A legsárosabb fehér nadrág - Gera 35 évesen volt a válogatott legjobbja

„Tökéletesen betartottuk, amit egész héten gyakoroltunk” – mondta Dzsudzsák Balázs, a mieink csapatkapitánya a finnek legyőzését követően. Tény, ahogy azt Dárdai Pál szövetségi kapitány is jelezte a találkozó előtti napokban, nem látványos, közönségszórakoztató játékkal, de csak sikerült három pontot szerezni, s ezzel életben tartani a reményt ebben a kiszámíthatatlan F jelű csoportban. Nézzük, mi az, amit Dzsudzsákék tökéletesen betartottak!

Dárdai harmadik alkalommal, hazai pályán viszont először ült le a magyar nemzeti csapat kispadjára. Régi hiedelem: otthon, több ezer szurkoló előtt nem lehet bekkelni vagy óvatoskodni, viszont ész nélkül nekirontani az ellenfélnek sem tanácsos – ezt Dárdai és játékosai is tudták. A mieink ezúttal is – akárcsak Bukarestben – 4–2–3–1-es hadrendben léptek pályára, de mégis mennyivel más volt ez az összeállítás Gera Zoltánnal a klasszikus tízes posztján és a végig eredeti posztján játszó Dzsudzsákkal. Ráadásul Dárdai türelmes volt, akkor sem változtatott az elképzelésein, amikor hét perccel a vége előtt még 0–0 volt az állás…

FEGYELMEZETTEN ZÁRT A „RUTINTALAN” VÉDELEM; A KÉT BAL LÁB ELLENÉRE ELEK ÉS TŐZSÉR JÓ PÁROST ALKOTOTT

A finnek elleni félig-meddig rutintalan védőnégyes (Juhász és Kádár személyében csak két rutinos védő volt egyáltalán a keretben) előzetesen sokakban kételyeket vethetett fel. Pláne, amikor a találkozó elején a 21 esztendős Lang Ádámnak többször is gondot okoztak a finn támadók, a válogatottban először kezdőként lehetőséghez jutó Fiola Attila a jobbhátvéd posztján pedig gyakorta – főleg az első félidőben – nagy területet hagyott Uronennek – szerencsére ebből nem adódott nagyobb baj. Ahogy abból sem, hogy Juhász bordasérülése miatt újoncot avattunk egy ilyen fontos meccsen: Forró Gyulán cseppet sem látszódott megilletődöttség vagy lámpaláz – legalábbis a lelátóról.

A védekezés persze nem hátul kezdődik. Amikor a finnek saját harmadukból laposan próbálták kihozni a labdát, Simon Krisztián, Gera Zoltán és Szalai Ádám (később ugye Nikolics Nemanja és Lovrencsics Gergő is) egy vonalban igyekezett letámadni, zavart kelteni. Ha ez nem vezetett eredményre, könnyedén vissza tudtunk rendeződni, s a négy védő előtt négyes fal (Simon, Elek Ákos, Tőzsér Dániel, Dzsudzsák) szűrt, előttük Gera és Szalai védekezett.

Talán annak is köszönhető, hogy Gera ezúttal végig tudta játszani a találkozót, hogy nem ő felelt elsősorban a középpályás védekezésért – ellentétben Bukaresttel. Elek és Tőzsér meglepően jó párost alkotott. Azért meglepő ez, mert azt Tőzsér is elárulta, az edzések alatt Dárdai kissé bizonytalan volt abban, jó ötlet-e két, egyaránt ballábas belső középpályást egyszerre játszatni. Tőzsér azt mondta, sikerült meggyőzniük Dárdait – ezt vitatni nehezen lehet.

Az a meccs előtti elemzésünkben is kiderült, a finnek a szélekről érkező beadásokkal tudnak a legjobban operálni. Ezt viszont Dárdai tanítványai úgy-ahogy hatástalanították. Más kérdés, hogy a vendégek átlövéseinél nem egyszer döbbent csend lett hirtelen úrrá a Fradi stadionjának lelátóin.

GERA CSATÁRT IS JÁTSZOTT; HIÁBA A SZÉLSŐJÁTÉK, HA NINCS KÖZÉPEN CÉLPONT

Támadásban mi is a széleken akartuk feltörni a finn reteszt – s ez Gera góljánál sikerült is, közben Dzsudzsák oldalán gyakorlatilag esélye sem volt Hurmének futóversenyt nyerni. Kár, hogy a bal oldali beadásainkból alig tudtunk veszélyt kialakítani. Dzsudzsák legígéretesebb centerezése is jobbról, még a találkozó elején jött, ekkor jobbal laposan Szalai elé gurított, de a labda elment a kapu előtt. A másik oldalon jó ötletnek tűnt Simon kezdetése. Az újpesti játékos bátran futballozott – sajnos azonban egy az egyben kevésszer tudott elszáguldani a szélen, illetve közte és a nem élete legjobb mérkőzését játszó Szalai Ádám között sem mindig volt makulátlan az összhang.

