Légiósok: Balogh úgy érzi, az történik vele, ami Debrecenben

– Nagy ünneplést csaptak vasárnap este?
– Maradandó emlék lesz, az biztos – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 23 esztendős Balogh Norbert, aki első bajnoki góljával eldöntötte az APOEL–Apollon (2–1) rangadót, kiharcolva ezzel, hogy csapata az élen zárja a ciprusi élvonal alapszakaszát. – Egész héten nagyon készültünk a mérkőzésre, tudtuk, hogy ha nyerünk, visszavesszük az első helyet a tabellán. A szurkolók szintén tudatosították bennünk, hogy nem mindennapi összecsapás vár ránk, az utolsó edzésünkre százötven-kétszázan jöttek ki, tűzijátékokat lőttek fel, és még akkor is buzdítottak, amikor szálltunk fel az autóbuszra. Ilyen körülmények között persze nem veszíthettünk.

– Már az előző bajnokin szerencsét hozott a beállása. Amint pályára lépett a Larnaka ellen, két gyors góllal kiharcolták a döntetlent, az Apollon pedig hiába szerzett vezetést, sikerült fordítaniuk.
– Én inkább a csapategységet emelném ki. Az első félidőt a padról néztem végig, de már akkor jól játszottunk, voltak helyzeteink. Hátrányból máshogy nem is tudtunk volna felállni, ilyenre csak olyan társaság képes, amely nagyon együtt van. Az APOEL márpedig olyan, mint egy család.

– Ezek szerint jól érzi magát Cipruson.
– Nagyon jól, mindenki segít, támogat. Olaszországban előfordult, hogy játszottam tizenöt percet, majd hosszabb időre kikerültem a csapatból, itt viszont folyamatosan megkapom a lehetőséget. A masszőröktől, edzőktől, játékostársaktól a kezdetektől érzem a bizalmat. Hatalmas élmény volt a múltkor az is, amikor mentem melegíteni, és a szurkolók elkezdtek tapsolni. Óriási lökést adott, olyan volt, mintha azt mondták volna: »Gyerünk, bízunk benned!« Az ilyen kis pluszok, illetve az, hogy a háttérben minden rendben van, rengeteget számít.

– Kijelenthető, hogy amióta külföldre szerződött, most futballozik a legjobb formában?
– Legutóbb Debrecenben éreztem magam hasonlóan. Kondás Elemér folyamatosan beállított a csapatba, kitartott mellettem, és a bizalmát kemény munkával meg tudtam hálálni. Úgy érzem, most is hasonló történik. Amikor megérkeztem Ciprusra, két hónapig nem léphettem pályára. Nem azért, mert sérült voltam, hanem mert hosszú ideje nem játszottam, és nem lehetett mindent egyből bepótolni. Türelmesnek kellett lennem, apránként felépíteni magam. Szerencsére sikerült, és most már egyre többször segítem gólokkal a csapatot. Fittnek, elégedettnek érzem magam.

– Jelenleg a Palermo futballistája, klubja a nyárig adta kölcsön az APOEL-nek. Elgondolkodott már azon, hogyan tovább?
– Egyelőre csak örülök, hogy itt lehetek. Nagyon szimpatikus, ahogyan a klub működik, az elnök úr minden mérkőzésünket a helyszínen nézi meg, most is velünk ünnepelt. Elsődleges célom, hogy tovább folytassam a munkát, szeretném elkerülni a sérüléseket és még jobb formába kerülni. Az idény végén ráérek foglalkozni a folytatással.

– Pályafutása több hasonlóságot mutat Sallai Rolandéval, aki jelenleg a Bundesligában szereplő Freiburgban futballozik, de előtte Olaszországban és Cipruson is csapattársak voltak. El tudna magának képzelni hasonló pályaívet?
– Nem hiszem, hogy párhuzamot lehetne vonni közöttünk, ő teljesen más karakter, s más poszton is játszik. Nagyszerű futballista, kiváló technikai képzettséggel, de a játékunk nagyban eltér. Az APOEL-nél remekül teljesített, sikerült nagyot dobbantania, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanazt az utat szeretném bejárni. Próbálok mindig előrébb jutni, meglátjuk, hova vezet.

– Esetleg a válogatottba? A hírek szerint Marco Rossi is figyeli a teljesítményét.
– Nagy örömmel tölt el, ha valóban felvetődött a nevem. A magyar címeres mezt viselni, a hazáért játszani mindig hatalmas büszkeség.