Somogyi nem akar felébredni a Fulham-álomból

– Csípjen meg!
– Inkább engem kellene valakinek megcsípnie – mondta a Nemzeti Sportnak Somogyi Csaba, aki huszonhat évesen az NB II Keleti csoportjában szereplő REAC-ból a Fulham csapatához szerződött a Premier League-be.

– Álom ez vagy valóság?
– Remélem, az utóbbi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy felfoghatatlan, ami velem történik. Ám kétségtelen, barátkoznom kell még a gondolattal, hogy egy angol élvonalbeli csapat, a Fulham egy plusz egy esztendőre szóló megállapodást kötött velem, a REAC kapusával, Somogyi Csabával… Egyszerűen elképesztő!

– Szerződést azonban nem adnak ingyen, különösen az angol élvonalban.
– Nem unatkoztam a tíznapos próbajáték során. Napi két edzésen kellett részt vennem, muszáj volt beleadnom apait-anyait. Körülbelül húsz ember, edzők, masszőrök, fizioterapeuták szegezték rám a tekintetüket. Egyetlen pillanatra sem vették le rólam a szemüket. Az egyiküknek kizárólag az volt a dolga, hogy kezében a kamerával megörökítse minden mozdulatomat.

– Amelyek…
– Amelyek aztán – nagyképűség nélkül állíthatom – megfelelőnek bizonyultak. Nagyon pörgősek, ellenben felettébb rövidek voltak a tréningek. Hetvenöt percnél tovább egyetlen edzés sem tartott.

– Meg sem merem kérdezni, milyen munkakörülmények fogadták.
– Lehet, jobban tenné, ha tényleg nem kérdezné… Tavaly decemberben volt lehetőségem rá, hogy eltöltsek egy hetet a holland Ajaxnál. Akkor egyszerűen lenyűgözött, amit tapasztaltam. De az mind semmi ahhoz képest, ami a Fulhamnél várt. Nem számoltam, de legalább tíz edzőpálya van Wimbledonban, a csapat edzőkomplexumában.

– Nocsak, Wimbledon? Két edzés között nem ment el néhány teniszcsatára?
– Viccel? Olyan fáradt voltam, hogy örültem, ha egyáltalán elértem a bérelt szállodai szobámba.

– És bérelt helye lesz a kispadon is? Gondolom, Mark Schwarzer kiszoríthatatlan a kezdőcsapatból.
– Testközelből tapasztalhattam meg, hogy az ausztrál nagyon képzett, rutinos és kiváló kapus. Úgy érzem, ha minden összejön, második számú kapussá mindenképp fel tudom magam tornászni.

– Sőt azt beszélik, hogy egyik vetélytársa, David Stockdale továbbáll.
– Hallottam róla, de nem szabad ezzel foglalkoznom. Dolgozni kell becsülettel, most ez a legfontosabb.

– S ezért rendesen meg is fizethetik. Félre ne értsen, nem szeretnék a zsebében turkálni, de nem pusztán szakmai tekintetben jelentős előrelépés a REAC-ból a Fulhamhez szerződni.
– Szinte sejtettem, hogy nekem szegezi ezt a felvetést. Megtiltották azonban, hogy erről bármit is mondjak.

– Amikor az Ajaxnál volt próbajátékon, elmondta, ha sor kerül a szerződtetésére, körülbelül hússzor annyit tehetett volna zsebre havonta, mint idehaza.
– Értékelem az erőfeszítését, de egyetlen szót sem húz ki belőlem az anyagiakról.

– Elegendő három nap pihenő az újabb feladatok előtt?
– Elegendőnek kell lennie! Az viszont biztos, hogy fárasztó napok vannak a hátam mögött. Nemcsak az edzések, hanem a különböző vizsgálatok is kimerítettek, hiszen két napig – kis túlzással reggeltől estig – az orvosi szobában volt jelenésem. Megkönnyebbültem, amikor a doktorok is rábólintottak, hogy makkegészséges vagyok, és aláírhatok a Fulhamhez.

– Hallom a hangján, hogy még mindig hitetlenkedve fogadja a szerződtetését.
– Csodálatos arénák, pompás hangulat. A világ legjobb bajnokságában szerepelhetek, ezért kiváltságosnak érzem magam.

– Lehetséges, hogy tényleg álmodik?
– Lehet. De nem szeretnék felébredni…

A SOMOGYI CSABÁVAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!