Lovrencsics pályára lépése borítékolható volt, ezt a cserét Dárdaiék is előre, még a meccs előtt eltervezték. Simon oldalára beszállva nála valamivel fáradtabb ellenféllel találta magát szembe a Lech Poznan futballistája, aki gólpasszánál viszont pont, hogy nem gyorsaságát kihasználva adott be tökéletesen gyengébbik lábával – igaz, nem a balbekk Uronen, hanem a kihúzódó Hetemaj mellől.

A támadások építésekor rendre Tőzsér Dániel lépett visszább labdát kérni, ő volt az átmenet a védelem és a középpálya között. Középen viszont Gerának nagyon kevés terület maradt – ez a finneket dicséri. A második félidőben, főleg a hajrára Gera szinte csatárt játszott, sokszor egy vonalban várta a labdát Szalaival vagy éppen Nikoliccsal. Figyelemre méltó volt, hogy az esetek többségén csak ő és az éppen pályán lévő klasszikus értelemben vett csatárunk várta Dzsudzsák, Simon vagy Lovrencsics beadásait a tizenhatoson belül – de mit ad Isten, ez pont elég volt egy gólra.

A szélsőjáték önmagában persze nem sokat ér, ha középen nincs célpont. A finnek ellen javarészt Szalai Ádám birkózott a tizenhatoson belül. Lássuk be, a Hoffenheim csatára rossz napot fogott ki, kevés jó megmozdulása volt, nem tudta megtartani azt a kevés labdát sem, ami eljutott hozzá. Nikolicson sokkal inkább érződött a győzni akarás – igaz, nagy villanása vagy helyzete neki sem volt.

GERA VOLT A LEGJOBB, 35 ÉVESEN Ő FUTOTTA A LEGTÖBBET

Ahogy olvasóink megszokhatták, ezúttal is az InStat statisztikai elemző rendszer segítségével elemezzük a mérkőzést. Lássuk, sikerül-e alátámasztani vagy megcáfolni a fenti állításokat!

A számok alapján a mieink legjobbja a győztes találat jegyzője, Gera Zoltán volt a maga 234-es InStat-mutatójával (ezt a játékosok összes megmozdulása alapján számítják, összteljesítmény-mérő adatként), de Király Gábor (203), Dzsudzsák Balázs (215) és Nikolics Nemanja (205) is 200 fölé jutott ebben az értékelésben.

Összehasonlításképp Románia ellen Juhász, Dzsudzsák és Nikolics zárt 200 fölött, Feröeren viszont senki. A finneknél csak Uronen tudott 200 feletti pontszámot elérni. A mieink közül a legkisebb pontszámú értékelést a csereként beállt Forró Gyula (153), a végig pályán lévők közül Lang Ádám kapta (160).

Érdemes megnézni a válogatott játékosainak futómennyiségét is. Tudni kell persze, nem feltétlenül az játszik a legjobban, aki a legtöbbet fut. A finnek ellen a legtöbb métert a mezőnyjátékosok korelnöke, Gera Zoltán tette meg (11 919).

A majdnem 12 kilométert futó, 35 éves játékosról végig sugárzott az alázat és a győzni akarás. A fehér nadrágok közül az övé volt a legsárosabb a mérkőzés után, egy ilyen Gera akár 40 évesen is hasznára lehet válogatottunknak. A gólnál a helyzetfelismerés és a kivitelezés magáért beszél – azt is érdemes a képen megfigyelni, hány finn és hány magyar volt a védőzónában a beadás pillanatában.

KÁDÁR HIBÁTLAN, DE TOVÁBBRA IS AGGASZTÓ A SZÉLSŐ VÉDEKEZÉS

A magyar válogatott a Finnország elleni találkozót kapott gól nélkül hozta le. Hazai pályán tétmérkőzésen legutóbb tavaly októberben, az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn (2–0) volt erre példa. Eb-kvalifikációs sorozatban pedig 2011 októberében fordult elő ez legutóbb – érdekesség, akkor is Finnország ellen (0–0). 2011–2012 óta (Moldova 2–0, Finnország 0–0, Andorra 5–0) először fordult elő, hogy a nemzeti csapat nem kapott gólt két egymás utáni tétmérkőzésen.

Ha egy csapat nem kap gólt, nem kell sokat magyarázkodni. A védelem ezzel teljesítette a fő feladatát, vészhelyzetben pedig Király Gábor bizonyította rendre, miért 92 alkalommal ölthette magára a címeres kapusmezt.

