Tajti: Megalázó, amikor azt mondják, gurulj haza a bőröndöddel – exkluzív

Tajti Mátyásra 2014-ben figyelt fel a sportvilág, amikor a Puskás Akadémia akkor 16 éves középpályását az FC Barcelona és a felcsúti akadémiával szoros kapcsolatot ápoló Real Madrid is szerződtetni szerette volna. A korosztályos válogatott labdarúgó előbbit választotta, amit nem bánt meg, immár két éve él a katalán fővárosban.

A jelenleg a Barcelona Juvenil A csapatában játszó magyar középpályás eseménydús szezonon van túl, ráadásul a bajnokság befejezése után május elején Magyarországon 112 000 társával együtt az érettségin is bizonyítania kell.

Tajti csapata a negyedik helyen végzett a spanyol ifjúsági bajnokság 2015–2016-os szezonjában, a tizenhét éves magyar négy gólt jegyzett, pályára lépett az ifi Bajnokok Ligájában is. Csapattársa többek között Adria Vilanova, Tito Vilanova korábbi Barca-vezetőedző fia, valamint Carles Alená, aki a spanyol harmadosztályban szereplő Barcelona B-ben többször is játéklehetőséget kapott és az első csapattal edzhetett.

TAJTI MÁTYÁS GÓLJA AZ EBRO ELLENI MÉRKŐZÉSEN

– Csaknem két éve van a La Masián, hogyan érzi magát?
– Az első időszak nehéz volt, de amikor feljebb léptem az U19-es csapatba, akkor hirtelen beindult a szekér a felkészülés alatt. A bajnokságban két mérkőzésen csak csereként állítottak be, ám mivel jó teljesítményt nyújtottam, ezt követően nagyjából az egész évet végigjátszottam. Majd megsérültem, és két hónapot ki kellett hagynom. Döcögősen indult a visszatérés, teljesen jogosan ki is tettek a kezdőcsapatból, hanyagoltak kicsit, amit meg is értettem, mert tényleg nem ment jól a játék. Aztán ismét magamra találtam, de időközben a téli átigazolások után bővült a keret, és hatan lettünk a csapatban ugyanarra a posztra. Szóval egyrészt nem teljesítettem jól, majd forgatni kellett a játékosokat a középpályán, hogy mindenki játsszon, így kevesebb lehetőséget kaptam.

– A sérülése már a múlté?
– Ez olyan sérülés, amely akkor gyógyul meg teljesen, ha megműtik. Egy csont törött le a bokámból, de egyelőre nem okoz nagyobb gondot. Azt mondták az orvosok, hogyha nagyon zavar, akkor a nyáron ki kell operálni, egy-két hónap alatt rendben lennék. De nem akarom most megcsináltatni, nekem ez így jó. Legfeljebb ha rásérülök, akkor elgondolkodom rajta.

A Barcelona Juvenil A csapatában keményen meg kell küzdeni a helyekért. Tajti Mátyás posztjáért rajta kívül még öten vetekednek a huszonhat fős keretből. Egy pillanatra sem lehet lazsálni, hiszen az aktuális mérkőzésre nevezett tizenhat csapattag sokszor szinte az utolsó pillanatban tudja meg, hogy a keretbe került.

– Mennyire nehéz hétről hétre bekerülni a keretbe? Mikor és hogyan hirdetik ki?
– Többször előfordult már, hogy egész héten jól ment az edzéseken, úgy éreztem, biztosan kezdő leszek, a mérkőzés előtt mégis azt mondták, a keretbe sem kerültem be. Hiába kérdeztem, miért, nem adtak választ. Aztán leültünk beszélni, és elmondták, hogy nem velem van a gond, most másokat kell játszatni. Csináljam tovább, és akkor minden rendben lesz. Nem volt könnyű ezt elfogadnom, mert minden meccs fontos számomra, de túlléptem rajta.

– Nagy a nyomás a játékosokon?
– Furcsa a rendszer. Az idegenbeli mérkőzésekre utazás reggelén még ott edzünk a La Masián. Huszonhat játékos úgy gurul be a bőröndjével, hogy nem tudja, ki megy és ki marad otthon. Megalázó, amikor valaki ott és akkor tudja meg, hogy kimaradt, és gurulhat haza a bőröndjével.

