Stieber Zoltán: Lehet, hogy jót tenne az országváltás

Vágólapra másolva!

2017.06.23. 08:59

Címkék

Stieber Zoltán 2009 januárja óta futballozik Németországban, de jelenlegi csapatánál, a Bundesliga másodosztályában a 13. helyen végzett Kaiserslauternnél nem érzi úgy, hogy számítanának rá. Kicsit kiszolgáltatottnak érzi magát, Magyarországban még nem gondolkodik, de lehet, jót tenne neki, ha másik bajnokságban folytatná.

– Fitten, egészségesen?
– Még nem egészen – válaszolta lapunknak csütörtök délután Stieber Zoltán, a német másodosztályban szereplő Kaiserslautern 28 esztendős, 21-szeres válogatott középpályása, akit két hete, az Andorrában 1–0-ra elveszített világbajnoki selejtező 21. percében sérülés miatt le kellett cserélni. – Kezelésekre jártam a combizomsérülésem miatt, mert ínszakadást diagnosztizáltak az orvosok. De egyre jobb állapotban vagyok, éppen végeztem a kerékpározással meg a konditermi edzéssel.

Nyolc éve Németországban
Stieber Zoltán 2009 januárja óta futballozik Németországban, mindeddig 129 másod- és ötven első osztályú mérkőzésen szerepelt, ezeken összesen 26, illetve hat gólt szerzett. A legutóbbi idényt a másodosztályú Kaiserslauternnél töltötte, 19 bajnoki meccsen összesen 1382 percet töltött a pályán, egy gólt szerzett és négy gólpasszt adott, együttese a 18 csapatos liga 13. helyén végzett.

– Idehaza pihen?
– Igen, Sárváron vagyok, bár nem pihenek, mert ügyeket kell intéznem Szombathelyen, rohangálok ide-oda. Július elsején kell visszatérnem klubcsapatomhoz, a Kaiserslauternhez.

– És ott is kezdi el a következő idényt? Csak mert a minap arról cikkezett a német sportsajtó, hogy a nyáron távozhat a patinás egyesülettől.
– Hogy őszinte legyek, nem érzem, hogy annyira fontos lennék a csapatnál.

– Miért?
– Az Andorrában elszenvedett sérülésem után kerestem a Kaiserslautern fizioterapeutáját, valamint az orvosi stábját, s jeleztem nekik, mi a bajom. Válaszoltak is, de azóta nem kerestek. És ez azért rosszulesik. Olyan, mintha ön vagy bármelyik munkatársa úgy járna be dolgozni a Nemzeti Sporthoz, hogy nem látják szívesen, de bemegy, mert oda köti a szerződése. És engem még két évig szerződés köt a Kaiserslauternhez, kicsit kiszolgáltatva érzem magam

– Miért alakult így?
– A részleteket szeretném megtartani magamnak, mondjuk úgy, hogy személyi okai vannak. Mindamellett az is igaz, hogy nem nyújtottam megfelelő teljesítményt az előző idényben.

– Ötven mérkőzésen szerepelt a német élvonalban, legutóbb kétezertizenöt novemberében. Több mint másfél éve. Nem itt kellene tartania.
– Szerintem sem. Mint minden felnőtt ember, a profi futballisták is egy sor döntést hoznak karrierjük során, s az idő mindig eldönti, helyesen cselekedtünk-e vagy sem. Nos, az elmúlt éveimre visszagondolva én is hoztam rossz döntéseket…

Vélemény
Bognár György, lapunk állandó szakértője: „Ahogyan észrevettem, Stieber Zoltán minden klubcsapatánál szélről indulva futballozik, pedig szerintem így nem jön ki belőle a maximum. A technikai képzettség tekintetében ő az egyik, ha nem a legjobb magyar labdarúgó jelenleg, képességei alapján nem szélsőt, sőt, még csak nem is árnyékéket kellene játszania. Én belső középpályásként számítanék rá, amolyan irányítóként, vagyis olyan futballistaként, aki nem várja, hanem adja a labdát. Momentán nincs játékosunk ebben a pozícióban, ő igazán betölthetné ezt a szerepet a válogatottban.”

– Csütörtöki lapszámunkban Sallói István, a korábbi válogatott csatár aggodalmát fejezte ki futballistáink hazaáramlása kapcsán, mint mondta, jelenleg négy labdarúgónk van, aki az NB I-nél magasabb színvonalú bajnokságban szerepel. Szerinte azért apad a létszám, mert játékosaink nem feleltek meg a kinti elvárásoknak.
– Ez is közrejátszhat, persze. Meg az is, hogy a magyar bajnokság élcsapatai is garantálni tudják már, például, a német másodosztályban kereshető fizetést, vagy még jobbat is.

– Most komolyan: egy-egy labdarúgónak tényleg ennyivel többet számít a bérezése, mint a játék szenvedélye, és az, hogy a lehető legtöbbet hozva ki magából ismert futballista legyen?
– A húszéveseknél nem hiszem, hogy a fizetés lenne az elsődleges szempont, vagy legalábbis nem tartom egészségesnek, hogy az legyen. Ellenben harminc körül már a jövőre, a sportpályafutás utáni életre is kell gondolni. Mindenki a maga útját járja, a saját döntéseiért vállalja a felelősséget, azokhoz senkinek semmi köze.

– Kacérkodik a hazatérés gondolatával?
– Egyelőre nem tervezem. Hogy miként alakul a nyaram, még magam sem tudom, arról alighanem lecsúsztam, hogy az idén visszakerüljek a német első osztályba. Nem is tudom… Lehet, hogy jót tenne az országváltás.