Leekens minden idők egyik leggyengébb kapitányi mérlegével távozott

„Nincs még egy ország a világon, ahol ennyi nyomást helyeznének a szövetségi kapitányra.”

Ezt a mondatot a világbajnokság előtt ejtette el külföldi újságíróknak a németek elleni győzelemmel fókuszba kerülő Juan Carlos Osorio, a mexikói válogatott kolumbiai szövetségi kapitánya. Nos, lehet, hogy a nyomást bírni kell a közép-amerikaiaknál, a számok mégis azt mutatják, hogy Európában is vannak legalább ilyen forró kispadok, mint a mexikói. Az új évezredben az El Trinél 11 edző kapott lehetőséget a bizonyításra kapitányként (igaz, a 11-ből hárman visszatértek, így kétszer is). E tekintetben viszont „versenyképes” Magyarország: az ezredforduló óta a kedden bejelentett Marco Rossi lesz a 12., állandó megbízással kinevezett szövetségi kapitány. Bicskei Bertalan óta valósan fel sem vetődött, hogy egy edző másodszor is lehetőséget kapjon, és az egyetlen kapitány, aki munkássága végére nem veszítette el a szurkolók és a közvélemény bizalmát, Dárdai Pál volt.

MINDEN IDŐK LEGGYENGÉBB REGNÁLÁSA?

Leekens a magyar válogatott történetének 54. kapitánya volt, aki hivatalos mérkőzésen megkapta az irányítást (plusz volt két bizottságunk is: 1948 augusztusától a következő év januárjáig Sebes Gusztáv, Kléber Gábor és Mandik Béla, 1957-ben Baróti Lajos, Lakat Károly és Sós Károly hivatalosan válogatóbizottságként látta el a munkáját), és összevetésben az övé az egyik leggyengébb mérleg. Minden mérkőzést kétpontos rendszerbe átszámítva a belga 12.5%-os mutatóval zárt (0–1–3), ennél csupán a pont nélküli Tibor Lajos (1920), Kiss Tivadar (1928), Bozsik József (1974) és Szőcs János (1975) volt gyengébb. Előbbi kettő, utóbbi három egy-egy meccsen ült a kispadon...

Az már a magyar futballtörténelemre vetítve is sokatmondó, hogy az összes kapitányunkból csupán hat (Kiss Gyula 1921–1924, 1926–1928; Dietz Károly 1934–1939; Sebes Gusztáv 1949–1956; Baróti Lajos 1957–1966, 1975–1978; Mészöly Kálmán 1980–1983, 1990–1991, 1994–1995; Bicskei Bertalan 1989, 1998–2001) jutott el legalább negyven meccsig. A Joachim Löw személyében csupán a 10. kapitányát „fogyasztó” Németország/NSZKpersze etalonnak számít ebben az összevetésben (is): ott Erich Ribbecket (1998–2000, 24 meccs) és Jürgen Klinsmannt (2004–2006, 34) leszámítva mindenki jócskán túljutott a 40 meccsen, azaz kétéves ciklusnál hosszabb ideig kapott bizalmat. Míg ott a futball-magaskultúra része a kapitányok felsorolása, nálunk valóságos Mensa-gyakorlat.

DOBOGÓS KAPITÁNYSZÁM

Jelenleg egyébként Löw nemcsak az egyetlen hivatalban lévő világbajnok szövetségi kapitány az európai válogatottak kispadján, hanem a posztját a leghosszabb ideje betöltő is. 2006. július 12-én, a németországi vb után három nappal nevezték ki, és jelen állás szerint a következő világbajnoki ciklusban is ő irányítja majd a nationalelfet, az oroszországi vb előtt ugyanis2022-ig hosszabbított.

Számításaink szerint amióta Löw hivatalban van, a nyolc kapitányon (Bozsik, Várhidi, E. Koeman, Egervári, Pintér, Dárdai, Storck, Leekens) túl lévő magyar válogatottnáltöbbszörcsupán két helyen váltottak kapitány Európában: Bulgáriában és Szerbiában.

A bolgárok 9 kapitánynál járnak 12 év alatt. Hriszto Sztoicskov 2004–2007-es regnálása után különösen alacsony volt az ingerküszöb a szövetségben, két év alatt négy menesztésük volt, mire Sztanimir Sztoilov kihúzott a kispadon egy évnél többet. Ezen időszakban a nálunk is ténykedő Lothar Matthäus volt az egyetlen külföldi kapitányuk, de a német válogatottsági rekorder Szófiában sem tett le sokat az asztalra, egyéves szerződése lejárta előtt kirúgták, és azóta nem a kispadon végzett munkájából él. Jelenleg, 2016 szeptembere óta Petar Hubcsev irányítja a világbajnoki selejtezőkön simán elvérző bolgárokat.

A „Löw-korszakban” a kapitányváltások európai listavezetője Szerbia, amely Mladen Krsztajics alatt immár a 11. edzői regnumát éli a 2006-os világbajnokság óta. A spanyol Javier Clementével kezdték a sort, vele nem jutottak ki a 2008-as Eb-re, így távozhatott is, de a szerb viszonyokra jellemző, hogy Radomir Anticsnak a 2010-es vb-kijutás után elég volt egy Szlovénia elleni hazai döntetlen az Európa-bajnoki selejtezőkön, és máris útilaput kötöttek a talpára. 2014-ben Ljubinko Drulovics és a holland Dick Advocaat is Leekenshez hasonlóan négy meccset kapott, Szlavoljub Muszlint pedig annak ellenére rúgták ki 2017 végén, hogy nyolc ínséges esztendőt követően ismét vb-re, illetve nagy tornára juttatta ki a válogatottat. Az ok: a válogatási elvek, a defenzív taktika, illetve a fiatal játékosok – különösen Szergej Milinkovics-Szavics – elégtelen csapatba építése. Így a vb-re a válogatottat már Mladen Krsztajics készítette fel, akinek vezetőedzőként ez az első jelentősebb megbízatása. De neki legalább 164-gyel több napja volt felkészülni a vb-re a csapattal, mint Fernando Hierrónak…

Aztán a legnagyobb kapitányi munkaadók sorában Magyarország következik Moldovával olyan nemzetek előtt, mint Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Örményország, illetve a történelme egyik legnagyobb válságát élő Hollandia (7-7).

Fenti országok közül csak Magyarország (Budapest) és Hollandia (Amszterdam) lesz rendező a 2020-as Európa-bajnokságon.