Légiósok: Mintha háborús filmben lennénk – Adorján

„Mintha háborús filmben lennénk.”

Adorján Krisztián mondta ezt a Nemzeti Sportnak. Az olasz másodosztály 10. helyén álló Virtus Entella 27 éves magyar középpályása a vírus európai gócpontjának számító Olaszországban él. Ami a legfontosabb, nem beteg, nincsenek tünetei. De – és ez a betegségről szóló híradásokat nézve nem meglepő – jó ideje otthon van, és nagy a bizonytalanság: mikor folytatódhat a normális életünk?

„Klubunk alelnökénél kimutatták a vírust – mondta lapunknak a magyar futballista. – Azóta karanténban kell lennünk, szörnyű átélni, ahogy itt, Olaszországban, napról napra egyre borzasztóbb a helyzet. Itthon vagyunk a párommal, nem megyünk sehova, szerencsére jól vagyunk. A játékostársakkal folyamatosan tartom a kapcsolatot, senki sem beteg – ez jó hír. De szívszorító érzés nap nap után azzal szembesülni, hogy hányan halnak meg a vírus miatt.”

A klub székhelye Chiavari, a város Genovától 40, Milánótól 160 kilométerre, tehát az ország északi részén van. Most várni kell, türelmesnek lenni, nincs más megoldás.

„Itthon lehet edzeni, amennyire megoldható – folytatta Adorján Krisztián. – Van egy TRX, azzal szoktam a legtöbbet dolgozni, de ez nyilván nem hasonlítható a klasszikus futballedzésekhez – sajnos most az a legkevesebb, hogy nem mehetünk edzésre. Van lehetőségünk élelmiszer rendelésére, azt elhozzák nekünk, leteszik az ajtónk elé. A biztonság a legfontosabb.”

Furcsa hónapok vannak mögötte, hogy a sportról is essék szó. A sportos családból származó Adorján Krisztián (édesapja, Adorján Gábor korábban az FTC férfi kézilabdacsapatának edzőjeként dolgozott, nagyapja, Adorján János az 1972-es müncheni olimpián szereplő kézilabda-válogatott tagja volt, a világválogatottba is meghívást kapott) 2009-ben, 16 évesen lett a Liverpool labdarúgója, játszott a holland Groningen, az albán Partizani Tirana és az ír Dundalk csapatában, 2014-től a Novara, 2018-tól a Virtus Entella futballistája.

Az előző idényben az akkor harmadik ligás együttesében remek teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet: az Entella 2018 decemberében az élvonalbeli Genoát idegenben ejtette ki az Olasz Kupából, ő a hosszabbítás legvégén, a 122. percben alakította ki a 2–2-es eredményt, majd lőtte be a továbbjutást érő tizenegyest – a Virtus a következő körben az Olimpiai Stadionban lépett fel a Roma vendégeként, a hazaiak 4–0-ra győztek.

Ezután súlyos térdsérülés parancsolta le a pályáról, a műtétet és a rehabilitációt követően az ősszel visszatért a feljutást követően már második ligás csapatba: októberben három, novemberben két, januárban egy meccsen kapott szerepet, azóta a kispadon ül.

„Nagyon sokat dolgoztam, hogy visszatérhessek, sok fájdalmat kellett leküzdenem – mondta. – Természetesen azok után boldog voltam, hogy újra a pályán lehettem, noha nem az eredeti posztomon szerepeltem, hátrébb, a védők előtti pozíciót kaptam. Kevesebbet támadhattam, messzebb kerültem az ellenfél kapujától, ugyanakkor sokat voltam játékban, jók voltak a visszajelzések: menedzserek kerestek, hogy tetszik nekik a játékom, szívesen képviselnének. Ám azóta nem kerültem be a csapatba, bár az edzőm azt mondja, elégedett a munkámmal, az utóbbi időszakban világossá vált, elköszönök a klubtól. Lejár a szerződésem, így a távolabbi jövőt terveztem, de a vírus közbeszólt, egyelőre nem lehet tudni, hogyan alakulhat a pályafutásom. Most az egészség az első, reménykedünk, hogy minél előbb túljutunk ezen a félelmetes időszakon.”