Légiósok: Szerencsére volt visszaút – Nagy Ádám

– Sajog még a feje?
– Már semmi baja, szerencsére nem a halántékomat, hanem az arcom oldalát érte a rúgás – válaszolta lapunknak Nagy Ádám, a Bologna 23 esztendős középpályása, aki kezdőként végigjátszotta vasárnap a Roma ellen 2–0-ra megnyert olasz bajnokit, amelyen egy ollózási kísérletnél Lorenzo Pellegrini éppen a 25-szörös válogatott labdarúgó fejét rúgta meg, aki azonban szerencsére rövid ápolás után visszatérhetett a pályára. – A mérkőzés után pukli nőtt a fejemre, de hétfőre már visszahúzódott a duzzanat, súlyosabb sérülés nélkül megúsztam.

– Mondhatjuk, hogy megérdemelten győzték le az előző idényben Bajnokok Ligája-elődöntőig menetelő Romát?
– A meccs képe alapján nem állíthatom, hogy vasárnap délután kizárólag mi nyerhettünk. Ha a labdabirtoklást vagy a kapura lövési statisztikákat nézzük, láthatjuk, hogy a vendégeknek is voltak helyzeteik. Ugyanakkor mi kettőt is kihasználtunk a gólszerzési lehetőségeinkből.

– Gondolták volna, hogy a Roma ellen születik meg az első bajnoki sikerük?
– Mindannyian átéreztük a meccs súlyát. Tudtuk, hogy a következő fordulóban a Juventus otthonába utazunk, ezért mindent beleadtunk, hogy szerdán Torinóban ne nyeretlen csapatként lépjünk pályára.

– Görcsössé tette a csapatot a nyeretlenség, vagy az első néhány forduló után még senki sem nézi a tabellát?
– Pánikról nem beszélhettünk, de mindenkit bosszantott, hogy pontokat vesztettünk el a SPAL vagy éppen a Frosinone elleni meccsen, amelyeken nyernünk kellett volna. Az elmaradt győzelmek után érezni lehetett a nyomást az öltözőben, de sokat jelentett, hogy a Roma elleni meccset megelőző szombaton két-háromszáz bolognai ultra megjelent az edzésen, és jelezték, mellettünk állnak. Érezték, hogy a korábbi meccseken sem a hozzáállással volt probléma, nem véletlen, hogy telt ház előtt léptünk pályára vasárnap.

– Az ultrák edzéslátogatása szokványos Olaszországban?
– Egyáltalán nem, de érezték, hogy fontos meccs előtt állunk, ami fordulópontot jelenthet. Nyomatékosítani akarták, hogy számíthatunk rájuk, ami plusz lökést adott nekünk.

– Hogy nézett ki a bolognai öltöző a győzelem után?
– A lefújás utáni pillanatokban nagy volt az öröm, de a hétfői edzésen Filippo Inzaghi vezetőedző azzal fogadott minket, hogy a hétvégi győzelem semmin sem változtatott. Értékes skalpot szereztünk, fontos volt, hogy ne váljunk görcsössé az elmaradt győzelmek miatt, de a tabellán tizenegy csapat van három pont távolságon belül egymástól, ezt nem szabad elfelejteni.

– Olvassa az olasz sportlapokat? Érdekli, mit írnak a teljesítményéről?
– A mostani már a harmadik idényem Bolognában, remekül megy az olasz, a sportújságok cikkeit is értem. Eleinte voltak nehézségeim, többször próbáltam az angoltudásomra támaszkodni, de már nincsenek kommunikációs problémáim.

– Csak azért kérdeztem, mert az olasz lapok a mezőny egyik legjobbjának jelölték a Roma elleni meccsen.
– A legutóbbi meccsel kapcsolatban még nem volt időm olvasgatni, de örülök, ha hasznosnak ítélték meg a játékomat. A meccs hevében ez nem tudatosult bennem, csak annyit érzékeltem, hogy egységesen játszunk, sokat beszélünk, és kiveszem a részem a munkából. Utána gratuláltunk egymásnak, jólestek a pozitív visszajelzések, de egyelőre mindössze egyetlen jobban sikerült találkozóról beszélhetünk.

– Az első forduló után nem tartott attól, hogy eljátszotta a vezetőedző bizalmát? A SPAL ellen az ötvenhatodik percben lépett pályára, s a hajrában második sárga lappal kiállították.
– Mérges voltam magamra, de a klubnál nem kerültem feketelistára. Az első sárga lapnál azért kezeztem, hogy megakadályozzak egy gyors kontratámadást, de a második lapnál hibáztam, a többiek is mondták, feleslegesen szabálytalankodtam. Az utolsó percekben jártunk, labdát akartam szerezni, sajnos rossz döntést hoztam, kiállítás lett a vége. Senki sem dicsért meg, de látták, hogy a lelkesedés, a túlzott hév vitt rossz irányba. Tudom, hogy ilyen felelőtlenséget többet nem követhetek el, de szerencsére volt visszaút.

