Mi motiválja Szalai Ádámot? Pénz? Csodaautó? Elmondja!

– Az egyik négykerekűje speciel nem hétköznapi darab...
– A Wiesmann GT MF5 valóban ritka kincs, egy évben nyolcvan darabot gyártanak belőle Németországban. Egy ismerősömnél találkoztam vele, mondhatni, szerelem volt első látásra. Ahhoz, hogy egyike legyek a nyolcvannak, nyilván kellett, hogy futballista legyek, Bundesliga-játékos, ez vitathatatlan előnye a labdarúgólétnek.

– No meg hogy van miből megvenni. Mennyire fontos Szalai Ádámnak a pénz?
– Gyerekkoromban és még most sem az motivál, hogy minél jobban tele legyen a zsebem. Meg hogy jó ház, jó kocsi, jó nő jusson. Ha egyre magasabbra érsz, mindez nyilván jön a sikerekkel, de én mindig a sikerekre hajtottam. Amikor még labdaszedő voltam Kispesten vagy Újpesten, az sarkallt, hogy egy napon én is átéljem ugyanazt a gólörömöt, mint a Megyeri úti center, hogy ugyanannyi néző ünnepeljen. Néhányszor szerencsére megadatott. Ma meg már mindenki úgy van vele, hogy a Szalainak gólt kell rúgnia. Minden meccsén. Ez olyan elvárás, nyomás és kihívás egyszerre, amit egy profinak kezelnie kell tudnia. Miközben a futball, mint alighanem az élet egyéb területei, nem ennyire egyszerű. Mert létezik például az edzői igény, hogy végrehajtsam azt a feladatot, amivel a pályára küldött, pláne akkor, amikor nem legelöl játszom. A szurkoló, a média meglehet, ilyenkor is a gólt várja, ám előfordul, nekem nem az a legfőbb tennivalóm. Persze gólt szerezni, a drukkereknek örömet szerezni a legcsodálatosabb érzés. Csakhogy nem a néző, még csak nem is az újságíró rak be a csapatba, hanem az edzőm. Szóval az elvárások számottevőek egy Bundesliga-játékossal szemben, és ha előbbre jutsz, egyre csak nőnek. Mindezek ellenértékeként viszont ott a pénz, ami többek közt ezért is jóval több az átlagosnál. Az pedig aligha meglepő, ha az ember igyekszik kihasználni a gazdagság nyújtotta előnyöket.

– Na de eddig el kellett jutnia, és mintha a mai fiatalokból hiányozna az az intelligencia, amellyel felmérik, hogy a drága autó, a szép asszony csak attribútum, nem pedig a cél. A cél a minél jobb produkció, amihez aztán társul a luxus. Ehhez képest a mi tinédzsereinken azt látni, hogy a tetkó, a séró már hajaz Cristiano Ronaldóéra, a tudás azonban távolról sem.
– Sajnos magam is érzékelem, hogy aki csak egy meccset is játszott az élvonalban, talán egyszer be is talált, már azt gondolja, kész futballista, máris megveszi a legdrágább órát, a külsőségekkel akar kitűnni. Na mármost így lehet elveszni a legkönnyebben. Valóban sokan megrészegülnek, amin jó lenne változtatni.

– No de hogyan?
– Minden a neveltetésen múlik. Nekem megadatott egy olyan szülői háttér, ami segített ahhoz, hogy eljussak eddig. Azon kívül persze kőkeményen kellett dolgoznom. Azt csak én tudom, mennyi melóval járt, hogy itt tartok, ami még mindig messze van a csúcstól. Amikor Erzsébet, Kispest, Újpest útvonalon tizenöt évesen Stuttgartba igazoltam, elképesztő lemaradással küzdöttem. Vékonyabb, gyengébb, lassúbb voltam, mint a német fiúk. Idegen közegben, nyelvismeret nélkül kellett mindezzel szembesülnöm. Egyedül technikai téren versenyezhettem velük. Fél évig nemhogy nem játszottam, a keretbe sem kerültem be.

– Megfordult a fejében, hogy feladja?
– Az az első fél esztendő kritikus volt, de valahogy túltettem magam rajta, majd egy évembe tellett, hogy leküzdve a hendikepet, a helyiek szintjére tornázzam fel magam.

MI VOLT EDDIGI PÁLYAFUTÁSA LEGSZEBB ÉLMÉNYE? MIT GONDOL A LOBBANÉKONYSÁGÁRÓL? MEKKORA VOLT A LEGNAGYOBB SEBESSÉG, AMIVEL HAJTOTTA A CSODAAUTÓJÁT? JÁTÉKOS-PÁLYAFUTÁSA UTÁN HAZATELEPÜL-E? NÉHÁNY KÉRDÉS A SOK KÖZÜL, AMELYEKRE MEGTALÁLJA A VÁLASZT AZ EGYEDI FOTÓKKAL MEGSPÉKELT EXKLUZÍV INTERJÚBAN. KERESSE A SPORT&STYLE LEGFRISSEBB SZÁMÁT AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!