– Ezeken hamar túllép vagy őrlődő típus?
– Az elején nagyon kiborultam, sokszor sebezhetőnek éreztem magam. Rágódtam azon, mit csináltam rosszul, de ettől nem lett jobb. Beszéltem srácokkal és felnőttekkel is, akik ezt már átélték, azt tanácsolták, engedjem el: »Most ez van, csináld tovább, legyél türelmes!» Egyelőre nem az a cél, hogy minden egyes mérkőzésen pályára lépjek, hanem az edzéseken kihozzam magamból a maximumot, egyre jobb legyek és később profivá váljak.

– Édesapja úgy fogalmazta meg, hogy Barcelona-akadémistának lenni védjegy. Aki egyszer bekerült, bárhol is folytatja, mindig Barca-növendék marad. Viszont ön azt hangoztatta korábban, hogy egyelőre „senki”, nem futballista. Milyen kritériumnak kell teljesülnie ahhoz, hogy büszkén azt mondja, labdarúgó lett?
– Elsősorban felnőttcsapatban kell játszanom. Jelenleg nem az a célom, hogy a Barca első együttesében szerepeljek, nem érzem úgy, hogy mindenképp fel kell kerülnöm. Eleve úgy látom, hogy egyenesen az akadémiáról ez majdnem lehetetlen. A Barcelona sztárokat igazol, ez nem egy súlycsoport. Ezek a labdarúgók meghatározó játékosok voltak a klubjukban, tapasztalatot szereztek és megerősödtek. Ritka az olyan futballista, aki megérik tizenhét éves korára, mint Messi.

– Jövőre lejár a szerződése, hogyan tovább?
– Egy évem van még az U19-ben, utána le kell ülnünk tárgyalni a folytatásról. Szóba jöhet a Barca B, amellyel szemben vannak fenntartásaim. Akadnak játékosok, akik már négy éve a tartalékcsapat tagjai. Futballoznak, kapják a pénzt, de nincs előrelépés, meg vannak ezzel elégedve. Nekem ez nem tetszik, ezért egy évnél többet nem szeretnék ott játszani.

– Mivel lenne elégedett?
– Ha rajtam múlik, Magyarországra csak levezetni jönnék, reményeim szerint körülbelül húsz év múlva. Akkor lennék igazán elégedett, ha a Bundesligában, a Premier League-ben vagy a La Liga top nyolc csapatának valamelyikében folyamatosan tudnék játszani. A csúcs az lenne, ha egyszer a Barcelonához hasonló klubban kapnék lehetőséget, de ha be tudom küzdeni magam valamelyik említett topligába, akkor nem lenne okom panaszra.

– Önmagában kevés a tréning, ezért külön is kell edzenem, hogy kondiban legyek. Voltak zsírproblémáim emiatt, édesapámmal dolgozunk ennek áthidalásán. Hetente maximum négyszer-ötször edzünk a csapattal, de ez is változó, ha vasárnap nyerünk, előfordul, hogy adnak kettő-három szabadnapot. Ez azoknak hasznos, akik játszottak a meccsen, viszont mivel huszonhatan vagyunk a keretben, a többieknek hosszú kiesést jelent, mert a meccs előtti utolsó kettő edzés már eleve könnyített. Magyarul, ha nem játszom a meccsen és beleszámolom a meccs előtti utolsó edzéseket, akkor majdnem egy hét pihenő jön ki, könnyen „elhízhat” az ember.

– Az angollal elboldogultam, az volt a baj, hogy nem volt kivel beszélnem, mert a többség csak spanyolul és katalánul tud. Így muszáj volt spanyolt tanulnom, ami egyre jobban megy. Katalánul viszont nem szeretnék tanulni, mert ha elkerülök máshová, kevés az esélye, hogy hasznát veszem, de spanyol mindenhol van a világon. Ugyanakkor ez nehézséget jelent a csapaton belül, mert a többség katalánul beszél.

