Szoboszlai halmozza a rekordokat, de nem tartja számon azokat

– Az osztrák Bundesliga utolsó fordulójában csereként beállva bemutatkozhatott a bajnok Red Bull Salzburg első csapatában, de miután négy-nullára kikaptak, aligha ilyen debütálásról álmodott.
– Valóban nem ilyen meccset képzeltem el, de amikor beálltam, nem azzal foglalkoztam, hogy mennyi az eredmény, hanem igyekeztem olyan teljesítményt nyújtani, amellyel rászolgálhatok a további bizalomra, hogy a következő idénytől már több lehetőséget kaphassak – válaszolta Szoboszlai Dominik a Nemzeti Sport Online kérdésére, nem sokkal a vasárnapi bajnoki meccs lefújását követően.

– A másodosztályú Lieferingben kulcsembernek számított, és bemutatkozhatott a felnőttcsapatban is az idén. Hogyan értékeli az első, felnőttek között töltött szezonját? Maradéktalanul elégedett?
– Úgy érzem, a tavasszal már hamarabb is készen álltam arra, hogy az élvonalban bemutatkozhassak, de örülök, hogy a Lieferingben végig tudtam játszani a szezont, az idény álomcsapatába beválasztottak, és elértem az elsődleges célomat, hogy felkerüljek az első kerethez. Érzem magamon, hogy sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, a következő célom az lesz, hogy a felnőttek között is stabilan lehetőséget kapjak.

– Rengeteg elismerő kritikát kapott az idény során, és nem mellesleg több rekordot megdöntött. Milyen hatással vannak önre az elismerések, a rekordok, volt-e fénypontja ennek az idénynek, amire mindig emlékezni fog?
– A sajtóban igyekszem nyomon követni mindazt, ami velem kapcsolatban megjelenik. Jó érzés volt látni például, hogy bekerültem az idény csapatába, de a rekordokat nem tartom számon, mint ahogy azt sem, hogy melyik volt a legjobb meccsem vagy a legrosszabb emlékem. Jó évet zártam a klubomban, és előretekintek, hogy ha pályára léphetek a válogatottban, a lehető legtöbbet tudjam kihozni magamból.

– Az ősszel hét gólt szerzett a másodosztályban, tavasszal hármat. Mi volt a két félszezon között a különbség? Mit gondol, tartható-e ez a gólszám az élvonalban is, egyáltalán mennyire elvárás önnel szemben, hogy ennyi gólt szerezzen? Milyen pozícióban számítanak önre az első csapatban?
– Bízom benne, hogy hosszú távon a legtöbbet a nyolcas pozícióban játszhatok, de a vasárnapi meccsen hatosként szerepeltem, mert olyan felállásban játszottunk, hogy abban a szerepkörben ketten voltunk egyszerre a pályán. Ez valamivel több védekező feladatot jelent, mint egy sorral előrébb, de persze mindig ott próbálom a legjobbat hozni, ahol lehetőséget kapok, és annak szeretnék megfelelni, amit az edzőm kér tőlem. Annak örültem, hogy a szögleteket és azokat a szabadrúgásokat, amelyeket be lehetett ívelni, már rögtön az első meccsemen is én végezhettem el a Salzburgban, vagyis számítanak rám ezen a téren. Azt azonban most még korai lenne megjósolni, hogy az élvonalban tartható-e ez a gólszám. Előbb kapjak rendszeres játéklehetőséget, és utána – mondjuk jövő télen – már meg tudom mondani. A magam részéről nem éreztem a különbséget az őszi és a tavaszi szezonom között, mindenesetre természetesen az a célom, hogy az új évadban is a lehető legtöbb góllal segítsem a csapatot, és minél kiegyensúlyozottabb játékot tudjak nyújtani az egész idényben.

