Meglehetősen jól szerepeltek a japán labdarúgók a londoni olimpián: a férfiak több neves ellenfelet is megfricskázva az elődöntőig jutottak, míg a náluk korábban jóval több sikert elérő, 2011-ben világbajnoki címet szerző nők finálét játszhattak. Mégpedig azzal az Egyesült Államokkal, amely jelenleg is vezeti a FIFA világranglistáját, bár a kilencvenes évek aranykora óta nem nyert vb-t, többek között azért, mert a tavalyi döntőben megverték őket a japánok – de a 2004-es és a 2008-as olimpián nem találtak legyőzőre.
Nos, sokáig úgy tűnt, sima mérkőzés lesz, mert az amerikai Carli Lloyd pofás támadás végén a nyolcadik percben közelről a hálóba bólintotta Alex Morgan parádés beadását, majd (miután védőtársai pár japán veszélyes helyzetet elhárítottak) a fordulás után egy szólót követően látványosan, mondhatni, férfiasan bombázott a kapuba.
Túlságosan is megnyugtathatta a kétgólos előny az amerikaiakat, így kilenc perc múlva, a 63. percben Ogimi Juki szépíteni tudott – a védelem élénk közreműködésével, mert Szava Homare távoli lövését blokkolta a gólvonal előtt a csapatkapitány, Christie Rampone, de csak visszakerült a labda a feladóhoz, aki Juki elé játszott, ő pedig közelről nem hibázott.
Ezt követően a fantasztikus hangulatú, tömött lelátók előtt (80 023 néző volt kíváncsi a helyszínen a fináléra) rendezett mérkőzésen gyilkos csata kezdődött, egyáltalán nem kímélték magukat a játékosok, NB I-es mérkőzésekről régóta hiányolt tűzzel és elszántsággal vetették magukat a küzdelembe a hölgyek és asszonyok. A japánok hosszú hajrát nyitottak, a gyönyörű amerikai kapussal, a szigorú tekintetű Hope Solóval azonban nem bírtak, egy jogos büntetőt pedig nem kaptak meg.
Olimpiai bajnok lett tehát az Egyesült Államok, 2004 és 2008 után ismét – Heather Mitts, a most a gólvonalon az első félidőben is hárító Christie Rampone és Shannon Boxx harmadik olimpiai aranyérmét vehette át.
NŐI LABDARÚGÁS, DÖNTŐ |
EGYESÜLT ÁLLAMOK–JAPÁN 2–1 |
G: Lloyd (8., 54.), ill. Juki (63.) |