Légiósok: Ötből egy lövés csak beakad – interjú Kleinheisler Lászlóval

– Élvezi az eszéki hétköznapokat?
– Olyan érzésem van, mintha már két éve a városban élnék – felelte lapunknak Kleinheisler László, a horvát élvonalban szereplő NK Osijek és a magyar válogatott középpályása. – A csapattársak hamar befogadtak, az edzők mindenben segítenek, úgyhogy nem panaszkodhatom. A korábban a Vidiben futballozó Ezekiel Hentyvel különösen jóban vagyok, gyakran megyünk együtt moziba vagy kávézni.

– Januárban azután távozott a kazah Asztanától, hogy a szurkolók beválasztottak a klub történetének álomcsapatába.
– Nagyon jólesett az elismerés, próbáltam minden meccsen a legjobbat nyújtani. Nem vallottam szégyent, a BL-selejtezőkön és az Európa-ligában is jól teljesítettünk, talán ezért is választottak be az álomcsapatba. Szerettem az Asztanában futballozni, éreztem, hogy számítanak rám. Miután távoztam Németországból, a rendszeres lehetőség volt a legfontosabb, ezt pedig megkaptam Kazahsztánban.

– Meglepte az ottani kultúra?
– Inkább az időjárás. A város gyönyörű volt, a fedett stadionban kellemes klíma várt minket, de télen mínusz húsz Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Amikor séta közben hívtak, nem bírtam a fülemhez tartani a telefont, tíz másodperc után vissza kellett raknom a kezemet a kabátom zsebébe.

– Úgy tudni, végül anyagi gondok miatt távozott.
– Valóban szerepelt a szerződésemben egy pont, amely szerint szabadon igazolható játékossá válhattam. Erről nem szeretnék többet beszélni, de hozzáteszem, bennem is érett a váltás. Márciustól decemberig tartott a bajnokság, egyetlen szabadnapot sem kaptunk, a hosszú repülőutak után pedig fáradtan érkeztem meg a válogatotthoz. Nem tudtam a maximumot nyújtani, de bízom benne, hogy ez mostantól megváltozik.

– Télen arról lehetett olvasni, hogy több csapat – köztük a szentpétervári Zenit is – szerette volna szerződtetni.
– Valóban akadtak érdeklődők, de az oroszországi szerződésnek nem volt valóságalapja. Már nem is foglalkozom azzal, mi történt januárban, jó csapathoz kerültem, ez a lényeg.

– Mennyit számít a magyar határ közelsége?
– Sokat. Szerencsére nem kell sokat utaznom, a velencei otthonom két órára van, a szabadidőmet többnyire ott töltöm a feleségemmel. Eszéken a városközpont közelében lakom, épp a múlt héten költöztem be az új lakásba, amelyet a klub intézett. Nemsokára csatlakozik hozzám a párom, hozza a hároméves yorkshire kutyánkat is, akkor szinte minden kerek lesz. Már csak az hiányzik, hogy végre pályára léphessek.

– Mikor sérült meg?
– Miután véget ért a kazah bajnokság, egy hónapnyi szünetet kaptunk, amelyet ki is használtam. Abban a négy hétben nagyjából háromszor edzettem, aztán az átigazolásom után csatlakoztam az edzőtáborban készülő társaimhoz. A délelőtti erőnléti teszt után délután már teljes értékű munkát végeztem, amely viszont túl nagy terhelést jelentett. A másnapi gyakorláson sprintelés közben úgy éreztem, mintha kést szúrtak volna a combomba, utóbb kiderült, hogy részlegesen elszakadt az izom. Azóta folyamatosan kezelésekre jártam, injekciókat kaptam, és bár a laza futás megy, sprintelnem még nem szabad. Ám bízom benne, hogy a héten már pályára léphetek.

– Mik a tervek Eszéken?
– Mivel a listavezető Dinamo Zagreb csapatát nincs esélyünk megelőzni, a mostani idényben szeretnénk a második helyen végezni. A nyáron pedig a minél sikeresebb Európa-liga-szereplés lesz a célunk.