– Most megkapta a lehetőséget, ám az előző idényben csak tizenkét bajnokin lépett pályára. Az első bolognai szezonjában stabil kezdőnek számított az akkori vezetőedzőnél, Roberto Donadoninál, ezek után miért kapott kevesebb lehetőséget a másodikban?
– Próbáltam összeszorítani a fogamat, keményen dolgozni, és jólesett a lelkemnek, hogy amikor lehetőséget kaptam, többnyire dicsértek. De nem voltam boldog, elvégre a játékos megítélését elsősorban a játékpercek határozzák meg. Az első idény után arra törekedtem, hogy még többet mutassak meg magamból, de ez nem sikerült, az előző szezon visszaesést eredményezett. Mivel nem akarok másra mutogatni, és elsősorban magamban keresem a hibát, maradjunk annyiban, nehéz időszakot hagytam magam mögött. A nyári edzőváltás után mindenki tiszta lappal indult, és mindent megteszek, hogy hétről hétre pályára lépjek.

– Bántották a kárörvendő hangok?
– Nem gondolom, hogy az élsportolók többségét egy-egy kritikus vélemény földhöz vágna. Nincs olyan futballista, akit ne kritizálnának, mindig lesznek ellendrukkerek is.

– Felvetődött, hogy a télen a több játéklehetőség miatt klubot vált?
– Akadtak érdeklődök, de a Bologna nem akart elengedni. Bár kevesebbet játszottam, senkitől sem hallottam, hogy akaratgyengének vagy képzetlennek tartanának. Nem örültek, hogy az előző idény gyengébbre sikerült, de a vezetőedző döntését tiszteletben kell tartani. Ennyi. Örülök, hogy ez már másik idény.

– A játékát illetően dicsérik a labdaszerzéseit, a pontos passzait, de többször elhangzott, hogy a támadásoknál nem elég hatékony, hiányoznak a kulcspasszok. Védekező középpályásként az edzők kérik, hogy kevés kockázatvállalással futballozzon vagy a támadásépítés terén valóban fejlődnie kell?
– Olaszországban minden meccsre másként készülünk, a Roma ellen külön kérték, hogy ne lépjek el a védők elől, mert ha Edin Dzeko mélységi labdát kap, azonnal be kell segítenem. Ugyanakkor, ha azt kérnék tőlem, hogy ne lépjem át a felezővonalat, majd az adott meccsen kétszer átlépném, és két gólt szereznék, senki sem szedné le a fejem. Vagyis az már a játékos képességein múlik, hogy a kötelező feladaton túl mennyit tud hozzátenni a csapat játékához. Az évek során a támadásépítésben is fejlődtem, de nyilván mindig van feljebb. Elsősorban azt akarom teljesíteni, amit az edzőm kér, de mivel a kapura lövés és a gólpassz senkinek sincs megtiltva, igyekszem javulni ezekben is, csak így válhatok jobb játékossá.

– Hogyan hangolódnak a szerdai, azaz a Juventus elleni bajnokira?
– Kedden már elutaztunk Torinóba, és mivel csupán két napot készülhettünk, túl sok mindenre nem jutott idő. A szögleteket és a szabadrúgásokat átvettük, nehogy megetessenek minket, de tudjuk, a bajnokság egyik legnehezebb meccse vár ránk.

– Mennyire rázta fel az olasz labdarúgást Cristiano Ronaldo érkezése?
– A Juventus nemcsak világklasszis futballistát szerződtetett, az igazolás remek marketingfogás is. A portugált szinte mindenki ismeri, az ő jelenléte miatt olyanok is az olasz futball felé fordultak, akik eddig nem követték figyelemmel a Serie A eseményeit. Ahogyan említettem, a többi csapat is sokat költött erősítésre, de végső soron az olasz csapatok európai kupaszereplése árazza majd be az itteni labdarúgást.

– Az utóbbi hetek két sikerélményéből melyik jelentett nagyobb örömöt: a Roma legyőzése vagy a magyar válogatott győzelme Görögország ellen?
– Nem feledem, honnan indultam, pontosan emlékszem, hogy Fradi-játékosként mekkora élményt jelentett az Újpest legyőzése, ezzel együtt a Roma elleni diadalt más mércével mérik. Ugyanakkor minden játékos azért kezd futballozni, hogy egyszer egy egész nemzetet képviseljen, ezért nagyon boldog voltam, amikor a finnek elleni vereség után hazai pályán javítottunk. A görögök hátvédje, Kosztasz Manolasz éppen a Romában játszik, az utóbbi időben két meccset is nyertem ellene, remélem, az athéni Nemzetek Ligája-találkozó után még jobb lesz a mérlegem.

– Jó kezekbe került a válogatott Marco Rossi kinevezésével?
– Nagyon tetszik a mostani koncepció. Az edzők nem adhatnak néhány nap alatt erőnlétet és taktikai tudást a játékosoknak, ezért a taktikai felkészítésre helyezik a hangsúlyt. Minden labdarúgónak elmagyarázzák, az adott pozícióban mi a feladata, majd az egyéni mozgásokat összehangolják. A végén, persze, rajtunk, játékosokon múlik a siker, de elég stabil mankót kapunk a szakmai stábtól.

– Korábban nem kaptak? Mi nem működött Georges Leekens kapitánysága idején?
– Éppen azt a segítséget hiányoltam, amelyet most megkapunk, taktikailag nem készítettek fel minket. Nem gyakoroltuk eléggé a labdakihozatalt és a különböző játékhelyzeteket, a stabil védekezést sem sikerült kialakítani, ami mindennek az alapját jelenti. A játékosnak tudnia kell, hogyan kell helyezkednie, ha a pálya különböző pontjain jár a labda, ami aprólékos munka, de sokat segít a meccsen. Szerencsére ezen a téren már nincs bennem hiányérzet, jó úton indult el a válogatott Marco Rossival.