Légiósok: Magam sem értettem, mire ez a nagy felhajtás – Dzsudzsák

– Szóval, itthon.
– Igen. Kalandosra sikerült a hazaút, de legalább szerda hajnalban megérkeztünk – vágott bele Dzsudzsák Balázs, az arab emírségekbeli al-Ain 33 esztendős, 108-szoros válogatott szélsője. – Miután a légtérbe nem engedtek be nagy repülőket, csak kis géppel tudtunk útra kelni. Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy így le kellett szállnunk tankolni.

– Hol?
– Egyiptomban. Odáig három és fél óra volt az út, a tankolás idején nem hagyhattuk el a gépet, majd következett újabb négy óra utazás. Nem panaszként mondom, sőt! Hálás vagyok a Külügyminisztériumnak, hogy a segítségünkre sietett. Merthogy nem Dzsudzsák Balázsként jelentkeztem náluk, hanem hétköznapi magyar állampolgárként. Miután kiderült, hogy az al-Ainnál elengednek szabadságra bennünket, megfogalmazódott bennem, jó lenne hazajönni. Felvettem a kapcsolatot a helyi külüggyel, tájékoztattak, hogy másik hét magyar is vár a gépre, velük haza tudok menni.

– Itthon szenzációként tálalták, hogy hazaérkezett.
– Magam sem értettem, mire ez a nagy felhajtás. Mindössze annyi történt, hogy miután kiderült, a bajnokságunkat augusztusig mindenképpen felfüggesztik, a klubomtól engedélyt kaptam rá, hogy Magyarországra utazzak. Ahogy az összes ott futballozó külföldi is... Hétfőn tudtam meg, hogy néhány hétig biztosan nem lesznek edzéseink, egyénileg és csapatként sem.

– Hogyan teltek odakint a hétköznapjai?
– A lakásban ültem, edzettem, vártam a híreket. A legrosszabb a bizonytalanság volt. Folytatódik a bajnokság, csúcsformába kell kerülnünk két héten belül, vagy hónapokig nem tréningezhetünk közösen? Semmit sem tudtunk. Odakint ramadán van, a szabályok feszesek, talán érthető, ha magyarként idehaza érzem biztonságban magam. Mindenhol jó, de legjobb otthon.

– Mikor kell visszatérnie az Arab Emírségekbe?
– Június elsején. Most, hogy hazaértem, két hétre karanténba vonulok. Megérkeztem a budapesti otthonomba, a következő tizennégy napban ki sem teszem a lábam a kerítésen kívülre. Nagy segítség, hogy idehaza legalább kert van, ahová ki tudok menni, és az edzéseket is sokkal jobb körülmények között végezhetem. Van futópadom, súlyzóim, minden rendelkezésre áll, hogy jó erőben tartsam magamat. Úgy tűnik, most a karanténok ideje következik, hiszen miután június elején visszatérek Dubaiba, ott is két hétre be kell zárkóznom a négy fal közé. Az edzések június végén kezdődnek.

– Idehaza azt lehetett hallani, olvasni, hogy kirúgták, elküldték a klubjától.
– Ha kirúgtak volna, most nem szabadságra jövök, akkor végleg hazaküldtek volna... Nem tagadom, vártam, hogy hazaérkezzek, amint kiderült, hogy a keret külföldi futballistái engedélyt kapnak a hazautazásra, egy percet sem gondolkodtam. Úgy döntöttem, kerül, amibe kerül, haza akarok menni Magyarországra. Most, hogy idehaza ébredtem, jól érzem magam a bőrömben. Köszönöm, hogy itthon lehetek.

– Mit szól hozzá, hogy már májusban újra NB I-es mérkőzéseket rendeznek?
– Igen, hallottam róla. De örülök, hogy ez a döntés született odakint az Emírségekben. Olyan kérdések vannak most a világban, amelyekre senki sem tudja a válaszokat. Most, hogy tudom, augusztusig nem folytatódik a bajnokság, megnyugodtam, hiszen a bizonytalanságnál tényleg minden jobb. Eleinte én is arra voksoltam volna, hogy gyerünk, így vagy úgy, de legyenek edzések. Csakhogy sok társammal beszéltem, köztük a Bundesligában futballozó Szalai Ádámmal, aki elmondta, milyen körülmények között zajlanak a tréningek. Mindenkinek egy labdája van, az öltözőben nem lehet zuhanyozni, érthető, hogy próbálják minimalizálni a rizikót. Úgy voltam vele, inkább legyen két hónap nyugalom, mint hogy kéthetente újabb szituációval kelljen szembenézni. A futball jelen pillanatban nem elsődleges.

– Aggódik az egészsége miatt?
– Úgy általában véve aggódom. Azt is megértem, hogy Franciaországban vagy Hollandiában úgy döntöttek, lezártnak tekintik a bajnokságot. Millió kérdés vetődik fel a sporttal kapcsolatban, mi lesz, ha elkapja egy játékos a vírust? És mi van akkor, ha húzóember kapja el? Innentől ismét nem fair az egész... De ezt a fejtegetést a végletekig lehet görgetni. Most nem a futball a világ első és legnagyobb problémája.

– A kéthetes karanténra felkészült könyvekkel, sorozatokkal?
– Egyelőre örülök, hogy itthon lehetek. Szerdától elkezdtem intézni az itthoni teendőimet, a ház körül mindig van munka. Meglepett, hogy ennyire friss az idő, hiszen odakint egészen meleg volt már. De most egy a fontos, szabadságon vagyok, és ha elérkezik az idő, a pályán leszek. Ismét teljes erőből küzdök a sikerekért.