– Mennyire volt nehéz a beilleszkedés? Hamar kiköltözött a kollégiumból…
– Csupán két-három hónapot laktam a kollégiumban, nem a legjobb közösségbe csöppentem, nehezen ment a beilleszkedés. Tizenhat évesen kerültem a Juvenil B-be, az első perctől érezhető volt a tét. Ilyen szinten már nincs haverkodás, nem fogadják el egymást a csapattagok, jóformán már benne van a kés a hátadban. Megtanították nekem, mielőtt edzésen kifutok a pályára, az érzelmeket felejtsem el.

– Velős gondolat, de sikerül teljesíteni a gyakorlatban?
– Muszáj. Volt egy meccsem, amelyen nagyon gyengén ment a játék. Másnap rettentő rosszul éreztem magam. A többiek látták rajtam, de ahelyett, hogy segítettek volna, csak rontottak a helyzeten. Ebből megtanultam, hogy nem szabad kimutatni az érzelmeimet. Otthon mehet a sírás-rívás, ott nem érdekes, nem látja senki.

– Előfordul?
– Nem, sírni nem szoktam, de nyilván vannak rossz napjaim.

A 17 ÉVES KÖZÉPPÁLYÁS SZABADIDEJÉBEN IS GYAKOROL

– Korábban azt mondta, hogy az elején félt minden egyes labdaérintésénél, nehogy hibázzon. Most is így van?
– Meglepő, de a kinti közeg olyan, hogyha egyszer hibázol, akkor tizenhat helyről kapod a lecseszést. Az elején emiatt labdába sem mertem érni, szinte remegett a lábam. Próbáltam megtanulni, hogyan engedjem el, idővel lekerült rólam ez a teher, de még mindig rosszul érint időnként. Meg kell tanulnom, hogy a hiba a játék része. Ebben segítenek a kinti spanyol menedzsereim, akik átestek már ezen.

– A mentális kihívások során van lehetőségük sportpszichológus segítségét igénybe venni?
– A csapat mellett nincs ilyen szakember. A családom segít rengeteget, illetve három menedzserem van, akik tapasztalt ex-Barca-játékosok, illetve jó futballisták voltak. Velük folyamatosan megbeszélem a problémákat.

– Mennyire kell megfelelni a Tajti névnek? Édesapja edző, nagyapja ismert játékos volt. Nem érez nyomást emiatt?
– Bármit csinálok, úgysem tudok megfelelni mindenkinek. Mindig lesz, aki biztat, de Barcelonára és Magyarországra is igaz, hogy többnyire negatív a hozzáállás. Ezerszer hallottam, hogy úgysem lesz belőlem senki, és csak befizettek engem ide. A rossz nyelvek ellen nem tudok mit tenni, a lényeg, hogy én tudom, miért küzdök, és igyekszem kizárni a külső körülményeket.

– Találkoztunk már, ismerjük és követjük egymást. Két hónapja is tervben volt, hogy összefutunk, de nem úgy jött ki a lépés. Egymás ellen még nem játszottunk.

– Mit tudnak a La Masián a magyarokról?
– Kubalát, Kocsist, Puskást az idősebbek ismerik, de a fiatalok nemigen. A csapattal nemrég voltunk a II. Kocsis Sándor-emléktornán Magyarországon, nekik az maradt meg, hogy a margitszigeti pálya talaja nem a legjobb. Azóta elkezdtek Kocsisnak hívni. Az öltözőben mindenkinek a helye fölé matricát ragasztottak a csapattársak, nekem Kocsis jutott.

– Bérelt helyek nincsenek, jól kell helyezkedni. A zuhanytól messze, mert ellenkező esetben mindenki rajtad megy keresztül és rád lép. A folyosótól is jobb távol lenni. Ez utóbbi csak félig jött össze, mert közel vagyok az ajtóhoz, de nem közvetlenül, így abszolút nem mondanám rossz helynek. A legjobb hely nyilván a közepe a két hosszú oldal között.

– Választhatnak maguknak a mezszámot? Mennyire fontos számára?
– Nincs állandó mezszám, a kezdőknek egytől tizenegyig kiosztják a szerelést, majd a cseréknek is sorban. Ha rajtam múlna, akkor az ötös vagy a hatos számú mezben játszanék. Sokáig a hatos volt a számom a Puskás Akadémián, az ötös pedig a barátnőm miatt fontos.