– Milyen tekintetben lesz más a csapat játéka, ha visszatér?
– Az biztos, hogy többet lövünk kapura. Nem tehetek róla, ha huszonöt méterre az ellenfél kapujától felém gurul a labda, muszáj próbálkoznom. Imádok kapura lőni. Az interneten keringő felvétel tanúsítja, hogy olykor kilövöm a labdát a stadionból, máskor viszont bombagól a vége. Úgy vagyok vele, próbálkozni kell, ötből egy lövés csak beakad.

– Felépül az Európa-bajnoki selejtező első két meccsére?
– Remélem, mert nem akarok hiányozni. Nehéz csoportba kerültünk, de semmi sem lehetetlen. Sőt, örülök az ellenfeleknek, mert ilyenkor mutathatjuk meg igazán, mit tudunk. Ott kell folytatnunk, ahol az utolsó két Nemzetek Ligája-mérkőzésen abbahagytuk, és akkor nem lehet baj.

– Az első két meccs mennyire határozhatja meg a folytatást?
– A szlovákiai győzelem olyan nagy önbizalmat adna a válogatottnak, mint amikor a legutóbbi Eb első csoportmeccsén legyőztük Ausztriát. Ami a horvátokat illeti: hihetetlen világbajnokságot produkáltak, de félni egyetlen ellenféltől sem kell. Bizonyos szempontból könnyebb a jobb csapatok ellen futballozni, ez a portugálok elleni, három-háromra végződő Eb-találkozón is látszott. Talán olyankor mindenki felszabadultabb, és meg akarja mutatni, hogy a világsztárokkal is felveszi a harcot.

– Az eszéki öltözőben téma a magyar–horvát meccs?
– Gyakran felhozzák, főleg a stábtagok. Mondogatják, hogy a jó játékot és a gólokat a horvát bajnokikra tartogassam…

– Mi változott meg Marco Rossi szövetségi kapitány kinevezésével?
– Az olasz mesterrel sokat gyakoroljuk a taktikát, a különböző mozgásokat. Marco Rossiban megvan a kellő lazaság, de az edzéseken nagyon kemény, a munkában nem ismer tréfát. Sokat gyakoroljuk a labdatartást, a csapat is élvezi az edzéseket, remek az összhang. Már csak az kellene, hogy mindenki jó formában érkezzen Telkibe.

– Belegondolt abba, hogy Csobánkáról indulva hamarosan Luka Modric és Ivan Rakitic ellen léphet pályára a válogatottban?
– Hatalmas eredménynek tartom, hogy eljutottam idáig. Emlékszem, amikor a faluban rugdostam a labdát, sokszor még kapu sem volt a közelben, most pedig klasszisok ellen kell helytállnom. Tizenhárom évesen sokat nélkülöztünk, de nem érdekelt, mert amint hazaértem az iskolából, bekaptam egy falat kenyeret, és már futottam is a pályára. Azóta elértem, amit akartam, és erre büszke lehetek.

– Hosszú csendet tört meg a mostani interjúval. Miért nem szeret nyilatkozni?
– Talán, mert izgulok. Amikor meglátom a kamerát, félek, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, ahogyan szeretném. Nem tudom, miért alakult ki bennem ez a görcs, de tényleg nem szeretek szerepelni. Inkább a játékom beszéljen helyettem.

EB 2020, SELEJTEZŐ, MENETREND

E-CSOPORT
Horvátország
Wales
Szlovákia
MAGYARORSZÁG
Azerbajdzsán

Március 21., csütörtök
20.45: Horvátország–Azerbajdzsán
20.45: Szlovákia–Magyarország
Március 24., vasárnap
15.00: Wales–Szlovákia
18.00: Magyarország–Horvátország
Június 8., szombat
15.00: Horvátország–Wales
18.00: Azerbajdzsán–Magyarország
Június 11., kedd
18.00: Azerbajdzsán–Szlovákia
20.45: Magyarország–Wales
Szeptember 6., péntek
20.45: Szlovákia–Horvátország
20.45: Wales–Azerbajdzsán
Szeptember 9., hétfő
18.00: Azerbajdzsán–Horvátország
20.45: Magyarország–Szlovákia
Október 10., csütörtök
20.45: Horvátország–Magyarország
20.45: Szlovákia–Wales
Október 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Horvátország
November 16., szombat
18.00: Azerbajdzsán–Wales
20.45: Horvátország–Szlovákia
November 19., kedd
20.45: Szlovákia–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Magyarország