Szilágyi Áron: Ezt hívhatják önkívületnek

– Hogyan ébredt vasárnap? Szokták mondani, ott voltaképpen minden eldől.
– A telefonom ébresztésére szeretek felkelni. Ezúttal nem így történt…

– Miért?
– Mert Bodnár József masszőr bedörömbölt az ajtón, és azt üvöltötte, hogy Áron, kelj fel. Ha ezt vesszük, nem éppen ideálisan indult a nap.

– Na de aztán a folytatás!
– Éreztem, hogy egyben vagyok. Kárpáti Róbert és Faludi Viktória, a két pszichológusom felkészített mindenre, semmi sem tudott kizökkenteni. Sem az ellenfelek, sem a zsűri, sem a bekapott tusok. Így sikerült elérni, hogy idáig jutottam.

– Milyen lökést adhat ez a magyar kardvívásnak?
– Még otthon mondtam, nem attól függ a magyar kardvívás sorsra, hogy itt kint, Londonban mi történik. Nem egyedül fogom megmenteni, ezt senki sem várhatja, és nem is várta. Vannak szakembereink, jó edzőink, akik hosszú, fáradságos munkával elérik, hogy újra rólunk szóljon a sportág.

– Most rólunk szól!
– Örülök. De nagyon hiányoznak a többiek, a társak. Sajnálom, hogy csapatban nem lehetünk itt, a mai nappal eldöntöttem, mostantól azon dolgozom, hogy Rióban együtt éljük át ezeket a pillanatokat.

– Itt bírna még egy meccset?
– Egyetlen másodpercet sem bírnék a páston. Erre az öt meccsre voltam kalibrálva. Nagyon elfáradtam.

– A negyeddöntő volt a kulcs?
– Nehéz meccs volt, pillanatra kiengedtem, és ez akár sokba is kerülhetett volna. A rengeteg munkának hála sikerült az agyamat visszaállítani normál üzemmódra.

– Az elődöntőre és a fináléra nincsenek szavak. Oktatni fogják a szakemberek szerint.
– Először én is szeretném látni. Remélem, kapok egy felvételt, és megnézhetem szűkebb társaságban vagy akár egyedül. Éreztem, hogy nem érhet baj, nem tudom megfogalmazni, milyen állapotba kerültem. Valószínűleg ezt hívhatják önkívületnek. Mondhatok köszönetet az újságon keresztül?

– Megtisztel bennünket, sorolja!
– A család, a barátok hite adta a legnagyobb erőt. Somlai Béla Gerevich György halála után lett az edzőm, neki is rengeteget köszönhetek, hamar sikerült egy hullámhosszra kerülnünk. Preisler Gábor a fizikai felkészítőm, ő ugye cselgáncsedző, az állóképességem neki is hála lett olyan, amilyen. És köszönöm mindenkinek, aki itt és otthon szorított értem. Annyi sms jött a telefonomra, amennyi egész életemben összesen nem, fogalmam sincs, hogy tudom ezt megköszönni.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MITŐL SÍRTA EL MAGÁT MAJDNEM OLIMPIAI BAJNOKUNK, TOVÁBBÁ HOGY IS LETT BELŐLE VÍVÓ, KERESSE A HÉTFŐI NEMZETI SPORTOT!