A mérkőzésen megvívott 163 párharcból – ha kicsivel is, de – mi jöttünk ki győztesen, az ilyen esetek 51 százalékát sikerült megnyerni. Megnyugtató, hogy a védőzónánkban egy kivételével mindenhol magas arányban hoztuk le a párharcokat. A bal oldalon 75, középen a tizenhatoson belül 71, a tizenhatos előterében 100 százalékosan teljesítettünk.

Egyedül Fiola oldalán zártunk rosszul (20 százalék, 5/1), de meg kell említeni, a középpályán pont az ő posztja előtt, Elek, Simon és Lovrencsics területén volt a legjobb a mutatónk e téren (70 százalék) – amiben pedig neki is vitathatatlan érdemei voltak.

A párharcokban Kádár Tamás volt a legjobb a mieink közül, ő mind a tizenegy esetben sikerrel járt – akár földön, akár levegőben kellett labdát szerezni. Juhász Roland a pályán töltött 57 perc alatt 75 százalékos mutatóval zárt, a többi védő közül Lang 50, Fiola 33, Forró 20 százalékban volt sikeres – az újpesti újonc mutatói tehát némileg cáfolják a mérkőzésen szerzett benyomásokat.

Egy meccs alapján nem szokás messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, a közeljövőben sem várható a szélső hátvéd posztján a problémák megszűnése – bár Kádár mutatója bizakodásra adhat okot.

ELEK, TŐZSÉR: KÉT BALLÁBAS, DE EGYIK SEM KÉTBALLÁBAS

Vegyük górcső alá az Elek, Tőzsér párost! Dárdai azért vakarta a fejét a finnek elleni meccs előtt, mert két ballábas középső középpályásnál fennáll a veszély, hogy az esetek döntő részében balra cseleznek, fordulnak, és balra továbbítják a labdát, így a jobb szél elhanyagolódhat. Elek InStat-indexe 191, Tőzséré 170 volt, passzaik 81, illetve 82 százalékban voltak pontosak – ez utóbbi mutatóban náluk Fiola, Király, Lang és Nikolics is jobb volt. Érdekesség, a kezdő tizenegy tagjai közül Fiola passzolt a legpontosabban (90 százalék), neki volt a legtöbb sikeres hosszú passza (2/2), és a közepes távolságú átadások közül is csak ötöt rontott el (40/35).

Tőzsér és Elek is hibátlanul passzolt, amikor a labda járatása volt a cél, tehát nem a támadások felépítése. A konstruktív passzoknál Tőzsér 30-ból 20-szor, Elek 23-ból 16-szor volt precíz, extra támadó és kulcspasszuk viszont egyiküknek sem volt – meglehet, nem ez volt elsősorban a feladatuk.

A mellékelt ábrán jól látszik, Tőzsér előre irányuló passzai valóban többnyire balra, Dzsudzsák felé irányultak, Elek viszont jobb oldali belső középpályásként nem feledkezett meg a jobb szárnyunkról – ahonnan a győztes gólt eredményező akció is indult Fiola labdaszerzéséből ugye. Tőzsér Kádárral, Fiolával és Gerával játszott össze a legtöbbször (a pontos passzokat nézve), míg Elek Langgal, Tőzsérrel és a jobbon játszó Simonnal.

SZÉLSŐK, SZÉLSŐK, SZÉLSŐK

A győzelmünk egyik kulcsa az volt, hogy sokkal aktívabbak voltunk a széleken, mint riválisunk. Amíg Dzsudzsák oldalán 30, a jobbon pedig 24 támadást vezettünk, addig a finnek – akik 2014-ben góljaik nagy részét szélről vezetett akcióból szerezték – csak 16, illetve 20 alkalommal próbálkoztak. Emellett az is említésre méltó, hogy a mi támadásaink sebessége jelentősen gyorsabb volt (13.57–11.08) –, mi 18, a finnek csupán 3 gyors támadást vezettek az InStat adatai alapján.

A pályára lépő három szélsőnk közül messze Dzsudzsáké volt a legjobb InStat-index – persze a nemzetközi szinthez képest így sem volt túl kimagasló a légiós teljesítménye. A középpályások közül övé volt a legrosszabb passzpontossági mutató (54 százalék), ebben benne voltak a sikertelen beadások is. Dzsudzsák 16 tizenhatoson belülre címzett labdájából csupán 5 ment saját emberhez – ez persze nem csak rajta múlt.

Amit már a korábbi selejtezőkön is hiányoltunk – a kulcspasszokat –, abban most is gyengén teljesítettünk. Az egész mérkőzésen egyedül Dzsudzsáknak és Nikolicsnak volt olyan sikeres átadása, amely rögvest helyzetbe hozott egy társat. Gerától joggal várhattunk volna kulcspasszokat, pláne, mert kedvenc posztján szerepelhetett, de ő sem tudott lubickolni a finnek között, illetve Szalai Ádám sem nyújtott sok segítséget – bár neki legalább volt egy extra támadó passza, ami végül hosszú lett Simonnak.

