– Kihagyhatatlan kérdés: mit szólt a négy és fél millió eurós vételárhoz?
– Mit szóltam volna?! Jó érzés, hogy ennyit fizettek értem, de megmondom őszintén, az összeg nem különösebben foglalkoztatott, csak az, hogy idekerüljek. Magyar futballistáért nem sűrűn fizetnek ennyit, de tényleg nem nekem kell ezt kommentálni. Az átigazolás ezen részét nem én intéztem, örülök, hogy itt vagyok, és kész.

– Miért a huszonkettes mezt választotta?
– Felsorolták, milyen számok közül választhatok, ez volt a legrokonszenvesebb. Különösebb oka nincs, egyszerűen ez tetszett meg. Még csak nem is a szerencseszámom.

– Ahogy említette, a csapat szombaton éppen a Hoffenheim vendége lesz, amelyben Szalai Ádám is játszik. Kikérte a véleményét az átigazolás előtt?
– Érdekes, nem én kerestem Ádámot, néhány nappal ezelőtt ő hívott fel, igaz-e a pletyka. Most még véletlenül sem akartam zavarni, tudom, hogy a szombati bajnokira készül, de biztos vagyok benne, mostantól többet beszélünk. Ráadásul a két város sincs messze egymástól, másfél óra, már megnéztem.

– Arról nem is beszélve, hogy vasárnap délután a válogatott edzőtáborában már Telkiben személyesen is beszélhetnek.
– Így van. A vasárnap délelőtti freiburgi gyakorlás után repülőre ülök, és meg sem állok a telki edzőközpontig. Izgalmas napok elé nézek.