Légiósok: Örülök, hogy fontos gólok fűződnek a nevemhez – Holender

– Még Luganóban?
– Nem, már itthon a szüleimnél, Kragujevacban – felelte érdeklődésünkre Holender Filip, a hétfőn befejeződő svájci bajnokságot az ötödik helyen záró FC Lugano 26 éves támadója. – Sajnos az utolsó két mérkőzésünket sérülés miatt kénytelen voltam kihagyni, de nem véletlenül tartják úgy, hogy minden rosszban van valami jó: a vezetők megengedték, hogy hamarabb hazautazhassak. Ehhez persze az is kellett, hogy két fordulóval a vége előtt biztossá váljon a bennmaradásunk, így a Servette és a Neuchatel Xamax ellen pályára léphettek olyan játékosok is, akik addig kevesebb lehetőséget kaptak, én pedig hét hónap elteltével láttam újra a szüleimet, mit ne mondjak, nagy volt a boldogság. A koronavírus-járvány miatt hosszú és nehéz időszakon vagyunk túl, jó most kicsit otthon lenni.

– Ha a tabellára néz, kijelentheti, hogy minden jó, ha jó vége?
– Jó, de lehetett volna jobb is. A Luzern otthonában hiába vezettünk három-nullára, az ellenfél egyenlített, a Basel ellen pedig a kilencvenharmadik percben kaptunk gólt, úgy lett négy-négy a vége. Ha nem veszítünk négy pontot már-már hihetetlen körülmények között, negyedikek vagyunk, s készülhetnénk az Európa-liga-selejtezőre. Ugyanakkor telhetetlenek se legyünk, mert sokáig a mezőny második feléhez tartoztunk, és olykor azért hátrafelé is kellett nézegetnünk. Mindent összevetve elégedettek lehetünk az ötödik hellyel.

– A légiósként eltöltött első idényével is elégedett?
– Csak ismételni tudom magam: jó volt, de lehetett volna jobb is. Ha nem is játszottam az összes meccsen, többnyire élveztem a szakmai stáb bizalmát, úgy vélem, megháláltam. A bajnoki meccsek háromnegyedén játszottam, hol csatárként, hol szélsőként. Annak örülök, hogy fontos gólok fűződnek a nevemhez, a bajnoki címet elhódító Young Boys és a harmadik helyen záró Basel elleni győzelem alkalmával is eredményes voltam. Azt mondták, ezzel beírtam a nevem a klubtörténelembe, mert a Young Boyst tizennyolc, a Baselt húsz év után verte meg újra hazai pályán a Lugano. Jó belegondolni, hogy ehhez én is kellettem. Amikor aláírtam a szerződésemet, abban a reményben tettem, hogy egyet előreléphetek. Szerettem az NB I-ben játszani, de a Super League-ben valamivel erősebb a tempó. Kíváncsi voltam, megállom-e a helyem – úgy érzem, nem volt gond.

– Jobb játékos lett egy esztendő leforgása alatt?
– Ezt nem nekem kell megítélnem, de annyit talán kijelenthetek, hogy ha nem ütöttem volna meg az itt elvárt szinten, aligha kapok ennyi játéklehetőséget.

– Az elmúlt évből mi a legszebb élménye?
– A már említett Basel és Young Boys elleni győzelem mellett az Európa-liga-szereplés. Ha a csoportból nem is jutottunk tovább, jó volt megtapasztalni, milyen csodálatos légkör övez egy-egy ilyen mérkőzést. Bízom benne, hogy lesz még részem hasonlóban, sőt egyszer az is megadatik, hogy Bajnokok Ligája-csoportmeccsen játszhatok.

– Mi az, amire nem szívesen emlékszik az elmúlt idényből?
– Arra a két és fél hónapra, amelyet a koronavírus-járvány miatt futball nélkül kellett töltenem. Egyedül voltam otthon, egyedül edzettem, még sohasem szenvedtem úgy, mint azokban a hetekben. A legrosszabb a bizonytalanság volt. Nem tudtam, mit hoz a jövő, mikor tér vissza az életünk a normál kerékvágásba, mikor folytatódik a bajnokság, folytatódik-e egyáltalán… A mentalitásomat sohasem érhette kritika, a kialakult helyzetben is igyekeztem erős maradni, de nem tagadom, voltak nehéz napok. Nézzük viszont ennek is a jó oldalát: tanultam ebből is. Kínomban még a főzéssel is megpróbálkoztam – egyelőre nem tervezem, hogy felhagyok a futballal és szakácsnak állok…

– És a jövőre mit tervez?
– Augusztus közepén kezdődik a felkészülés, addig Kragujevacban maradok. Mivel hiányzik korábbi csapatom, a Honvéd, szerettem volna elmenni Kispestre, csakhogy ha Szerbiából érkeznék, két hét karantén várna rám, úgyhogy ez most sajnos elmarad.

– Holott a hírek szerint szívesen látnák újra a Honvédnál – és nem csak egy rövid vizit erejéig…
– Erről én nem tudok. Sohasem lehet kizárni semmit, azaz mondhatom én, hogy két-három évig még biztosan nem jövök vissza Magyarországra, aztán alakulhat úgy, hogy már holnap ott leszek, amiként úgy is, hogy csak tíz esztendő múlva. A Lugano elnökével a minap beszéltem, abban egyeztünk meg, ha visszatérek, leülünk tárgyalni. A szerződésem még egy plusz egy évig érvényes, de már hallottam, hogy a klub jó pénzért el tud adni két-három labdarúgót, köztük engem.

– Menne vagy maradna?
– Mivel jól érzem magam, szívesen maradok, de ha még egy szinttel feljebb léphetek, állok elébe!