SZALAINAK ESÉLYE SEM VOLT MOISANDERREL SZEMBEN; NIKOLICS MEGDOLGOZOTT A 205-ÖS INSTAT-INDEXÉRT

Hogy Szalai nem volt csúcsformában, az a nézőtérről és a televízióban is látható volt, de a számok sem hazudnak. Szalai 62 percet töltött a pályán, 169-es InStat-indexet érően. Kapura lövése nem volt, támadópasszai 47 százalékban voltak jók, 22 párharcából csupán 7-et nyert meg – az egyedül játszó csatárok mutatói általában alatta maradnak a többi játékosénak, de ez a párharcmutató így sem mondható jónak. Érdekesség, a középhátvéd Moisanderrel 8-szor csatázott Szalai, de egyszer sem tudott párharcot nyerni ellene. A másik belső védő, Toivio ellen viszont 7 esetből 4-szer győztesen jött ki a párharcból. Szalainak Románia és Feröer ellen összesen 50 labdavesztése volt, most 15-öt regisztráltak nála.

Összehasonlításképp: a helyére beálló Nikolics szintén nem lőtt kapura, támadópasszai 88 százalékban célba értek, párharcai 80 százalékát megnyerte (5/4). Meg kell jegyezni, Nikolicsnak kevesebb perc jutott, ezáltal kevesebbet is volt játékban, illetve már fáradtabb finnekkel találta szembe magát. Nikolics minden megmozdulását nézve 21/15-tel zárt, vagyis 71 százalékban jó megoldást választott, ráadásul – Dzsudzsákhoz hasonlóan – neki is volt egy sikeres kulcspassza. Nikolics nem találkozott Moisanderrel, a Toivio elleni párharcot 2–0-ra megnyerte.

A számok ismeretében is kijelenthető, a magyar nemzeti csapat nem játszott jól, de itt jó és szép játékra nem is valószínű, hogy bárki számított – a csúnya játékkal elért 1–0 is három pontot ér. Támadásban nyoma sem volt a kreativitásnak, a relatíve sok, szélről érkező beadás a nagy számok törvénye alapján egy gólra elég volt. Dárdai Pál nem varázsló, csodát ő sem tudott tenni, de a három tétmeccséből az eredményesség szempontjából kihozta a maximumot a realitások talaján maradva. A folytatásban játékban biztosan javulnunk kell – akkor is, ha Dárdai Pál marad a szövetségi kapitány. A selejtezősorozat pocsék kezdése és a kapitányváltás után az október-novemberi hét ponttal a harmadik helyre lépett előre a válogatott, és a Claudio Ranierit menesztő, borzalmas őszt letudó görögök ellen folytatja tavasszal.

EB 2016, SELEJTEZŐK
F-CSOPORT, 4. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–FINNORSZÁG 1–0 (0–0) – online közvetítés
Budapest, Üllői úti stadion, 19 500 néző. Vezette: Turpin (francia)
Magyarország: Király G. – Fiola, Juhász R. (Forró, 57.), Lang, Kádár T. – Tőzsér, Elek Á. – Simon K. (Lovrencsics, 77.), Gera,Dzsudzsák – Szalai Á. (Nikolics, 63.). Szövetségi kapitány: Dárdai Pál
Finnország: Hradecky – Hurme, J. Toivio, N. Moisander, Uronen – Halsti (Markkanen, 85.), Sparv, Hetemaj – Hämäläinen (Riski, 82.), R. Eremenko – Pukki (Pohjanpalo, 65.). Szövetségi kapitány: Mixu Paatelainen
Gólszerző: Gera (84.)

A 2015-ÖS MÉRKŐZÉSEK

2015. március 29.:
Magyarország–Görögország, 20.45
Észak-Írország–Finnország 18.00
Románia–Feröer 18.00

Június 13.:
Finnország–Magyarország, 18.00
Feröer–Görögország 20.45
Észak-Írország–Románia 20.45

Szeptember 4.:
Magyarország–Románia, 20.45
Görögország–Finnország 20.45
Feröer–Észak-Írország 20.45

Szeptember 7.:
Észak-Írország–Magyarország, 20.45
Finnország–Feröer 20.45
Románia–Görögország 20.45

Október 8.:
Magyarország–Feröer, 20.45
Észak-Írország–Görögország 20.45
Románia–Finnország 20.45

Október 11.:
Görögország–Magyarország, 18.00
Finnország–Észak-Írország 18.00
Feröer–Románia 18.00