– Mit tapasztalt a katalán mentalitásban, amit be tudna építeni az életébe?
– Nem rohannak, ráérnek, nem stresszelnek. Munka előtt beülnek a kávézóba, elolvassák az újságot. Nem zavarják egymást annak ellenére, hogy sokkal hangosabbak nálunk. A tengerparton sem, pedig egy rakásban strandolnak.

– A futballban?
– A tempó.

– Sosem köteleztem el magam egy játékos vagy egy csapat mellett. Volt egy időszak, amikor a bátyám a Milant nagyon szerette Kakával és Seedorffal, akkor én is nekik drukkoltam. Ha néztem egy meccset, mindig a jó futballnak szurkoltam. A spanyol és az angol futballt követem, nagyon szeretem, az olasz kevésbé szimpatikus. Számomra unalmas, túlságosan védekező felfogású a játék. Az én világom a gyors, sokpasszos játék és az angol futball, amiben benne van az erő.

– Kikből gyúrná össze a tökéletes labdarúgót?
– Modric, a Real Madrid középpályása nagyon tetszik. A Barcában Rakitic az egyik kedvencem, Iniestát még mindig szeretem, bár már kezd kicsit kiöregedni. Pirlót is kedvelem. Ha Modric néhány centiméterrel magasabb lenne és jobban fejelne, akkor ő nekem tökéletes lenne.

– A magyar labdarúgók közül kit emelne ki?
– A válogatottból Nikolics Nemanja a példaképem, ha négy évvel ezelőtt ugyanezt megcsinálja, akkor topligába is mehetett volna. Tetszik a játéka, igazi veszélyes csatárnak tartom.

– Pályaválasztás előtt áll, gondolt-e már a labdarúgáson túlra?
– Tizenhét évesen egyelőre azt tudom, hogy ebben jó vagyok. A középpályások általában értik a játékot, és úgy érzem, hogy ez nekem is megy, jól játszom és át is látom a pályán történteket. Mások is megerősítettek ebben, így az edzőség jöhet szóba.

– Az idén érettségizik, felvételizik egyetemre?
– A felcsúti Letenyey Lajos Szakközépiskola és Szakiskolában érettségizem, a választott érettségi tantárgyam a testnevelés és az angol, mert az iskolában nem lehet spanyolból vizsgázni. Eredetileg a Testnevelési Egyetemet vettem célba, de egy időre elengedtem a kérdést. Előbb inkább Barcelonában szerezném meg a papírokat az edzőséghez. A korosztályomnál egy évvel előrébb vagyok, mert hatévesen kezdtem az iskolát, így ha később másképp gondolnám, akkor újra érettségizem. Ki tudja, lehet, jövőre úgy gondolom, hogy ügyvéd szeretnék lenni.

TAJTI MANLLEU ELLENI ÓRIÁSI GÓLJÁT BEVÁLOGATTÁK A LEGSZEBBEK KÖZÉ (A találat 1:46-tól látható a videóban)

– Mitől fél a leginkább?
– Rettegek a pókoktól. Szerencsére Barcelonában nem nagyon futottam össze velük. Az elején attól is tartottam, hogy kinevetnek a nyelvtudásom miatt, de mostanában bátran kiállok magamért. Ők sem beszélnek tökéletesen, főleg angolul.

– Van-e kedvenc étele?
– Elkészíteni nem tudom, de a spanyol nemzeti étel, a paella. Amikor étterembe megyünk, tudják, hogy azt fogom kérni. Két dolog nincs ínyemre, a gomba és a kukorica.

– Ott lesz a nyári Európa-bajnokságon?
– Nem hiszem, hogy kimegyek Franciaországba. Kevés a szabadidőm, amikor hazajöhetek, jobban szeretnék a családommal lenni.

– A szüleim eddig sem fogták a kezemet. Egyedül repkedek ide-oda, heteket vagyok egyedül, én vezetem a háztartást, mindent meg kellett tudnom csinálni önállóan. Ha kell, főzök, de nem vagyok egy konyhatündér.