Stieber Zoltán: Váltani szeretnék, mert az álmaimról nem mondok le

– Rosszkor keresem?
– Dehogy, épp vége az edzésnek – mondta a 30 esztendős Stieber Zoltán, a washingtoni D. C. United légiósa. – Jó volt a gyakorlás, minden rendben.

– Ez kissé meglepő.
– Miért?

– Csak mert alig játszik, azt gondoltam, szomorú, csalódott emberrel beszélek majd.
– Nagyon szeretek futballozni, egészséges vagyok, rengeteg örömöt találok a munkámban, élvezem az edzéseket. Azt nem állítottam, hogy minden ideális körülöttem. Megtanultam kezelni a nehezebb helyzeteket, képes vagyok megtalálni a vidám perceket a mindennapokban akkor is, ha nem játszhatok.

– A napokban több válogatott játékos nyilatkozott lapunknak, Nikolics Nemanja Chicagóból, Nagy Ádám Bolognából távozna – felteszem, ön sem marad az Egyesült Államok fővárosában.
– Egyelőre nem tudom, mit hoz a jövő.

– Nos, nézzük: klubja ebben az idényben eddig tizenhét bajnoki mérkőzést játszott, ezek közül egyetlenegyszer volt végig a pályán, május tizenhatodikán Torontóban.
– Nem segítek magamon, ha ezen rágódom. Még akkor sem, ha a legutóbbi öt bajnokin nem nyertünk, mégsem változtat Ben Olsen vezetőedző. Kénytelen voltam ezt belátni, mert hiába jöttek folyamatosan olyan visszajelzések, hogy kifogástalan az edzésmunkám, a hozzáállásom, és sokak szerint helyem lenne a csapatban, megtanultam, hogy az edző dönt. Ő pedig ennyi lehetőséget adott, ráadásul öt különböző poszton kaptam szerepet, de szó sincs arról, hogy panaszkodnék. Átéltem már nehéz szituációkat, ezekből merítve másképp, higgadtabban, több türelemmel kezelem a helyzetet – a pályán és azon kívül egyaránt.

– Ettől még ez olyan állapot, amely sem önnek, sem a klubnak nem jó. Mit lehet tenni? Kitölti a szerződését, kölcsönadják, eligazol, vagy jó ez így, ahogy van?
– Az biztos, hogy a vezetőkkel át kell beszélnünk a helyzetet, mert ez tényleg senkinek sem jó. Úgy tudom, Európába elengednének, de sok konkrétum nincs az ügyben. Az biztos, hogy váltani szeretnék, mert az álmaimról nem mondok le!

– Az álmairól?
– A minap kaptam egy videót a barátaimtól: aznap volt három éve, hogy Ausztria ellen játszottunk Bordeaux-ban, az Európa-bajnokságon. Igen, azt a bizonyos második gólt küldték el nekem, és nem tagadom, hátborzongatóan jó érzés volt újra visszanézni a történteket – nem mintha ne emlékeznék tűélesen minden másodpercre. A válogatott, igen, az nagyon is jelentős ösztönző erő, ugyanakkor az is tény, érdemes mindig a realitások talaján állni.

– Ezt hogy érti?
– Októberben harmincegy leszek. Nem gondolom magam öregnek, vannak nálam idősebbek is a keretben, de azért a fiatalabbak vannak többségben, és főleg lesznek, ahogy múlik az idő. Nagy örömmel látom, hogy az előző három Eb-selejtező nagyszerűen sikerült, a csapat versenyben van a továbbjutásért a kulcsfontosságú őszi mérkőzések előtt.

– A kapitány jól ismeri: amikor Marco Rossi először állította össze a magyar válogatottat, tavaly szeptemberben Finnországban ön ott volt a kezdőcsapatban. Aztán a második félidő elején lecserélték, és azóta nem lépett pályára a nemzeti csapatban. Eddig huszonhatszor volt a válogatott tagja…
– És nem szeretnék lemondani arról, hogy legyen huszonhetedik, huszonnyolcadik alkalom is. Ugyanakkor egyértelművé vált: az Egyesült Államok túl messze van, innen a nullával egyenlőek a keretbe kerülési esélyeim. Közelebb kell jönnöm.

– Európába?
– Nézze, egyelőre a klubomon múlik, hogy mire hajlandó. Hallottam, hogy az MLS-ben szereplő más csapathoz nem szívesen engednének el, és mint mondtam, a válogatott miatt elköszönnék az Egyesült Államoktól.

– Érdekelné akár a magyar élvonal is?
– Ha a klubom elenged, minden ajánlatot meghallgatok.

– Nemrég lehetett olvasni az USA-ban szereplők bérezéséről, ne haragudjon, Magyarországon aligha keresne ilyen összeget.
– Ez nem zavarna, a játéklehetőség, a válogatotthoz való közelség miatt lemondanék akár sok pénzről is. Csak a fizetés miatt nem akarok itt maradni. Az nem én vagyok. Nyilván kompromisszumot akkor köt az ember, ha látja az értelmét. Engem a válogatottság motivál, és az álmaimról nem akarok lemondani. Főleg ezért váltanék.