SZOBOSZLAI DOMINIK SZEZONBELI STATISZTIKÁI A JÁTÉKMENNYISÉG ALAPJÁN

– Ha egy-két konkrétumot kellene kiemelnie, miben volt ez az év más, mint a korábbiak, mi jelentette a legnagyobb kihívást önnek a felnőttek között? És mennyire nehéz megfelelni az elvárásoknak úgy, hogy egyik nap még az ifi BL-ben játszik, kettővel később az osztrák másodosztályban, a két meccs között pedig a Red Bull első csapatával edz?
– Az eddigiekhez képest minden teljesen más, ezért a játék minden elemében fokozatosan fejlődnöm kell. Otthon ugye az utánpótlásban játszottam és az osztrák másodosztályban ahhoz képest sokkal gyorsabb a játék. Sokkal nagyobb tempót igényel, fizikailag is nagyobbak, erősebbek a játékosok. Annyiban viszont nem érzem a különbséget – s ez az osztrák másodosztály és az ifjúsági Bajnokok Ligája összevetésére is igaz –, hogy én minden meccs végére ugyanúgy elfáradok. Ez pedig alapvetően attól függ, ki mennyit fut. Nálam ezen a téren nincs különbség, ahogy itthon, úgy Ausztriában is kihajtom magam. Viszont nem érzem, hogy a mérkőzéseken előbb elfáradnék, mint korábban, ezért is gondolom úgy, hogy erőnlétben fejlődtem. Több erősítést is végzek, mint otthon, és négy kilót magamra szedtem egy év alatt, de itt is fontos a fokozatosság. Az ifjúsági csapathoz képest felnőtt szinten a legnagyobb különbség talán az, hogy rutinosabbak az ellenfelek, jobban olvassák a játékot.

– Volt lehetősége a fejlődésre, és ha nem lett volna elég, hogy Ausztriában, a klubjánál három különböző csapatnál is számítottak önre, negyediknek ott volt az U21-es válogatott, amelybe több korosztályt átugorva lépett előre U17-ből, és rögtön alapemberként számoltak önnel. Szeptember óta nyolc meccsen játszott a korosztályos válogatottban, mindannyiszor kezdőként. Mennyire volt nehéz a váltás?

– Az U21-be felkerülve egy teljesen új helyzetbe kerültem, mint korábban az U17-ben. Ott kialakult egy állandó keret, és akkor, amikor kijutottunk az Eb-re, két hónapig szinte állandóan együtt volt a csapat. Az U21-esekkel viszont korábban nem játszottam együtt, személyesen is alig ismertem a játékosok többségét, hiszen hozzám képest négy-öt évvel idősebbek is vannak közöttük. Ráadásul elég gyakran változik a keret, időre van még szükségem, hogy összeszokjak a társakkal. Ezzel együtt az Eb-selejtezőkön szerintem nem szerepeltünk rosszul, de például a belgák ellen sajnos nem tudtuk a saját játékunkat játszani, miután már a tizedik percben emberhátrányba kerültünk. Úgy azért nehéz…

– A nyolc U-válogatott meccs, a harminchárom osztrák másodosztályú és egy élvonalbeli találkozó, valamint a hat ifjúsági BL-meccs után, amolyan zárásként most még két felnőttválogatott találkozó is jöhet, hiszen tagja Georges Leekens keretének. Nem először készülhet együtt a kerettel, számít arra, hogy most játszani is fog?
– Nem tudom, milyen szerepet szán nekem a szövetségi kapitány, nem beszéltünk erről. Azt mondhatom, hogy én már egy évvel ezelőtt is azzal a szándékkal jöttem a válogatotthoz, hogy szeretnék pályára lépni. Bízom benne, hogy ezúttal bemutatkozhatok, és jó játékkal tudom meghálálni a bizalmat.

– Végezetül kanyarodjunk vissza a klubjához: milyen volt testközelből megélni a Red Bull Salzburg fantasztikus Európa-liga-menetelését, amely a legjobb négy között fejeződött csak be?
– Mindenki nagyon örült a klubnál, hogy idáig el tudtunk jutni. Az összes hazai meccsen ott voltam, végig egyenrangú csapattagként kezeltek az Európa-liga-meccsekre történő felkészülés során is, még ha nem is játszottam, hiszen január óta az edzéseken is ott voltam, a bő Európa-liga-keretbe is beneveztek. Amúgy is nagyon jó szellemű a társaság, mindenki, mindenkivel jóban van, hamar befogadtak az első csapatnál is.

– Gondolom, a következő szezonban már belülről, a pályán is szívesen átélne egy hasonlóan nagy nemzetközi menetelést, az ifjúsági Bajnokok Ligája után újabb szintet előre lépve, immár az első csapat tagjaként…
– Rajtam nem fog múlni! A válogatott meccsek után rövid szünet következik, majd június harmincadikán kell jelentkeznem a klubnál, hogy megkezdjük a felkészülést. Azért dolgozom a nyáron, hogy bizonyítsam, az első csapatnál is lehet rám számítani.